Főmenü megnyitása

Jemen

állam Délnyugat-Ázsiában
(Dél-Jemen szócikkből átirányítva)

Jemen állam Délnyugat-Ázsiában, az Arab-félsziget délnyugati peremén fekszik. Az arab világ egyik legelmaradottabb, legszegényebb országa.

Jemeni Köztársaság
الجمهوريّة اليمنية
(al-Dzsumhúrija al-Jamanijja)
Jemen zászlaja
Jemen zászlaja
Jemen címere
Jemen címere
Nemzeti himnusz: Jemen himnusza
LocationYemen.PNG

Fővárosa Szanaa
é. sz. 15° 30′, k. h. 48° 00′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Abbed Rabbo Manszúr Hádi (száműzetésben)
Hivatalos nyelv arab
Egyesítés 1990. május 22.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint26 183 676 fő (2014)[1] +/-
Rangsorban48
Becsült25 235 000[2] fő (2013. július)
Rangsorban48
Népsűrűség44,7 fő/km²
GDP
Egy főre jutó2457 USD[3]
PPP: PPP egy főre
Földrajzi adatok
Terület527 970 km²
Rangsorban 48
IdőzónaUTC+03:00 (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Jemeni riál (YER)
Nemzetközi gépkocsijel YAR
Hívószám 967
Segélyhívó telefonszám 199
Internet TLD.ye
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • AC power plugs and sockets: British and related types
  • BS 1363
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Jemeni Köztársaság témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Rab-el-Háli
(homoksivatag)
Jemen domborzati térképe


DomborzatSzerkesztés

A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl menti keskeny, meleg sivatagi parti síkságok mögött emelkedik a központi fennsík, melynek legmagasabb csúcsa eléri a 3760 m-t és nyári csapadékban gazdag.

Jemen nyugati partjait korallzátonyokkal szegélyezett parti síkság, a Tiháma (jelentése: forró föld) kíséri.
Délen az Ádeni-öböl partját 10–20 km széles, néhol teljesen elkeskenyedő homokos síkság szegélyezi.

A központi fennsíkba mélyedő aszóvölgyek közül hosszával és mélységével kiemelkedik a nyugat-keleti irányú Vádi Hadramaut, amely könnyen elérhető talajvizével oázisok sorát élteti.

Északi és keleti részén a fennsíkok lankásan lejtenek a Rab-el-Háli homoksivataga felé.

Jemenhez tartozik még az Indiai-óceánban, Afrika szarvának folytatásában elhelyezkedő Szokotra-szigetcsoport, ami 1998 óta (a természeti örökség kategóriában) a világörökség része. Az ország legmagasabb pontja a Nabi Szubeju amely 3760 m.

VízrajzSzerkesztés

A hegyekben eredő állandó patakok sehol sem érik el a tengert, kiszáradnak a forró és száraz part menti síkságon. Jemennek nincsenek tavai, sem állandó folyói. A legfőbb vízfolyása a Maszila.

ÉghajlatSzerkesztés

A partvidék száraz és forró. A csapadékmennyiség évi 100 mm körüli. A hegyvidék nyugati része viszont az Arab-félsziget legcsapadékosabb területe, a csapadékmennyiség néhol eléri az évi 1000 mm-t. Tovább keletre és északra a csapadék mennyisége megint csökken, a Rab-el-Háli sivatagban szinte sohasem esik az eső.

Az évi középhőmérséklet a magassággal csökken. Jemen belső területein igen nagy napi és évi hőmérséklet ingadozás jellemző.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

A forró, száraz parti síkságon ritkás, sótűrő bozótos található. A hegyvidékek természetes növényzetét bozótosok, a völgyekben néhol boróka- és akáciaerdők alkotják. A nyugati lejtőkön a kandeláber alakú kutyatejfajok, a vádikban a tamariszkusz, az oázisokban a datolyapálma igen elterjedt. A keleti országrész bozótos szavannáinak értékes mézgát adó növénye a tömjénfa és a mirhafa. A Rab-el-Háli teljesen kopár, peremén a rövid tenyészidejű ritkás fűfélék csak egy-egy igen ritka zápor után jelennek meg.[4]

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

Kiépült a természetvédelem intézményrendszere.[5]

Természeti világörökségeiSzerkesztés

A Szokotra-szigetcsoport teljes egészében természeti világörökség az UNESCO szerint.

TörténelemSzerkesztés

Jemen nem csak a mai állam, hanem az azzal nagyjából egybeeső, az Arab-félsziget többi részéhez képest csapadékos és termékeny terület neve is. Az ókorban, a Kr. e. 1. évezred kezdetén itt alakult ki a térség első civilizációja, a sémi délarabok által létrehozott szábeus kultúra. A délarabok ismereteink szerint négy nagyobb államot alkottak, melyek között folyamatos vetélkedés folyt. A legjelentősebb ezek közül Szabá, a bibliai Sába királysága, mely a civilizáció névadója volt.

 
Márib városának ősi romjai

A jemeni vidék elsősorban tömjéntermelése, illetve az indiai és afrikai tengeri kereskedelem kiaknázása révén páratlan gazdagságra tett szert. A különféle helyben termelt és importált luxuscikkek továbbítására építették ki a veszedelmes beduin vidékeken áthaladó Tömjénutat, mely a Vörös-tenger partvonalát követve a szárazföld belsejében húzódott Jemen és Szíria között. A Tömjénút mentén fontos civilizáló hatást fejtettek ki a nagyrészt nomadizáló arabok körében. Politikailag azonban sosem erősödött meg annyira a térség, hogy komolyabban be tudott volna avatkozni a Közel-Kelet nagy civilizációinak sorsába – igaz, izoláltságuk biztonságot is jelentett. Az egyetlen, Jemen meghódítását célzó hadjáratot észak felől a rómaiak indították Augustus uralkodása alatt Caius Aelius Gallus praefectus Aegypti, de csúfos kudarcot vallottak a nehéz és ismeretlen terepen. A délarab vidék így megmaradt a rejtelmes Arabia Felix-nek (=Boldog Arábia), melynek viszonyairól szinte semmit sem tudtak.

Eközben i. e. 115-ben a Himjariták váltak Jemen uraivá. 525-ig tartó uralmuk során a térségben elterjedt a zsidó vallás és a kereszténység – ez utóbbi központja Nadzsrán volt. A keresztény közösségeknek köszönhetően a Bizánci Birodalom fokozottabb figyelmet fordított a térségre, melyet egy nemrég felemelkedett rivális, az abesszíniai Akszúmi Királyság fenyegetett. Az akszúmiak hajdani délarab telepesek és a helyi kusita lakosság leszármazottai voltak – Etiópia kultúrája a mai napig e két alapon működik.

Az etiópok már az 5. században beavatkoztak a jemeni ügyekbe, de ekkor még kevés sikerrel. Komolyabb szerepvállalásra a 6. században került csak sor. Ekkor a jemeni Dzú Nuvász király úgy döntött, hogy függetlenségének zálogát a keresztény bizánciakkal és etiópokkal, valamint az Ománt kezükben tartó zoroasztriánus Újperzsa Birodalommal szemben a judaizmus pártolása jelenti. Amikor a nadzsráni keresztények mészárlásába kezdett, az etióp hadsereg Bizánctól kapott flottával átkelt a Vörös-tengeren, és elpusztították a jemeni királyságot.

Az etióp helytartó, Ábraha önállósodott, és fiai is örökölték magánbirodalmát. 547-ben egészen Mekka városáig jutottak északon, de innen – mint a Korán is megörökítette – kénytelenek voltak visszavonulni valamiféle járvány miatt. A tömjénkereskedelem mekkai kézbe kerülésével szemben azonban nem tudtak mit tenni. Az etióp iga ellen a jemeniek Bizáncban és Perzsiában is segítséget kértek, és ez utóbbiak 575-ben megsegítésük ürügyén meghódították a területet.

Jemen területén 575631 között perzsa szatrapia létezett, melyet az iszlám által egyesített arabok kényszerítettek megadásra. A területen így is számottevő keresztény és zsidó kisebbség maradt, akik dzimmí-státuszba kerültek. Jemen az iszlám későbbi terjeszkedése során a kalifátus marginális területévé vált, gazdasága pedig eljelentéktelenedett. Megközelíthetetlensége kedvezett a szeparatista törekvéseknek: a 9. század utolsó évtizedében zajdita síita imámátus alakult északnyugati vidékein, a későbbiekben pedig tucatnyi apró emírségre és szultánságra hullott szét.

1513-ban Afonso de Albuquerque, az indiai alkirály vezetésével a portugálok megkísérelték megszerezni Áden kiváló adottságú kikötőjét, ám kudarcot vallottak. 1517-ben az Oszmán Birodalom terjesztette ki hatalmát Jemenre, de ez csak ideig-óráig jelentett valós uralmat. A belső vidéken továbbra is az imám, Áden vidékén pedig a lahedzsi szultán volt a legbefolyásosabb hatalmi tényező. A törökök időről időre próbálták visszaszerezni domináns helyzetüket a térségben, amit beduinlázadások és sikertelen, véres harcok kísértek.

A britek 1799-ben Napoleon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjárata kapcsán jelentek meg Jemen partjainál, Perim szigetén, majd hamarosan jó kapcsolatokat építettek ki a lahedzsi szultánnal. Végül egy Szokotra körüli konfliktust követően 1839-ben a Brit Kelet-indiai Társaság elfoglalta Ádent, amit 1852-ben szabadkikötővé nyilvánított. A Szuezi-csatorna megnyitásával az amúgy is forgalmas kikötő forgalma többszörösére nőtt, és a térség legfejlettebb, leggazdagabb pontjává vált – helyzete a 20. század közepéig nem sokat változott. Az elkövetkező évtizedekben a britek a térség többi fejedelmét is szövetségesükké tették. Az első világháborút követően a területen két protektorátust hoztak létre, Áden pedig 1935-től koronagyarmati státuszt élvezett.

 
Ádeni utcakép 1962-ben

Az első világháborút követően az imámátus Jemeni Mutavakkilita Királyság néven önállósult, és mind a kialakuló Szaúd-Arábia, mind a dél-jemeni brit protektorátusok felé területi követelésekkel lépett fel. Végül vereséget szenvedett, és az 1934-es táifi békében rendezték határait. A királyság 1953-ban az ENSZ-ben kezdte követelni a déli területeket, mely törekvését az arab államok is támogatták. 19581961 között az Egyesült Arab Államok tagja volt Líbiával és az Egyesült Arab Köztársasággal (Egyiptom és Szíria) együtt.

1962-ben Nasszer támogatásával köztársasági puccs buktatta meg Abdullah Szallál vezetésével az imámot, aki híveivel az északi hegyekbe menekült. Kitört a hét évig tomboló észak-jemeni polgárháború, melynek hátterében Szaúd-Arábia és Egyiptom szembenállása húzódott. Bár a hatnapos háború következményei miatt az egyiptomiak 1967-ben végül feladták itteni ambícióikat, a monarchista tábor széthúzása miatt a szaúdiak is kihátráltak az imámita párt mögül. Végül Szallál hívei 1970-re konszolidálni tudták az 1962-ben kikiáltott Jemeni Arab Köztársaság helyzetét.

 
Észak- (narancssárga) és Dél-Jemen (kék) 1990 előtt

Dél-Jemenben eközben egyre fokozódott az elégedetlenség. A briteket és az őket kiszolgáló fejedelmeket mind kevésbé fogadták el a helyiek, és ez különféle merényletekben, sztrájkokban fejeződött ki. A dekolonizációért küzdő ENSZ is kiállt a helyi függetlenségiek mellett. A két nacionalista erő, az észak-jemeni/egyiptomi hátterű FLOSY és a baloldali Nemzeti Felszabadítási Liga egymással sem tudott kiegyezni, így komoly harcokban a Liga leszámolt ellenfelével. A britek 1967-ben az NFL-t ismerték el legitim tárgyalófélnek, és novemberben kivonultak az országból. A genfi tárgyalások során kikiáltották a Dél-jemeni Népköztársaságot.

Mind a Jemeni Arab Köztársaság, mind a Dél-jemeni Népköztársaság eltökélt híve volt az egyesítés tervének, azonban viszonyuk igencsak kiegyensúlyozatlannak bizonyult, belső stabilitásukhoz hasonlóan. Északon puccs puccsot követett, délen viszont a kommunisták vették át a hatalmat, és 1970-ben megalakult Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság. Északon végül 1979-ben Ali Abdullah Száleh szerezte meg az elnöki hatalmat, pontot téve az addigi bizonytalanságra. Délen a párton belüli ellentáborok közt 1986-ban került sor véres leszámolásra.

Az 1960-as évek óta hol folyó, hol elakadó tárgyalások mostanra hozták meg gyümölcsüket. 1990. május 22-én mondták ki végül a két állam egyesülését. A pozícióját féltő hajdani dél-jemeni pártelit 1994-ben rövid életű elszakadási kísérletet kezdeményezett a hajdani Dél-Jemen területén Jemeni Demokratikus Köztársaság néven. A jemeni polgárháborúban rövid úton Száleh aratott győzelmet, de a térség helyzete évekre bizonytalanná és veszélyessé vált.

Száleh elnök a kilencvenes években normalizálta viszonyát a környező országokkal és a világgal. Hajdani szovjet rokonszenveit levetkőzve kapcsolatba lépett a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, és gazdasági átalakításba kezdett, melyet infrastrukturális, oktatási és egészségügyi reformok kísértek. 2001 óta Jemen támogatja az Egyesült Államokat a terrorizmus elleni harcban. A kormányerők 2007 januárja óta háborút folytatnak a síita lázadók ellen az északi tartományokban.

 
Az ország megosztottsága 2015. aug-ban. Zöld: A húszi (húti) felkelők és Ali Abdullah Száleh alá tartozó területek, rózsaszín: Abed Rabbo Manszúr Hádi irányítása alá tartozó területek, szürke: a jemeni Al-Káida által ellenőrzött terület

Lásd még: Húszi felkelés

A 2011-es egyiptomi forradalom idején véres összecsapások voltak a kormánypárti és az ellenzéki tüntetők között, a rendőrségi beavatkozásokban több ember is megsérült, illetve meghalt. Március végén több katonai vezető is támogatásáról biztosította a tüntetőket, fokozva az ország megosztottságát és a tartós konfliktus esélyét. Száleh elnök ajánlatot tett, hogy távozik az év végén, de ezt nem fogadták el a tüntetők. 2012 januárjában hosszas taktikázás után Száleh elnök lemondott pozíciójáról és Ománba, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba utazott gyógykezelés céljából.

Lásd még: 2014. szeptember 21-i forradalom (Húszi hatalomátvétel Jemenben)

2015. január 22-én lemondott a jemeni kormány és az államfő, Abed Rabbo Manszúr Hádi is posztjáról.[6] Az erőszak továbbra sem csitult el, sőt 2015 márciusában eszkalálódott, ezzel kezdetét vette a második jemeni polgárháború, amelybe a szomszédos Szaúd-Arábia is beavatkozott. A háború újra előhozta az északi és a déli országrész ellentét, s a délen harcoló csoportok vissza akarják állítani az 1990 előtti állapotot, azaz az ország újbóli felosztását különálló és független Észak- illetve Dél-Jemenre.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Államforma: elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Áden óvárosa
 
Az imám palotája Whadi Dhahr-ban

Jemen területe 21 kormányzóságra (muháfaza), azon belül 333 kerületre (mudírijja) oszlik.

 
  1. Áden
  2. Amrán
  3. Abjan
  4. ed-Dáli
  5. el-Bajdá
  6. el-Hudajda
  7. el-Dzsauf
  8. el-Mahra
  9. el-Mahvít
  10. Főváros
  11. Dzamár
  12. Hadramaut
  13. Haddzsa
  14. Ibb
  15. Lahidzs
  16. Marib
  17. Rajma
  18. Szaada
  19. Szanaa
  20. Sabva
  21. Taizz

Védelmi politikaSzerkesztés

HatárvitákSzerkesztés

Jemennek határvitája van Ománnal és Szaúd-Arábiával.[forrás?] Mivel kevés olajkincse van a többi arab országhoz képest, ezért nagy szüksége lenne szomszédai bizonyos területére. 1995-ben kisebb háborút vívott Eritreával a vörös-tengeri Hanís-szigetek birtoklásáért, végül 1998-ban a hágai Állandó Arbitrációs Bíróság döntése értelmében megtarthatta a szigetcsoportot.

NépességSzerkesztés

 
Jemeni férfiak
Képek

Általános adatokSzerkesztés

  • Városi lakosság aránya: 34%. (2015)
  • Születéskor várható élettartam: a férfiaknál 63 év, a nőknél 67 év. (2015)
  • Népességnövekedés: 2,47%. (2015)
  • Írástudatlanság: 30%.[7]

Legnépesebb településekSzerkesztés

Fontosabb városok: Szanaa, Áden, Taizz, Hudajda (Hodeida).

Etnikai megoszlásSzerkesztés

A lakosság 96%-a jemeni arab, 3% indiai és pakisztáni, 1% szomáliai. Az arab lakosság a partvidéken az afrikaiakkal, délen az indiaiakkal keveredett.[8]

Etnikai, nyelvi megoszlásSzerkesztés

Az országban a hivatalos nyelv az arab, és ez a legfontosabb beszélt nyelv is.

Vallási megoszlásSzerkesztés

A lakosság 99%-a muszlim (kb. 65%-a szunnita, 35%-a síita),[7] 1%-a pedig egyéb vallású (hindu, zsidó, keresztény).

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
Szanaa, a gyorsan terjedő főváros
 
Kat-ültetvény nyugat-Jemenben
 
Egy jemeni kikötő

Gazdasága: agrárország.

Általános adatokSzerkesztés

Az arab világ egyik legszegényebb állama. A férfiak jelentős része a gazdag arab országokban vállal munkát.[9]

  • Hazai össztermék (GDP): 2 400 USD/fő (2007-ben).
  • A GDP összetétele 2014-ben, szektoronként: mezőgazdaság: 9,2%, ipar: 26,8%, szolgáltatások: 64%.[7]

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

A lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságból él. Fő terményei a mokkakávé, gyapot, datolya, de a 2000-es évek elején már a termőterület mintegy kétharmadán a katcserjét termesztik, melynek kábító hatású levelét rágják.[10] A gyér legelőkön juhot és kecskét tenyésztenek. A tengerparton a halászat és a sókertek adják a megélhetést.

IparSzerkesztés

Ipara fejletlen, legnagyobbrészt a kézműipar jellemzi. Az ország fő bevételi forrását a viszonylag minimális kőolaj világpiaci eladása jelenti.

Iparágak: kőolajkitermelés és kőolaj-finomítás. Legnagyobb ipari létesítménye Áden kőolaj-finomítója, mely csak részben dolgozza fel a hazai kőolajat. Néhány textilipari és bőráru üzem; élelmiszer feldolgozás; alumínium termékek és cement gyártása; kereskedelmi hajók javítása, csekély földgázkitermelés.[7]

KereskedelemSzerkesztés

  • Exporttermékek: nyersolaj, kávé, szárított és sózott hal.
  • Importtermékek: élelmiszer, élőállat, műszaki felszerelések és alkatrészek.

Főbb kereskedelmi partnerek 2014-ben:[7]

  • Export : Kína 28,3%, Dél-Korea 23%, Thaiföld 11,2%, Japán 8,1%, Egyesült Arab Emírségek 5,3%
  • Import : Kína 15,9%, Egyesült Arab Emírségek 14%, India 9,6%, Szaúd-Arábia 6,6%, Kuwait 5%, Törökország 4,6%

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

 
Egy országút képe
  • Közutak hossza: 69 263 km, melynek alig több mint 1/10-e szilárd burkolatú.
  • Repülőterek száma: 16. Nemzetközi repülőterek: Szanaa, Taizz, Hodeida, Áden, Mukalla, Marib.[8]
  • Kikötők száma: 7. Áden kikötője jelentős kereskedelmet és tranzitforgalmat bonyolít.

Nincs az országban vasúti hálózat.

KultúraSzerkesztés

Az északi hegyvidéken élő jemeniek többsége síita, míg a Vörös-tenger mellékén és a délen lakók szunniták. Az Észak- és Dél-Jemen közti hosszú konfliktust részben ez a vallási különbség okozta, de szerepet játszott benne a világos bőrű hegyvidékiek és a sötétebb bőrű - jórészt afrikai eredetű - partmenti lakosság közti etnikai eltérés is. Elemzők szerint még jó időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a két Jemen kulturális értelemben is egy országgá forrjon össze.[11]

Az ősi Szanaa még napjainkban is az Ezeregyéjszaka hangulatát idézi. Bár sok új létesítmény épült, az óváros falain belül ma is ott vannak a bazárok, a vályogtéglából emelt paloták és a fehér kupolás mecsetek.

Kultúra képekben
Bara'a zene és tánc - videó

Kulturális világörökségSzerkesztés

Az UNESCO világörökség-listáján szerepel:

VallásSzerkesztés

Az iszlám jelentése: az Isten iránti odaadás. Hívei egyetlen Istent ismernek el (akit ők Allah-nak neveznek), aki mindennek a teremtője, mindenható, láthatatlan és örökkévaló. Hitvallásuk, amely az iszlámhoz való tartozás feltétele, így szól: "Nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az Ő küldötte."

A legfontosabb vallási kötelességeket az iszlám öt tartópillérének nevezik. Ezek a következők:

  • Hit Istenben és az Ő prófétáiban
  • Rituális ima naponta ötször, Mekka felé fordulva. Ezt mindig mosakodásnak kell megelőznie.
  • Böjt a Ramadán havában.
  • Szegényadó (adomány) vallási és jótékonysági célokra.
  • Mekkai zarándoklat, legalább egyszer a hívő életében.

Ezeken kívül még számos előírás szabályozza a hívők életét.

TurizmusSzerkesztés

Javasolt oltások Jemenbe utazóknak:

Javasolt bizonyos területeken a Malária (csak az északkeleti országrész maláriamentes) elleni tabletta.

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

SportSzerkesztés

LabdarúgásSzerkesztés

A Jemeni labdarúgó-válogatott eddig nem ért el kiemelkedő eredményeket.

OlimpiaSzerkesztés

Az országnak eddig egyetlen érme sincs a játékokról.

ÜnnepnapokSzerkesztés

Május 22. A nemzeti egység napja 1990
Szeptember 26. Az 1962-es forradalom napja
Október 14. Az 1967-es forradalom napja
November 30. Az utolsó brit katona távozásának a napja

Változó időpontúak a muszlim naptár alapján:

‘Īd al-’Aḍḥà Iszlám ünnep
‘Īd al-Fiṭr A ramadán végének ünnepe
el-Maulid A Próféta születésnapja
‘Īd Ra’s as-Sanät el-Hījrīyä Iszlám újév

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Jemen témájú médiaállományokat.

ForrásSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL
  2. Department of Economic and Social Affairs Population Division (2009). „World Population Prospects, Table A.1” (angol nyelven) (PDF), Kiadó: United Nations. (Hozzáférés ideje: 2011. március 31.)  
  3. Yemen (angol nyelven). International Monetary Fund. (Hozzáférés: 2011. március 31.)
  4. Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
  5. http://www.parks.it/world/YE/Eindex.html
  6. Lemondott a jemeni vezetés. Index. (Hozzáférés: 2015. január 23.)
  7. a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ym.html
  8. a b Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
  9. Dr. Bernek Ágnes - Dr. Sárfalvi Béla: Általános társadalomföldrajz, 1997.
  10. Mari László: Jemen és a khat. A Földgömb, 2011. május-június. 44.
  11. Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.

További információkSzerkesztés

Nudzsúd Ali, Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2013. ISBN 9789633102398

Lásd mégSzerkesztés