Vatikán

állam Dél-Európában, a katolikus egyház állama
(Vatikánváros szócikkből átirányítva)

Koordináták: é. sz. 41° 54′ 09″, k. h. 12° 27′ 06″

A Vatikán, hivatalos nevén Vatikánvárosi Állam, gyakran Vatikánváros (latinul: Status Civitatis Vaticanae, olaszul: Stato della Città del Vaticano) független állam, teokratikus, választásos abszolút monarchia[2][5][6][7][8] Európában, az Appennini-félszigeten. A világ legkisebb területű (0,44 km²) és népességű független állama, melyet teljes egészében körülvesz Róma, Olaszország fővárosa.[2][9] Államfője a pápa.[2]

Vatikán Állam
Status Civitatis Vaticanae
Stato della Città del Vaticano
A Vatikán zászlaja
A Vatikán zászlaja
A Vatikán címere
A Vatikán címere
Nemzeti himnusz: Inno e Marcia Pontificale
Location Vatican City Europe.png

Fővárosa Vatikánváros
é. sz. 41° 54′, k. h. 12° 27′
Államforma monarchia
Vezetők
Uralkodó Ferenc pápa
Államtitkár Pietro Parolin[1]
A kormányzóság elnöke Giuseppe Bertello
Hivatalos nyelv latin, olasz[2]
Függetlenség az Olasz Királyságtól
a lateráni egyezmények
értelmében
1929. február 11.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1000 fő (2017)[3] +/-
Rangsorban247
Becsült572 fő (2013[4])
Rangsorban247
Népsűrűség1780 fő/km²
GDP
Összesnem ismert
Egy főre jutónem ismert
Földrajzi adatok
Terület0,44 km²
IdőzónaCET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel V
Hívószám 39
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.va
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Vatikán Állam témájú médiaállományokat.

Vatikán térképe

1929. február 11-én, a lateráni egyezmény eredményeképpen jött létre a pápai állam jogutódjaként.[2] Létének célja, hogy az Apostoli Szentszéknek mint a katolikus egyház legfőbb intézményének biztosítsa „az abszolút és látható függetlenséget és nemzetközi téren vitathatatlan szuverenitást garantáljon neki”,[10] azaz lényegében a Szentszék és a katolikus egyház függetlenségének eszköze.[7][11]

Nem tévesztendő össze az Apostoli Szentszékkel, amely az Egyház főhatósága.[2]

FöldrajzSzerkesztés

DomborzatSzerkesztés

A Vatikán a Tevere jobb partjától nem messze, egy kisebb magaslaton fekszik.[12] Neve a latin Mons Vaticanus elnevezésből ered, amely Vatikán-hegyet jelent. A törpeállam területe a Mons Vaticanus egy részén terül el. A hegy gerince nagyjából az ország északnyugati határvonalát követi, vatikáni területen. Ezen kívül van egy nem túl magas domb közvetlenül a Szent Péter-bazilikától északra.

ÉghajlatSzerkesztés

Éghajlata tipikus mediterrán, tekintve, hogy nem fekszik messze az olasz tengerparttól.

Vatikánváros éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)11,913,015,217,722,826,930,330,626,521,415,912,620,4
Átlaghőmérséklet (°C)7,58,210,212,617,221,124,124,520,816,411,48,415,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)3,13,55,27,511,615,318,018,315,211,36,94,210,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)67735881533419377311311581804
Havi napsütéses órák száma1201321672012632853312972371951291112468
Forrás: Servizio Meteorologico


TörténelemSzerkesztés

ÓkorSzerkesztés

A terület csak egy kis síkság volt a Tevere (Tiberis) partjától nyugatra, egy kis dombbal.[13] A Vatikán elnevezés már az ókori Római Köztársaság idején használatban volt (Ager Vaticanus) az itt elterülő mocsaras területre.[14] A Róma városával szemben, a folyó túlpartján lévő terület eredetileg lakatlan volt.

Az Ager Vaticanus helynév leginkább az 1. századig volt használatos, utána megjelent a sima Vaticanus név, amely sokkal korlátozottabb területet jelölt: a Vatikáni-dombot, a mai Szent Péter teret és esetleg a mai Via della Conciliazione-t (a főút, amelyik a térhez fut).[14]

 
Nero versenypályája (cirkusza) egy rekonstrukciós rajz alapján. Középen az obeliszk.

Caligula császár (37-41) idején egy kocsiversenypályát kezdtek el építeni, amit Nero fejeztetett be, ezért Nero cirkuszának is hívták.[12] A vatikáni obeliszket még Caligula hozatta Héliopoliszból (Egyiptom) 37-ben,[15] majd a versenypálya közepén állíttották fel. A versenypálya elkészülte után több villát építettek a közelbe.

A Vaticanus volt sok keresztény mártíriumának a színhelye a 64-es római tűzvész után.[12] A hagyomány szerint Péter apostolt is itt feszítették fejjel lefelé keresztre,[16] majd a versenypályától északra, egy mellékút mellett húzódó temetőben temették el.

Nero cirkusza a 2. század közepétől elhagyatottá vált,[17] majd a kereszténység legalizálása után 324326-ban I. Konstantin császár megépítette az öt hajós konstantinusi Szt. Péter-bazilikát.[12] A bazilikát úgy helyezték el, hogy az apszisa a Péter sírjának tartott helyre került.[18]

A bazilika a keresztény zarándokok egyik fő célpontjává vált,[19] és a közelben lett az ideiglenes lakása a körmeneteket végző római püspöknek, aki a Lateránban lakott.[20] A vatikáni terület is népesebb lett.

Az első pápa, aki állandóbb jelleggel itt lakott, a Lateránból kiüldözött Szümmakhosz volt az 5. század végén.[20] A pápa a régi Szent Péter-bazilika közelében egy palotát építtetett, amely a lateráni palotának alternatív rezidenciájaként szolgált, ez lett a későbbi Apostoli Palota elődje.

KözépkorSzerkesztés

A pápáknak fokozatosan világi szerepük lett. A 4. századtól meglévő birtokaikat 754 és 756 között Kis Pipin frank uralkodó bőkezű adományokkal egészítette ki. Ekkor jött létre Itália középső részén a pápai állam, amely a mindenkori pápa világi hatalmának keretéül szolgált.

 
A Vatikáni Kertek ma, háttérben IV. Leó falaival

A kora középkorban a Szt. Péter-bazilika a hívek gyülekezőhelyeként és zarándokhelyeként szolgált, ahol (mint más templomokban) számos pogány eredetű rituálét is felhasználtak,[21] és azoknak keresztény értelmet adtak.[22][23] A bazilika a nap 24 órájában nyitva volt, és inkább a közösség központjaként működött, mint templomként.[21] A bazilikát használták fel uralkodók hivatalos felkoronázására is; 800 szentestéjén III. Leó pápa itt koronázta fel Nagy Károlyt a Szent Római Birodalom császárává.[21]

846-ban a muszlim arabok (szaracénok) betörtek Róma külső részébe és kifosztották a bazilikát is.[24][25][26] Ezután IV. Leó megerősítette a területet és a bazilikát védőfallal vette körül (Leó-falak).[21] (Aki ma meglátogatja a Vatikáni kerteket, Leó falait is láthatja.)

A középkor zömében a pápák a Lateránban laktak, míg az itteni épületeket magasabb rangú vendégek szálláshelyéül használták.[27]

III. Jenő és III. Ince is építkeztek itt;[20] az erődített Apostoli Palota építésének második korszakára az ő idejükben került sor.[28]

Az Avignonból hazatérő pápák a Vatikánba tették át székhelyüket, – amely azelőtt a Lateránban volt; – a 14. század végétől kezdve nagyszabású építkezések folytak itt.[29]

ReneszánszSzerkesztés

A reneszánsz pápaság inkább hódolt a művészeteknek, mint az evangélium egyszerűségének.[30] A fényűzéshez, a nagy építkezésekhez, a neves művészek tiszteletdíjához rengeteg pénz kellett, s a pápák nem válogattak az eszközökben, hogy a kincstárat megtöltsék.[30] A bűnbocsánat pénzért való árusítása váltotta ki Luther fellépését is, és hozzájárult a protestánsok egyháztól való elszakadásához.[31]

V. Miklós a világ legnagyobb palotáját akarta felépíteni, amely a pápai lakosztályon kívül az összes pápai hivatalokat, s a bíborosok lakásait is magába foglalja.[32] Leromboltatta a régi palotát és újat építtetett.[21] Halálakor elkészültek többek között a későbbi Borgia-lakosztályok (Appartamenti Borgia) és a Stanzák, amelyekben utóbb Raffaello ragyogtatta művészetét.[32] V. Miklós építtette a palotához tartozó Pál-kápolnát (Capella Paolina) is, amelyet Fra Angelico freskói díszítenek.[20] Könyvgyűjteményével megalapította a Vatikáni Könyvtárat.[21]

IV. Szixtusz pápa alatt készült el a Vatikáni Könyvtár első épülete és a róla elnevezett kápolna, míg a Sala Regiát (Királyi Terem) III. Pál alatt készítette el Sangallo.[20]

VIII. Ince emeltette az ún. Belvedere-palotát; amelynek az északi szárnyát nevezik VI. Sándorról Borgia-lakosztálynak (Appartamento Borgia),[20] mivel ő ékesítette azt spanyolos ízlésű pompával.[30]

X. Leó a hatalmas palotához nyitott folyosókat (loggiákat) építtetett, ezután majdnem minden pápa hozzájárult a vatikáni palotaegyüttes további kiépítéséhez.[30]

Az új építményeken reneszánsz mesterek sora dolgozott: többek közt Michelangelo, Raffaello, Bramante, Benvenuto Cellini hagyta keze nyomát a műalkotásokon. 1506-ban II. Gyula megbízásából Bramante megkezdte az új Szent Péter-bazilika építését, amelyet Raffaello és Sangallo folytatott, Peruzzi és Michelangelo, az eredeti tervre visszatérve, befejezett: ennek eredménye a mai bazilika.

BarokkSzerkesztés

A barokk korban V. Pál a bazilikát keletre kibővítette és új homlokzatot építtetett az eredetileg görögkereszt alaprajzú épülethez.[33]

VII. Sándor pápa igényére Bernini tervei alapján készült el a megújult Scala Regia (Királyi Lépcső), az Apostoli Palota hivatalos bejárata.[34] Ugyancsak Bernini vezetése alatt készültek el a bazilika óriási szobrai, Szent Péter baldachinja, és a bazilika előtti tér kiképzése az oszlopcsarnokokkal.

19. századSzerkesztés

A 19. század közepén területe még tengertől tengerig ért mintegy 42 000 km²-nyi területen, és több mint 3 millió alattvalóra terjedt ki a pápa világi hatalma. Ebben az időben a pápák többnyire nem a Vatikánban laktak. Gyakrabban volt lakhelyük a Lateráni- vagy a Quirinale-palota.

Aki megszüntette a pápaságot: Napóleon. „Őfelsége Róma császárságára támaszt igényt. Erre adott őszinte pápai válaszunk az, hogy az Egyház Legfelsőbb Feje olyan dologgal dicsekedhet, amellyel egyetlen másik uralkodó sem: nevezetesen, hogy évszázadok óta sem most, sem soha a múltban nem ismert el más hatalmat saját államában, mint a sajátját, és egyetlen uralkodó sem birtokolhatta a Róma feletti legcsekélyebb hatáskört sem.” – írta VII. Piusz Napóleonnak 1806 márciusában. Dicsekvése elhamarkodott volt. 1808 szeptemberében Napóleon katonái körülfogták a Quirinalét, a pápa rezidenciáját, és hat ágyút szögeztek a pápai lakosztályra. Fél év múlva a császár rendeletileg megszüntette a Pápai államot, Rómát és környékét pedig Franciaországhoz csatolta. Európa uralkodói a kisujjukat sem mozdították a pápaság megmentése érdekében. A bécsi kongresszus, Napóleon bukása után restaurálta a Pápai államot, amely 1851-ig ép maradt. A nacionalizmus szellemének következtében először egy pápai elnökletű egységet akartak létrehozni, később azonban az antiklerikális megoldás győzött.

Az Itália egységéért küzdő szárd csapatok 18591860-ban a pápai állam északi részét elfoglalták és az 1861-ben kikiáltott Olasz Királysághoz csatolták. 1870-ben Rómára is kiterjesztették hatalmukat, és a mai Vatikán kivételével az egész várost beolvasztották az Olasz Királyságba, amelynek 1871-től Róma a fővárosa. A pápa nem ismerte el világi hatalmának csorbítását egészen 1929-ig.

20. századSzerkesztés

1929. február 11-én írták alá az Apostoli Szentszék és Olaszország között köttetett lateráni egyezményt, melynek eredményeképpen létrejött a Vatikánvárosi Állam. Az egyezmény nemzetközi jog szerinti szuverén jogalanyiságot biztosított neki, hogy az Apostoli Szentszéknek, mint a katolikus egyház legfőbb intézményének biztosítsa „az abszolút és látható függetlenséget és nemzetközi téren vitathatatlan szuverenitást garantáljon neki”.[10] A lateráni egyezményt 1929. június 7-én ratifikálták.[11] A szerződést 1984-ben átdolgozva megújították. A városfallal körülvett pápai állam és az olasz állam kapcsolatát a konkordátum részletesen szabályozta.[35]

Olaszország elismeri a Szentszék Vatikán feletti teljes tulajdonjogát, kizárólagos és teljes hatalmát, illetve fennhatóságát összes járulékával és alapítványával együtt, úgy, ahogy az ma is fennáll, megteremtve ezzel Vatikánvárost azon különleges célokra, és feltételek mellett, melyek az Egyezményben foglaltatnak.

Lateráni egyezmény


Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

 
A vatikáni kormánypalota (Palazzo del Governatorato)

A Vatikán nem tévesztendő össze az Apostoli Szentszékkel, amely az Egyház főhatósága.[2] Nemzetközi jog szerinti szuverén, az Apostoli Szentszéktől különböző jogalanyisága egyetemesen elismert.[11]

Alkotmány, államformaSzerkesztés

A Vatikánvárosi Állam államformája teokratikus monarchia[2] ill. (választott) abszolút monarchia.[7][8] Államfője a pápa, akit törvényhozói, végrehajtói és bíráskodási teljhatalom illet meg.[2][7] Széküresedéskor (sede vacante) ez a bíborosi testületre száll. Az állam nem a kánonjog, hanem saját világi jogrendje szerint működik;[7] első alaptörvényét 1929. június 7-én bocsátotta ki XI. Piusz pápa, majd II. János Pál pápa 2000. november 26-án módosította.[2][7]

Az állam szervei a működéshez szükséges minimális szinten épültek ki.[11] Az alaptörvény szerint a törvényhozói hatalmat a pápa nevében a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottsága (Pontificia Commissione per lo Stato della Città del Vaticano) gyakorolja, melynek tagjait öt évre nevezik ki. A bizottság elnöke egyben a végrehajtó hatalmat gyakorló Vatikánvárosi Állam Kormányzóságának elnöke is.[2][7] A Kormányzóság számos hivatalt irányít, melyek az állam műszaki, távközlési, gazdálkodási, személyzeti, egészségügyi, biztonsági és turisztikai ügyeiért felelősek. Hozzá tartozik a Vatikáni Múzeum és a Pápai Csendőrség is. Az állami vezetői posztokat egyháziak töltik be, míg a középvezetők és az alkalmazottak jellemzően világiak.[7]

Az igazságszolgáltatás három szintje (egyedüli bíró/elsőfokú bíróság, fellebbviteli bíróság, legfelsőbb bíróság) közül csak az utóbbiban vannak egyháziak.[7]

Jóllehet a Vatikánvárosi Állam saját nemzetközi jogalanyisággal bír, a nemzetközi kapcsolatokban csak korlátozottan vesz részt, nemzetközi képviseletét az Apostoli Szentszék (azon belül a Pápai Államtitkárság) látja el. Ennek ellenére saját jogon tagja néhány nemzetközi szervezetnek, amelyek jellemzően az állami léthez szükséges technikai jellegű együttműködést biztosítják (pl. Egyetemes Postaegyesület, Nemzetközi Távközlési Egyesület, INTELSAT, EUTELSAT, UNIDROIT, Nemzetközi Csillagászati Unió, Nemzetközi Tűzoltó Szövetség, Orvosok Világszövetsége, Nemzetközi Levéltári Tanács).[7]

NépességSzerkesztés

 
A Svájci Gárda adja Vatikán őrségét
 
A Vatikán területe

A Vatikán népessége 793 fő (2011. március 1.). Ebből 572-en rendelkeznek vatikáni állampolgársággal, míg 221-en állandó vagy ideiglenes lakók állampolgárság nélkül. Az állampolgárok mintegy fele azonban nem a városállam területén lakik, hanem főként szolgálati (elsősorban diplomáciai szolgálati) okokból a világ más országaiban. A népesség összetétele 2014-ben a következő:[36]

Állampolgár Nem állampolgár lakó
Pápa 1
A Római Kúria bíborosai 73
Az Apostoli Szentszék diplomatái 306
Más papok és szerzetesek 49 102
Szerzetesnők 1 95
Laikus férfiak 25 3
Laikus nők 31 21
Svájci Gárda 86
Összesen 572 221

A népesség 85%-a olasz.[forrás?] Nagy csoportot képeznek a Svájci Gárda tagjai is.

Vatikáni állampolgároknak számítanak mindenekelőtt a Vatikánvárosi Államban vagy Rómában lakó bíborosok. A vatikáni állampolgárság továbbá megilleti a Szentszék diplomáciai szolgálatában álló személyeket. Jogot formálhat az állampolgárságra az a személy is, aki a Vatikánban lakik beosztása vagy szolgálata folytán.[37]

GazdaságSzerkesztés

Vatikán államnak érdekeltségei vannak különböző – nagyrészt olaszországi – bankokban, illetve földtulajdonokban. Jövedelmeit egyéb forrásokból is kiegészíti: egyházi adók, adományok, kegytárgyárusítás, bélyegkibocsátás, idegenforgalom stb. Az állam postája, a Post Vaticane olyan bélyeget gyárt, amely nemcsak a Vatikán területén érvényes. A telefonkártyák is érvényesek külföldön.

1931-ben indult rádióadója, (Radio Vaticana) valamint önálló újságja (L'Osservatore Romano) és televízióadója (Vatikáni Televízió) is van.

PénznemSzerkesztés

A Vatikánváros létrejötte óta pénzügyi egyezmény van érvényben a városállam és Olaszország között. Ennek értelmében az olaszországi hivatalos pénznemet alkalmazza a Vatikán is. Az euró bevezetésekor a Vatikánváros és Olaszország módosította a vonatkozó szerződést, aminek a vatikáni jogrendbe történt átültetését követően, 2002-től a Vatikánváros hivatalos pénzneme is a líra helyett az euró lett.

InfrastruktúraSzerkesztés

Képek a Vatikánról

A Vatikán bejárataiSzerkesztés

A Vatikán területét a Szent Péter teret leszámítva falak veszik körül.[9]

Hat kapun lehet bejutni[38]

  • a Harangok árkádja alatt
  • a Bronz kapun, ami az Apostoli Palota hivatalos bejárata
  • a Szent Anna kapun, ami a legforgalmasabb bejárat
  • a Szent Hivatal bejáratán keresztül
  • a Perugino kapun, ami a Stazione di Città del Vaticanóhoz vezet
  • a Vatikáni Múzeum bejáratán keresztül

Vasúti közlekedésSzerkesztés

A városállamnak saját vasútállomása (Stazione di Città del Vaticano) van, mely kapcsolatban áll az olasz vasúthálózattal.

Légi közlekedésSzerkesztés

A városállamnak saját heliportja van, főként a pápa és a Svájci Gárda utazik vele, de ritkán magángépet is fogad.

TurizmusSzerkesztés

A Vatikán nevezetes épületei:

Az épületek mellett egy 23 hektáros kert tartozik a városhoz, melyet fal választ el Rómától.

KultúraSzerkesztés

PanorámaSzerkesztés

Vatikán és Róma 360 fokos panorámaképe a Szent-Péter bazilika tetejéről

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.voanews.com/content/list-of-19-new-cardinals-named-by-pope/1828397.html
  2. a b c d e f g h i j k Vatikánvárosi Állam (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  3. The World Factbook. Központi Hírszerző Ügynökség
  4. National Geographic Magazine 2013 november (11. évfolyam 11 szám.) 18. oldal
  5. A Világ országai. Budapest: Topográf (2000. július 24.). ISBN 9639222968 
  6. szerk.: Szegedi Nándor: A Világ országai. Budapest: Kossuth (1990. július 24.). ISBN 9630934833 
  7. a b c d e f g h i j Érszegi Márk Aurél: Szentszék és Vatikán (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2007. július 28. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  8. a b La Città del Vaticano oggi (olasz nyelven). Vatikán, 2014. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  9. a b Stato e Governo (olasz nyelven). Vatikán, 2014. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  10. a b Note Generale (olasz nyelven). Vatikán, 2014. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  11. a b c d Origini e Natura (olasz nyelven). Vatikán, 2014. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  12. a b c d Geografia (olasz nyelven). Vatikán, 2014. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  13. Philipson, Joseph: The History of the Vatican | Superprof (brit angol nyelven). The Superprof. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  14. a b Liverani, Paolo (2016). Claudio Parisi Presicce; Laura Petacco (eds.). Un destino di marginalità: storia e topografia dell'area vaticana nell'antichità. La Spina: dall’Agro vaticano a via della Conciliazione. Rome. ISBN 978-88-492-3320-9
  15. Why does the Vatican Have an Egyptian Obelisk? (brit angol nyelven). Archaeology Travel, 2013. március 14. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  16. CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: St. Peter, Prince of the Apostles. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  17. Circus of Nero or Circus of Caligula - The Old Circus Building. www.historyofcircus.com. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  18. The Papacy and the Vatican Palace. www.metmuseum.org. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  19. Editors, History com: Vatican City (angol nyelven). HISTORY. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  20. a b c d e f Uj Idők Lexikona 23-24. Vatikán (1942)
  21. a b c d e f Brief History of Vatican City. Romewise. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  22. Szimonidesz Lajos: Iszlám és buddhizmus, 205. old, 1931
  23. Ralph E. Woodrow: Babilon misztériumvallása régen és ma (1992) ISBN 091693800X
  24. Davis, Raymond, The Lives of the Ninth-Century Popes (Liber pontificalis), (Liverpool University Press, 1995), 96.
  25. Maxwell-Stuart: Pápák krónikája 71. o.
  26. "Italian Peninsula, 500–1000 A.D." The Metropolitan Museum of Art. 5 December 2008.
  27. Fajth Tibor: Itália (1980)
  28. Le Palais du Vatican (francia nyelven). Rome Découverte. [2013. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  29. Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vatikán
  30. a b c d Ürögdi György: Róma (1980)
  31. Luther: A tézisek kihirdetése és annak következménye(1517-19) (németül)
  32. a b Művészeti Lexikon 2. Vatikán (1935)
  33. Uj Idők Lexikona 21-22. Róma (1941)
  34. Scala Regia The Entrance to the Vatican. www.romeartlover.it. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  35. A lateráni egyezmény megkötése. Rubicon.hu. (Hozzáférés: 2016. február 20.)
  36. Popolazione (olasz nyelven). Vatikán, 2014. (Hozzáférés: 2014. augusztus 13.)
  37. Magyar Kurír: Új törvény a vatikáni engedélyekről
  38. Vatican City, catholic-pages.com

ForrásokSzerkesztés

Kis: Kis, Csaba. Európai miniállamok. Budapest: Panoráma (1985). ISBN 963 243 114 6 

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés