Pécs–Bátaszék-vasútvonal

vasútvonal
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 17.

A Pécs–Bátaszék-vasútvonal a MÁV 64-es számú, nem villamosított vasútvonala a Baranyai-dombságot szelte át. Eredetileg Pécset kötötte össze a fontos Duna-völgyi vasúti csomóponttal, Bátaszékkel.

Pécs–Bátaszék-vasútvonal
Pécs vasútállomás
Pécs vasútállomás
A Pécs–Bátaszék-vasútvonal útvonala
Vonalszám:64
Vonal:64
Hossz:68 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:MÁV Magyar Államvasutak Zrt.
Maximális sebesség:50 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécs–Bátaszék-vasútvonal témájú médiaállományokat.
egykori Pécs–Harkány-vonal Harkány felé / 40 Pusztaszabolcs felé
0 Pécs
2 Pécs-Külváros
65 Villány felé
4 Pécs-Gyárváros
5 Pécsújhegy
7 Pécs felső
10 Pécs-Vasas
13 Vasas-Hird
egykori iparvágány Hosszúhetény felé
17 Hosszúhetény
20 Dombay-tó
23 Pécsvárad
27 Nagypall
35 Erdősmecske
38 Feked
41 Szebény
44 Véménd
50 Palotabozsok
57 Leperdpuszta
60 Báta
kiágazás a Wienerberger téglagyár felé
50 Dombóvár, 46 Sárbogárd felé
68 Bátaszék
tervezett Bátaszék–Mohács-vonal / 154 Kiskunhalas felé

A szép tájakon kanyargó vasút PécsváradPalotabozsok közötti szakaszán 1997-ben a vonatokat pótlóbuszokkal váltották fel, s a 2003-as Bzmot-vész során erre a sorsra jutott a Bátaszék – Palotabozsok vonalrész is. A megmaradt Pécs – Pécsvárad szakaszon elővárosi forgalom zajlott, ám az alacsony pályasebesség és a kevés vonat miatt az utasok fokozatosan átpártoltak a párhuzamosan közlekedő autóbusz járatokhoz. A Pécs és Pécsvárad közötti vonalszakaszon a személyszállítás 2009. december 13-án, a 2009/2010. évi menetrendváltással leállt.[1]

Története

szerkesztés

A Pécs-Bátaszék HÉV-et (eredetileg 292-es számú vonal) 1911-ben adták át. Építése – a környékbeli helyiérdekű vasutakhoz képest – igen sok pénzt emésztett fel; ennek egyrészt a keleti Mecsek nehéz terepviszonyai, másrészt a Pécs sűrűn lakott területein kifizetett magas kisajátítási összeg volt az oka. A drága építés ellenére a vonalon jelentős műtárgy nem épült: a völgyeket a vasút általában kissugarú, szerpentinszerű ívekkel kerülte ki, nagyjából végig a szintvonalakat követve.

A vasútvonal szerepe kezdettől fogva igen sokrétű volt: Pécs közelében a város elővárosi forgalmát, továbbá a mecseki szénbányákat szolgálta, a Pécsváradtól keletre eső szakaszon pedig az érintett falvak közötti forgalmat, illetve az ott megtermelt mezőgazdasági termékeket (elsősorban fát) szállították rajta. Korábban jelentős teherforgalmat generált az erdősmecskei gránitbánya is: a falu vasútállomására a követ egy kisvasút szállította, melynek a nyomai máig láthatók. Szintén külön kisvasút vezetett a 64-es vonalhoz a vasasi szénbányák irányából, a Hosszúhetény keleti felén lévő üzemeket pedig egy normál nyomtávú iparvágánnyal szolgálták ki (ezen egészen 2005-ös elbontásáig zajlott a forgalom). A vasútvonal földrajzi helyzete lehetővé tette, hogy – HÉV-jellege ellenére – a távolsági forgalomban is jelentős szerepet játsszon. Ezen a vasútvonalon lehetett ugyanis Pécs felől a legrövidebb úton eljutni az Alföldre: így nem csoda, hogy a Kiskunfélegyháza illetve Szeged felé közlekedő gyorsvonatok egészen az 1990-es évekig erre jártak. A vonalnak az 1970-es években a hálózatban betöltött szerepe miatt fővonali besorolása volt. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy Trianoni békeszerződés után a távolsági kapcsolatok értékéből némileg levont a határmenti Csikéria–Szabadka-vasútvonal kiesése: ezután Szeged nyugati irányból már csak jókora kerülővel vált elérhetővé.

A vonal leépülése

szerkesztés

Bár a hatvanas évektől kezdve a pályát folyamatosan korszerűsítették (az építéskori i-vágányzatot fokozatosan c-rendszerűre építették át), annak állapota az 1990-es évek közepére kritikussá vált. 1996 őszén egy személyvonat kisiklását követően a pályafenntartás a PécsváradBátaszék szakasz nagy részén 20 km/h-s sebességkorlátozást rendelt el. A személyvonatok menetideje Pécs és Bátaszék között három órára nőtt, emiatt 1996 decemberében új menetrendet adtak ki a vonalra. Az utazási idő rövidítésére a Pécs és Kiskunfélegyháza, illetve Szeged között közlekedő közvetlen vonatok mellett, azokhoz Bátaszéken csatlakozva pótlóbuszokat indítottak, melyek Pécs és Bátaszék között nem álltak meg, menetidejük 1 óra 15 perc volt. A pécsi vasút-igazgatóság végül döntött, hogy 1997. május 31-et követően a vonatok közlekedését Pécsvárad és Palotabozsok között – „ideiglenesen” – pótlóbuszokkal váltja fel. Az utolsó nap még MD motorvonatok is közlekedtek, bár az utolsó jármű ami teljes hosszában végigment a vonalon, egy mellékkocsis Bzmot volt. A buszos pótlás a vonal közepét érintette, Pécs és Pécsvárad között, illetve Bátaszéktől Palotabozsokig közlekedtek a személyvonatok, a teherforgalom Bátaszék felől Véménd állomásig körülbelül 2001-2002-ig maradt meg. Az erdős fekvésnek köszönhetően a leállított pályaszakaszt néhány éven belül szinte teljesen visszahódította a természet: 1998 őszén néhány vasútbarát hajtánnyal még végig tudta járni a bezárt szakaszt, 2001-es visszatérésükkor azonban már komoly földmunkára és bozótirtásra volt szükségük az előrehaladáshoz.

A vonal keleti felén 2003-ban szűnt meg a közlekedés. 2003 január 23-án 0 órától tengelyrepedésre hivatkozva a MÁV tömegesen állította le a főként mellékvonalakon közlekedő Bzmot motorkocsikat. A járművek átvizsgálásának és javításának ideje alatt több vasútvonalon kiszámíthatatlanná vált a közlekedés, vagy le is állt. Az ideiglenes szünet a keleti vonalrész végét jelentette, mivel az országban egyedüli vonalszakaszként itt később sem állt helyre a vasúti közlekedés, a pótlóbuszok útvonala meghosszabbodott Palotabozsoktól Bátaszékig. Érdekes, hogy a vonatokat felváltó autóbuszok – a közutak előnytelen vonalvezetése, rossz állapota és a falvak elszórt elhelyezkedése miatt – nem tudtak érdemben jobb menetidőt produkálni.

Mai helyzet

szerkesztés
 
A vonal maradványa Bátaszéknél 2019-ben

Bár forgalma még sokáig jelentős maradt, a nyugati szakasz is egyértelműen a leépülés útján indult el. 20042005 között még gyakori látvány volt a vonalon a mellékkocsis Bzmot és az MDmot; később már csak szóló Bzmot továbbította a csekély számú személyvonatot. A 2007-es vonalbezárások eredményeként 2007 júniusától a pótlóbuszokat a Pannon Volán (ma Volánbusz) helyközi járatai váltották fel, így a vonal hivatalosan is Pécsváradig rövidült.

A pécsi fejlesztési elképzelések között sokáig szerepelt a 64-es vasútvonal megmaradt részének elővárosi gyorsvasúttá való fejlesztése (ami az elképzelések szerint kapcsolódott volna a tervezett pécsi villamosvonalakhoz is), erre azonban anyagi támogatás és valós politikai szándék híján nem sok esély van. 2009. december 13-án a maradék vonalszakaszon is megszűnt a személyszállítás. Az utolsó járatot egy MDmot szerelvény teljesítette, a menetrendváltással a típus több évtized után szintén elhagyta Pécset. 2010 márciusára elkészült a M6-os és M60-as autópálya vasútvonallal közel párhuzamos szakasza, a dombvidéket délkeletről megkerülő nyomvonal ellenére jelentősen javítva a közúti eljutási időkön.

Azóta a nyíltvonali vágányt a bozótos növényzet szinte teljesen benőtte, néhány szakaszon felszedték, sínszálakat loptak el és szintbeni közúti kereszteződéseket bontottak el. Sok helyen még gyalogosan is járhatatlan. Északi szakaszát Bátaszéknél kizárták a forgalomból. A Wienerberger téglagyár kiágazásáig járható.

Emlékezete

szerkesztés

A Vasúti Múzeum Palotabozsok Hagyományőrző Egyesület Palotabozsok vasútállomáson 2019-ben vasúttörténeti múzeumot és hajtánypályát rendezett be.[2]

A kultúrában

szerkesztés

A megszűnt vasút emlékét egy hosszúhetényi népdal őrzi:

"Ez a kislány mit gondolt magába, / Lefeküdt a masina aljába / Egyet-kettőt füttyentett a masina sípja, / Szaladj, kislány, elvág a masina! // Nem szaladok, itt lesz a halálom, / Itt hagyott el engemet a párom. / Ha elhagyott, majd megvár engem a babám, / A hetényi vasútállomásnál."[3]

Az utolsó szerelvények útjáról számos videófelvétel és fotó született.

  • Indóház vasúti magazin különszáma, 2007. ősz
  • A Mecsek hegység útikalauza – Cartographia, 2006.

További információk

szerkesztés