Baróti Lajos (labdarúgó)
Baróti Lajos (szül. Kratochfill Lajos, Barót, 1914. augusztus 19. – Budapest, 2005. december 23.) magyar labdarúgó, edző. A magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, apja Kratofil Dezső pedagógus, testvére Baróti Dezső irodalomtörténész. Unokája Váczi Eszter énekesnő (Jazz+Az).
| Baróti Lajos | |||||||||||||
 | |||||||||||||
| 1961-ben | |||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||
| Születési dátum | 1914. augusztus 19. | ||||||||||||
| Születési hely | Barót, Magyarország | ||||||||||||
| Halálozási dátum | 2005. december 23. (91 évesen) | ||||||||||||
| Halálozási hely | Budapest, Magyarország | ||||||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||||||
| Poszt | hátvéd | ||||||||||||
| Profi klubok1 | |||||||||||||
| |||||||||||||
| Válogatottság | |||||||||||||
| |||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||
| 1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok) száma | |||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baróti Lajos témájú médiaállományokat. | |||||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
PályafutásaSzerkesztés
JátékoskéntSzerkesztés
1928-ban kezdett futballozni a Szegedi AK (1936-tól Szeged FC) együttesében. Ebben a csapatban töltötte el majdnem teljes játékos-pályafutását. 1946-ban hagyta el Szegedet és a Győri ETO csapatában játszott két évig, ahol befejezte aktív pályafutását. 1941-ben bajnoki bronzérmes volt a Szegeddel. Játékosként 1939-ben és 1941-ben egy-egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 1935-ben pedig a főiskolai világbajnok csapat tagja volt. Még aktív pályafutása alatt jogi tanulmányokat folytatott Szegeden, ahol 1940-ben abszolutóriumot szerzett.
EdzőkéntSzerkesztés
A Testnevelési Főiskolán 1947-ben szerzett edzői, majd 1956-ban szakedzői diplomát. 1948-ban visszavonulása után vette át addigi csapatának, a Győri Vasas ETO edzéseit. 1952-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, majd egy évvel később a Budapesti Vasas edzője lett. Első jelentősebb edzői sikereit ezzel a klubbal érte el, amikor 1956-ban és 1957-ben megnyerte a Közép-európai Kupát, egyszer a magyar labdarúgó-bajnokságot és egyszer a Magyar Népköztársaság Kupáját. 1957-ben mesteredzői címet szerzett. Ugyanebben az évben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Az 1966-ig tartó időszakban három világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon (ahol bronzérmet szerzett) is részt vett. 1958-ban[1] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.[2] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[3] 1967-ben az Újpesti Dózsa vezetőedzőjévé nevezték ki, amellyel három alkalommal nyert bajnokságot. 1971-ben egy évig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1972-ben visszatért régi klubjához, a Budapesti Vasashoz, amellyel újra sikerült megnyernie a Magyar Népköztársaság Kupát. 1975 és 1978 között újra a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett és kvalifikálta a csapatot az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra. 1979-ben rövid ideig az osztrák Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, majd 1980 és 1982 között a portugál Benfica vezetőedzője volt. Ezután vonult vissza az edzőségtől.
1989-től a Magyar Labdarúgóedzők Testületének tiszteletbeli elnöke volt. 2000-ben az Európai Labdarúgó-szövetség életműdíjában, 2004-ben pedig Magyar Örökség Díjban részesült.
Sikerei, díjaiSzerkesztés
- A Gépipar Kiváló Dolgozója (1956)[4]
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998)
- Magyar Örökség díj (2004)
A labdarúgó-világbajnokságok általános statisztikája szerint, mint edző ötöd magával, a világbajnokságokon legtöbbször - négyszer - részt vevő szakemberek (a német Sepp Herberger, az angol Walter Winterbottom, a német Helmut Schön és a francia Henri Michel) között tartják nyilván. A legtöbbször, hatszor Carlos Alberto Parreira, ötször Bora Milutinović vezethetett válogatottat a világtornán.
StatisztikaSzerkesztés
Mérkőzései a válogatottbanSzerkesztés
 Magyarország
| ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Dátum | Helyszín | Hazai | Eredmény | Vendég | Kiírás | Gólok | Esemény |
| 1. | 1939. szeptember 24. | Budapest, Üllői úti pálya | Magyarország 
|
5 – 1 |  Németország
|
barátságos | - | |
| 2. | 1941. november 16. | Zürich, Hardturm-stadion | Svájc 
|
1 – 2 | Magyarország
|
barátságos | - | |
| Összesen | 2 | mérkőzés | 0 | gól | ||||
Mérkőzései a Válogató Bizottság tagjakéntSzerkesztés
| Magyarország
| ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Dátum | Helyszín | Hazai | Eredmény | Vendég | Kiírás | Gólok | Esemény |
| 1. | 1957. szeptember 15. | Szófia, Levszki-stadion | Bulgária 
|
1 – 2 | Magyarország
|
vb-selejtező | - | |
| 2. | 1957. szeptember 23. | Budapest, Népstadion | Magyarország
|
1 – 2 |  Szovjetunió
|
barátságos | - | |
| 3. | 1957. október 6. | Budapest, Népstadion | Magyarország
|
2 – 0 |  Franciaország
|
barátságos | - | |
| 4. | 1957. november 10. | Budapest, Népstadion | Magyarország
|
5 – 0 |  Norvégia
|
vb-selejtező | - | |
| Összesen | - | mérkőzés | - | gól | ||||
Mérkőzései szövetségi kapitánykéntSzerkesztés
Első időszak
Második időszak
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségét és tagjait. Népsport, XIV. évf. 21. sz. (1958. jan. 30.) 1. o.
- ↑ A Magyar testnevelési és Sport Tanács kinevezései. Népsport, (1960. feb. 11.)
- ↑ A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. dec. 15.)
- ↑ Kitüntették a Bp. Vasas labdarúgóit. Népsport, XII. évf. 159. sz. (1956. aug. 9.) 3. o.
ForrásokSzerkesztés
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 101. o. ISBN 963-495-008-6
- Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- Biográf Ki Kicsoda 2004, Biográf Kiadó, Budapest, 2003, 111. old.
- Nekrológ a FootballTop21 honlapján
- Nekrológ a Magyar Televízió honlapján
