Fernando Torres
Fernando José Torres Sanz (kiejtése: [ferˈnando ˈtores]) (Fuenlabrada, 1984. március 20. –) spanyol labdarúgó. Beceneve: El Niño (A Kölyök).
Fernando Torres | ||||||||||||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||||||||||||
2017-ben az Atlético Madrid színeiben. | ||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | ||||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Fernando José Torres Sanz | |||||||||||||||||||||||||||
Születési név | Fernando José Torres Sanz | |||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1984. március 20. (35 éves) | |||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Fuenlabrada, Madrid, Spanyolország | |||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság |
![]() | |||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 186 cm | |||||||||||||||||||||||||||
Testtömeg | 78 kg | |||||||||||||||||||||||||||
Becenév | El Niño, Nando | |||||||||||||||||||||||||||
Poszt | csatár | |||||||||||||||||||||||||||
Junior klubok | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Profi klubok1 | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság2 | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2019. június 15. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2014. június 23. * Mérkőzések (gólok) száma | ||||||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Torres témájú médiaállományokat. |
Torres az Atlético Madridban kezdte el pályafutását. 2001-ben debütált a felnőtt csapatban, 174 La Liga mérkőzésen 75 gólt szerzett. 2007-ben szerződött a Premier League-ben szereplő Liverpoolhoz. Már az első szezonjában rekordokat döntött, például az Anfielden Robbie Fowler óta ő az Liverpool játékos aki 20-nál több bajnoki gólt tudott lőni egy szezon alatt. A Liverpool történelmében ő érte el leggyorsabban az 50. bajnoki gólt, 2009 decemberében az Aston Villa ellen.
2011 januárjától pedig a Chelsea alkalmazásában áll. Első szezonjában angol ligakupát, valamint Bajnokok Ligáját nyert a csapattal.
2003-ban debütált a Spanyol labdarúgó-válogatottban Portugália ellen. Azóta részt vett öt jelentős világversenyen, a 2004-es Eb-n, a 2006-os vb-n, a 2008-as Eb-n, 2010-es vb-n, 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságon és a 2014-es vb-n. A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjében az ő góljával győzték le 1–0-ra a németeket. A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság gólkirálya lett 3 góllal, valamint a döntőben az Olasz labdarúgó-válogatott ellen is eredményes volt.
Tartalomjegyzék
PályafutásaSzerkesztés
KezdetekSzerkesztés
Fuenlabradában Madrid tartományban született. Szülei Flori és Jose harmadik gyermeke (bátyja Israel, nővére Mari Paz). A család az Atlético Madrid szurkolója volt. Ötévesen csatlakozott az első csapatához a Parque 84-hez az anyja, Flori vitte el naponta az edzésekre. Torres kapusként kezdett el futballozni, azonban hétévesen már csatárként játszott. Három évvel később 10 évesen csatlakozott a Rayo 13 nevű gyermekcsapathoz. 55 gólt lőtt egy szezonban, és végül egyike volt annak három játékosnak aki a Rayo 13-ból az Atléticóba szerződött. Lenyűgözte a megfigyelőket és 1995-ben 11 évesen csatlakozott a klub ifjúsági együtteséhez .
Az Atlético MadridnálSzerkesztés
Első szerződését 1999-ben kötötte az Atléticóval, és ekkor már a kezdőcsapat tagja volt. 2001-ben az Angliában rendezett U16-os bajnokságon a torna legjobbjaként vezette győzelemre a spanyol csapatot.
A 2001. május 27-én a Leganés ellen mutatkozott be a Vicente Calderónban, majd a következő heti mérkőzésen megszerezte első gólját az Albacete ellen. A következő szezonban összesen hatszor lépett pályára. A 2002-03-as szezonban az Atlético Madrid visszatért a spanyol első osztályba és Torres 29 mérkőzésen 13 góllal fejezte be az idényt, csapatával végül a tizenkettedik helyen zártak. A 2003-04-es szezonban 35 bajnoki mérkőzésen 19 gólt szerzett, ezzel megosztva a harmadik helyen zárta a góllövőlistát. 19 évesen kapta meg az Atléticoban a csapatkapitányi karszalagot, ezzel ő lett a klub legfiatalabb kapitánya. Az Intertoto kupában két gólt szerzett az OFK Beograd elleni elődöntőben, a döntőben a Villarreal ellen büntetőkkel kaptak ki. 2006-ban a Newcastle United megpróbálta megszerezni a fiatal tehetséget, sikertelenül. A 2006-os Vb után visszautasította a Chelsea ajánlatát. Torres a 2006-07-es szezonban 15 gólt lőtt a bajnokságban.
Az angol médiában megjelent egy hír miszerint a Liverpool le akarja őt igazolni. Enrique Cerezo, az Atlético edzője kijelentette, hogy nincs a Liverpooltól vagy bármilyen másik klubtól érkező ajánlat Torres iránt. 2007 július 4-én mégis a Liverpoolhoz szerződött hat évre. A Liverpool cserébe 16,2 millió fontot fizetett, valamint átadta a honvággyal küzdő Luis García Sanz játékjogát, a transzfer összértéke így 20,2 millió font lett. Torres annak ellenére igazolt a Mersey-partra, hogy a fizetése itt hetente 10 ezer fonttal kevesebb, mint az Atléticóban volt. Torres lett a legdrágábban szerződtetett játékos a Liverpool történelmében 2011 január 31-ig amikor is az érte kapott pénz (Torres a Chelseaba igazolt) egy részéből mintegy 35 millió fontért a Pool leigazolta Andy Carrolt a Newcastle-ból. Torres július 4-én tartott egy sajtókonferenciát Madridban hogy elbúcsúzhasson az Atlético rajongóktól.
LiverpoolSzerkesztés
2007–08-as szezonSzerkesztés
Torres a bajnokságban az Aston Villa ellen debütált egy 2–1-es győztes mérkőzés során 2007. augusztus 11-én. Négy nappal később mutatkozott be a bajnokok-ligájában, a Toulouse elleni megnyert mérkőzésen a 79 percben csereként. Első gólját az angol élvonalban illetve a Vörösök mezében az első hazai meccsen az Anfielden, a Chelsea elleni 1–1-es döntetlen alkalmával szerezte a 16. percben. Az első mesterhármasát a Reading ellen lőtte a ligakupában, a mérkőzést végül 4–2-re nyerték, góljai közül mindegyiket a második félidőbe szerezte. Az első és rögtön a második gólját a Bajnokok Ligájában a harmadik mérkőzésén lőtte a Porto-nak, a Liverpool 4–1-re nyert hazai pályán.
2008 februárjában a hónap játékosa lett Angliában, négy gólt lőtt két bajnokin, február 23-án mesterhármast lőtt a Middlesbrough ellen.
Március 5-én 4–0-ra verték a West Hamet, és Torres ismét triplázott, ezzel behozta Jack Balmer 1946 novemberében óta tartó rekordját, az az olyan Liverpool játékos lett aki egymásutáni két hazai mérkőzésén mesterhármast szerzett.
Március 11-én gólt lőtt a San Siro-ban az Internazionale ellen a nyolcaddöntőben, ezzel összesítésben 3–0-s összesítéssel továbbjutottak. Március folyamán meglőtte a 20 gólját a Reading ellen az Anfielden, ezzel Robbie Fowler óta az első Liverpool játékos lett 1995–96-os szezon óta, aki 20 gólig jutott. Áprilisban az Arsenal elleni a BL negyeddöntőben lőtt gólt. Ez volt a 29 szezongólja amivel megdöntötte Michael Owen 28 gólos egy idényen belüli gólrekordját. 2008. április 11-én jelölték az év angol labdarúgója díjra, melyet végül a Manchester United labdarúgója Cristiano Ronaldo nyerte. Jelölték még a PFA Az év fiatal labdarúgója díjra, amit végül Cesc Fàbregas nyert, és bekerült a PFA Az év csapatába. Április 30-án a bajnokok ligája elődöntőjében összesítésben 4–3-ra kikaptak a Chelsea-től. Május 4-én Torres gólt lőtt a Manchester City ellen, s ezzel nyolc egymást követő hazai mérkőzésen szerzett gólt, ezzel Roger Hunt rekordját lépte át. A szezonzáró fordulóban 2–0-s győzelmet arattak a Tottenham Hotspur, itt meglőtte a 24. bajnoki gólját, újabb rekordot döntött, bemutatkozó szezonban eddig Ruud van Nistelrooy 23 gólja volt a legtöbb.
2008–09-es szezonSzerkesztés
Torres biztatóan kezdte az új szezont, az ő 82. percben lőtt góljával verték 1–0-ra a Sunderlandet az első fordulóba. Aztán a harmadik fordulóba térdsérülést szenvedett az Aston Villa ellen, ezután két-három héten keresztül nem játszhatott. Torres a Marseille ellen térhetett csak vissza a Bajnokok Ligájában, szeptember 27-én Torres két góljával nyertek a Merseyside derbyn az Everton ellen a Goodison Parkban. A következő hétvégén további két gólt lőtt, ezúttal a Manchester Citynek egy 3–2-es győzelem során a City of Manchester Stadionban, amelyben a Liverpool két gólos hátrányból egalizált majd nyert. Ezek közül az első volt a Liverpool ezredik gólja a Premier League-ben. Torres újabb térdsérülést szenvedett a 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtezőjén, ezért három mérkőzést volt kénytelen kihagynia Liverpoolból. Október 22-én a Liverpool korább klubjával az Atlético Madriddal játszott a Bajnokok ligájában a Vicente Calderón stadionban, de a sérülése miatt nem játszhatott. Az Atlético elnöke, Enrique Cerezo meghívta a VIP-szektorba, hogy megnézhesse a mérkőzést, de Torres ezt elutasította, hogy mihamarabb felépüljön sérülésből.
Torrest beválogattak a FIFPro World XI csapatába október 27-én.
Torres a West Bromwich elleni 3–0-ra nyert mérkőzésen tért vissza. Jelölték Az év labdarúgója díjra decemberben, végül Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött a harmadik lett. Februárban két késői gólt lőtt a Chelsea-nek, ezzel nyertek 2–0-ra. Annak ellenére, hogy még csak másfél éve volt a Liverpool játékosa Torrest választották az 50. legjobb Liverpool játékosok a klub történelme során. Torres március 10-én a Real Madrid elleni Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőben gólt szerzett, a Liverpool pedig magabiztosan verte hazai pályán 4–0-ra, összesítésben 5–0-ra a Királyiakat. Négy nappal később a Manchester United ellen az Old Traffordon is gólt szerzett, a mérkőzést 4–1-re nyerték meg. Április 8-án a Bajnokok Ligájában gólt szerzett a Chelsea ellen, de kiestek. A szezon végén ismét bekerült a PFA Az év csapatába.
2009–10-es szezonSzerkesztés
Az előző szezon végén 2013-ig meghosszabbította a szerződéstét a Liverpoolban, és heti fizetését 110 000 font-ra növelték. Torres két gólt lőtt szeptember 19-én a West Ham 3–2-es legyőzésekor. Egy héttel később megszerezte a szezonban az első mesterhármasát, 6–1-re verték a Hull Cityt az Anfielden. Szeptember végén őt választották a hónap játékosának a Premier League-ben, miután 5 gólt lőtt egy hónap alatt. Október 25-én ő szerezte az első gólt egy 2–0-s győzelem során a Manchester United ellen. Az Aston Villa ellen 2009. december 29-én megszerezte az 50. bajnoki gólját, ezzel ő lett az akinek a leggyorsabban sikerült megszereznie az ötvenedik gólt a bajnokságban a Liverpool színeiben. 2010 március 18-án két gólt lőtt a Lillenek Európa-liga nyolcaddöntőjében. Torres az utolsó mérkőzését a Benfica elleni 4–1-es győzelem alkalmával játszotta az Európa-liga negyeddöntőjében. Ez azt jelentette, hogy Torres 22 gólt lőtt 32 mérkőzésen.
2010–11-es szezonSzerkesztés
A nyáron érkező Roy Hodgson kijelentette, hogy Torrest nem fogják eladni. Első mérkőzését a szezonnyitó Arsenal ellen játszotta augusztus 14-én, a 74. percben cserélték be. Az első gólját a szezonban egy 1–0-s győzelemkor lőtte a West Brom ellen augusztus 29-én, minden kiírásra vonatkoztatva ez volt az 50. gólja az Anfielden. Torres október 24-én szerezte a következő gólját egy 2–1-es győzelem során a Blackburn Rovers ellen, augusztus óta ez volt az első találata. November 7-én Liverpoolban mindkét gólt ő lőtte a Chelsea elleni 2–0-s diadal során. Egy hét múlva ismét betalált a Wigan Athletic elleni 1–1-en. December 6-án az Aston Villa elleni mérkőzésen nem vállalta a játékot mert a felesége éppen akkor szülte meg második gyermekét Leó-t. 2011. január 1-én a Bolton elleni mérkőzésen gólt lőtt, a meccset 2–1-re nyerték. A szezon során a Premier League-ben eddig 6 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott. 2011. január 31-én megegyezett egymással a Liverpool és a Chelsea, így El Ninho a Kékekhez igazolt.
ChelseaSzerkesztés
2010–11-es szezonSzerkesztés
5 és fél éves szerződést írt alá a Chelsea-hez, új klubja 50 millió fontot fizetett a Pool-nak, ezzel angol átigazolási rekordot döntve.[1] A Kékeknél korábbi csapata a Liverpool elleni vesztes meccsen debütált február 6-án. Kezdőként számított rá Carlo Ancelotti, de gyenge teljesítményt nyújtott, ezért a 65. percben Salomon Kalou váltotta.[2] Első 6 meccsén továbbra is a kezdőben kapott helyet, annak ellenére, hogy gólt nem tudott szerezni. Először a København elleni BL-nyolcaddöntő visszavágón ültette a padra az edző.[3] Később itt is pályára lépett, de megint nem sikerült betalálnia. 2 hónappal szerződtetése után még mindig gól nélküli volt, és április elején kezdett kiszorulni a kezdőből, mert Ancelotti visszatért a csapatnak sokkal inkább fekvő 4-3-3-as taktikához, Maloudával, Drogbával és Kalouval, vagy Anelkával a támadó-trióban. A BL-ben azonban továbbra is kétcsatáros játékot játszott a Chelsea, a Manchester United elleni kiesés után viszont Ancelotti is elismerte, talán hiba volt Torrest a kezdőbe rakni - főleg a visszavágón játszott rosszul, már a szünetben lecserélték.[4] Így már tizenegyedszer hagyta el úgy a pályát, hogy nem talált a kapuba. A jég a 14. meccsén tört meg, a West Ham elleni bajnoki 83. percében (7 perccel a becserélése után) szerezte meg csapata 2. gólját, a hosszabbításban ráadásul még egy gólpasszt is kiosztott.[5] A szezon hátralévő mind a 4 meccsén pályára lépett, de nem sikerült újabb találatot elérnie, így fél év alatt 18 meccsen (ebből 11-szer kezdőként lépett pályára) 1 góllal zárt.[6]
2011–12-es szezonSzerkesztés
A csapat előző idénybeli gyenge szereplése miatt a nyáron menesztették Ancelottit, helyére André Villas-Boas érkezett. Torres a bajnokság első 3 fordulójában a portugál edző bizalmát is élvezte, kezdőként lépett pályára az összes meccsen (igaz egyiket sem játszotta végig). A gólszerzés azonban továbbra sem ment neki és Villas-Boas azt nyilatkozta, hogy ha kell kihagyja a kezdőből.[7] A tréner komolyan is gondolta, hiszen a következő fordulóban a kispadon kezdett, csak a 73. percben lépett pályára.[8] A három nappal később rendezett Bayer Leverkusen elleni BL-meccsre visszakerült a kezdőbe, amit jó játékkal hálált meg. Már a 4. percben betalálhatott volna, de lövésébe belesarkalt a lesen tartózkodó Raul Meireles így érvénytelenítették a gólt. Továbbra is aktív maradt és a második félidőben 2 gólpasszt is kiosztott. Úgy tűnt végre jó formába lendül, a következő két bajnokin betalált a Manchester United és a Swansea ellen.[9][10] Utóbbi meccsen gólja után 10 perccel piros lapot, ezzel pedig 3 meccses eltiltást kapott.[11][12] Teljesítményére azonban nem volt hatással a kiállítás, a következő két meccsen a BL-ben a Valencia ellen jó játékkal bizonyított, a Genk 5-0-s kiütéséből pedig 2 góllal vette ki a részét.[13] Sikerült visszaszereznie helyét a kezdőben, de nem sokáig mert Sturridge és Drogba is szórta a gólokat. November 1. és december 26. között 10 mérkőzésen keresztül (ebből 7 bajnoki) nem került be a kezdőbe, januárban viszont újra visszakerült oda, mert Drogba (és Kalou) az Afrikai nemzetek kupáján szerepeltek.
2012. március 18-án a Fa-kupában a Leicester City ellen duplázott, valamint két gólpasszt is kiosztott.[14] Az Aston Villa ellen ismét eredményes volt, valamint két gólpasszt ismét a neve mellé került.[15] Április 24-én Didier Drogba cseréjeként lépett pályára a Bajnokok Ligája elődöntőjében az FC Barcelona ellen, 2-2-es állásnál, majd Torres góljával 3-2-re nyerték meg a Londoniak a mérkőzést.[16] Chelsea-s karrierje első mesterhármasát a Queens Park Rangers ellen szerezte meg a Stamford Bridge-n.[17]
2012–13-as szezonSzerkesztés
2012. augusztus 12-én a szuperkupában a Manchester City ellen lépett pályára első alkalommal a szezonban és ő szerezte a mérkőzés első gólját, de így is 3-2-re kikaptak.[18] A bajnokságban a Wigan Athletic elleni győztes mérkőzésen szerepelt elsőnek a keretben.[19] Augusztus 22-én szerezte meg első gólját a bajnokságban a szezon folyamán a Reading ellen 4-2-re megnyert mérkőzésen csapata harmadik gólját szerezte.[20] Az Arsenal ellen a 20. percben Juan Mata szabadrúgását pofozta 4 méterről Mannone kapujának jobb sarkába, amivel vezetést szerzett csapatának.[21] A Norwich City ellen Juan Mata sarokkal visszatette Ivanovicsnak, aki beadta a labdát, majd Torres a hosszú alsóba bólintott.[22] A mérkőzést 4-1-re nyerte meg a Chelsea FC, amivel továbbra is vezetik a bajnokságot.
2013-2014-es szezon
2014. augusztus 29-én az AC Milan bejelenti hogy 2 évre kölcsönveszi Torrest, Olaszországban sem úgy megy a spanyol válogatott támadónak ahogy korábban, 10 mérkőzésen csak 1 gólt tud szerezni. A csapat edzője Filippo Inzaghi hamar lemond róla és januárban a csapat megveszi a teljes játékjogát a Chelseatől de csak azért hogy elcseréljék az Atletico Madridnál szintén csődött mondó, olasz válogatott Alessio Cercire. 2014.12.29-én az Atletico bejelenti hogy Torres visszatér a nevelőegyesületéhez.
A válogatottbanSzerkesztés
2001 februárjában Torres tagja volt az U16-os nemzeti csapatnak és megnyerték az Algarve-tornát. Az U16-os csapattal megnyerték a 2001-es U16-os labdarúgó-Európa-bajnokság-ot, Torres szerezte az egyetlen gól a döntőben, és ő lett a torna gólkirálya valamint a torna játékosa. 2001 novemberében Torres játszott az U17-esek világbajnokságán Trinidad és Tobagóban. 2002 júliusában a Norvégiában rendezett U19-es Eb-n is győzött a spanyol csapattal, a döntőben az ő góljával verték a németeket. Itt megint a torna gólkirálya, illetve a torna legjobb játékosa lett. Az U21-es válogatottban 2003-ban debütált.
2003. szeptember 6-án mutatkozott be a felnőtt válogatottban Portugália elleni barátságos mérkőzésen. Első gólját a válogatottban Olaszország ellen lőtte 2004 április 28-án. Része volt a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság spanyol keretének, ráadásul mindhárom csoportmérkőzésen játszott, azonban már ott kiestek.
A 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtezőin 11 mérkőzésen 6 gólt szerzett, San Marino ellen megszerezte az első nemzetközi mesterhármasát. A világbajnokságon minden meccsen szerves része volt a csapatnak. Ukrajna, és Tunézia ellen is betalált, utóbbin kétszer is. Végül a spanyol csapatot a franciák ejtették ki. David Villavel egyetemben ő lőtte a legtöbb gólt a spanyol-válogatottban, szám szerint hármat. A spanyol csapat mestere, Luis Aragonés a vb alatt így nyilatkozott róla: "Sosem lő két ugyanolyan gólt."
Torres a 2008-as Eb selejtezőin két gólt szerzett, egyet Lettország, a másikat Liechtenstein ellen. 2008-as Eb-n tevékeny tagja volt a spanyol válogatottnak, a csoportkörben egy gólt rúgott Svédországnak, a június 29-i döntőn ő rúgta a győztes gólt Németország kapujába és őt választották a mérkőzés játékosának. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy 44 év után újra a spanyol labdarúgó-válogatott emelhesse fel az Eb győztesének járó serleget. A Eb végeztével beválogatták a torna all-star csapatába, amelyben rajta kívül még nyolc spanyol játékos neve szerepel.
Torresok 2009. március 28-án játszotta a 60. mérkőzését a válogatottban egy 2010-es Vb-selejtezőn Törökország ellen, s ezzel ő lett s legfiatalabb játékos aki elérte ezt a mérföldkövet. A 2009-es konföderációs kupán a csoportkörben 17 perc alatt ért el mesterhármast Új-Zéland ellen. Játszott az elődöntőben is, ahol az Egyesült Államoktól kikaptak 2–0. Ugyancsak pályára lépett a harmadik helyért járó mérkőzésen, ahol a hosszabbítás után győzték le a Dél-afrikai labdarúgó-válogatottat 3–2 -re.
2010. június 8-án térhetett vissza térdsérüléséből egy Lengyelország elleni felkészülési mérkőzésen. A 2010-es labdarúgó-világbajnokság első csoportmeccsén csereként lépett pályára a 61. percben Svájc ellen. A következő két meccsen Honduras és Chile ellen kezdőként kapott helyet Vicente del Bosque-től. Játszott a Portugálok elleni nyolcaddöntőben, Paraguay ellen a negyeddöntőben, az elődöntőben csereként Németország ellen és végül a döntőben szintén csereként, amelyet Andrés Iniesta góljával nyerték meg Hollandia ellen. A 2012-es Európa-bajnokságot nyert csapat tagja, ahol összesen 3 gólt szerzett és 1 gólpasszt adott. A játszott percek alapján ő lett a torna gólkirálya. Az egyik gólt a döntőben szerezte, ezzel ő lett az első játékos, aki két Eb-döntőben is gólt szerzett.[23]
MagánéleteSzerkesztés
Ő a Torres szülők harmadik gyermeke, két idősebb testvére van, Izrael (sz. 1977) és Maria Paz (sz. 1976). 2009. május 27-én, nyolc év után elvette barátnőjét, Olalla Dominguezt Madridban. 2009. július 8-án megszületett lányuk, Nora Torres Dominguez. 2010. december 6-án született meg Liverpoolban a fia Leó, Torres, hogy ott legyen fia születésen kihagyta az Anfielden az Aston Villa elleni bajnokit. A Torres-es mezekből adták el a legtöbbet a világon a 2009–10-es szezonban a Premier League csapatok közül.
Sikerei, díjaiSzerkesztés
KlubSzerkesztés
VálogatottbanSzerkesztés
- Spanyol U17:
- Spanyol U19:
- Spanyolország:
- Európa-bajnok: 2008 ; 2012
- Világbajnok: 2010
- Konföderációs kupa: (bronzérem) 2009, (ezüstérem) 2013
Egyéni elismeréseiSzerkesztés
- Legjobb fiatal európai játékos: 1999
- Gólkirály, Európai Nike Kupa: 1999
- Gólkirály és a Torna Legjobbja, Algarve Tournament: 2001
- Gólkirály és a Torna Legjobbja, U16-os Eb: 2001
- Gólkirály és a Torna Legjobbja, U19-es Eb: 2002
- Liverpool legjobb góllövője: 2007-08
- Európa-bajnok: 2008, 2012
- Európa-bajnoki aranycipős : 2012
- A legnépszerűbb Premier League-játékos: 2008
- FIFPro World XI: 2008, 2009
- PFA az év csapata: 2007-08, 2008-09
- A hónap Premier League játékosa: 2008 február, 2009 szeptember
- Konföderációs kupa gólkirály: 2013
StatisztikaSzerkesztés
2019. június 15-én lett utoljára frissítve.
Klub | Szezon | League | Kupa | Ligakupa | Európai | egyéb | összesen | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bajnokság | Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | Pályára lépések | Gólok | ||
Atlético Madrid | 2000–2001 | Segunda División | 4 | 1 | 2 | 0 | — | — | — | 6 | 1 | |||
2001–2002 | 36 | 6 | 1 | 1 | — | — | — | 37 | 7 | |||||
2002–2003 | La Liga | 29 | 13 | 3 | 1 | — | — | — | 32 | 14 | ||||
2003–2004 | 35 | 19 | 5 | 2 | — | — | — | 40 | 21 | |||||
2004–2005 | 38 | 16 | 6 | 2 | — | 5 | 2 | — | 49 | 20 | ||||
2005–2006 | 36 | 13 | 4 | 0 | — | — | — | 40 | 13 | |||||
2006–2007 | 36 | 14 | 4 | 1 | — | — | — | 40 | 15 | |||||
összesen | 214 | 82 | 25 | 7 | — | 5 | 2 | — | 244 | 91 | ||||
Liverpool | 2007–2008 | Premier League | 33 | 24 | 1 | 0 | 1 | 3 | 11 | 6 | — | 46 | 33 | |
2008–2009 | 24 | 14 | 3 | 1 | 2 | 0 | 9 | 2 | — | 38 | 17 | |||
2009–10 | 22 | 18 | 2 | 0 | 0 | 0 | 8 | 4 | — | 32 | 22 | |||
2010–2011 | 23 | 9 | 1 | 0 | 0 | 0 | 2 | 0 | — | 26 | 9 | |||
összesen | 102 | 65 | 7 | 1 | 3 | 3 | 30 | 12 | — | 142 | 81 | |||
Chelsea | 2010–2011 | Premier League | 14 | 1 | — | — | 4 | 0 | — | 18 | 1 | |||
2011–2012 | 32 | 6 | 6 | 2 | 1 | 0 | 10 | 3 | — | 49 | 11 | |||
2012–2013 | 36 | 8 | 5 | 1 | 4 | 2 | 16 | 9 | 3 | 2 | 64 | 22 | ||
2013–2014 | 28 | 5 | 2 | 0 | 1 | 1 | 10 | 5 | 0 | 0 | 41 | 11 | ||
2014–2015 | 0 | 0 | — | — | — | — | 0 | 0 | ||||||
összesen | 110 | 20 | 13 | 3 | 6 | 3 | 40 | 17 | 3 | 2 | 172 | 45 | ||
Milan (kölcsönben) | 2014–15 | Serie A | 10 | 1 | — | — | — | — | 10 | 1 | ||||
Atlético Madrid(kölcsönben) | 2014–15 | La Liga | 19 | 3 | 4 | 3 | — | 3 | 0 | — | 26 | 6 | ||
2015–2016 | 30 | 11 | 2 | 0 | — | 12 | 1 | — | 44 | 12 | ||||
Atlético Madrid | 2016–2017 | La Liga | 31 | 8 | 5 | 1 | — | 9 | 1 | — | 45 | 10 | ||
2017–2018 | 27 | 5 | 6 | 3 | — | 12 | 2 | — | 45 | 10 | ||||
Összesen | 107 | 27 | 17 | 7 | — | 36 | 4 | — | 160 | 38 | ||||
Szagan Toszu | 2018 | J1 League | 17 | 3 | 2 | 1 | 0 | 0 | — | — | 19 | 4 | ||
2019 | J1 League | 11 | 0 | 0 | 0 | 2 | 0 | — | — | 13 | 0 | |||
Összesen | 28 | 3 | 2 | 1 | 2 | 0 | — | — | 32 | 4 | ||||
Teljes karrier | 571 | 198 | 64 | 19 | 11 | 6 | 111 | 35 | 3 | 2 | 760 | 260 |
Válogatott mérkőzésekSzerkesztés
Nemzeti válogatott | Szezon | Barátságos | Tétmérkőzés | Összesen | |||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Mérk. | Gólok | Mérk. | Gólok | Mérk. | Gólok | ||
Spanyolország | 2003 | 1 | 0 | 2 | 0 | 3 | 0 |
2004 | 6 | 1 | 5 | 0 | 11 | 1 | |
2005 | 3 | 1 | 9 | 7 | 12 | 8 | |
2006 | 6 | 1 | 7 | 4 | 13 | 5 | |
2007 | 2 | 0 | 4 | 1 | 6 | 1 | |
2008 | 6 | 1 | 7 | 2 | 13 | 3 | |
2009 | 3 | 2 | 10 | 3 | 13 | 5 | |
2010 | 3 | 1 | 8 | 2 | 11 | 3 | |
2011 | 7 | 1 | 2 | 0 | 9 | 1 | |
2012 | 4 | 1 | 6 | 3 | 10 | 4 | |
2013 | 1 | 0 | 4 | 5 | 5 | 5 | |
2014 | 1 | 1 | 3 | 1 | 4 | 2 | |
Összesen | 43 | 10 | 67 | 28 | 110 | 38 |
Góljai a válogatottbanSzerkesztés
# | Dátum | Helyszín | Ellenfél | Gólja | Végeredmény | Kiírás |
---|---|---|---|---|---|---|
1. | 2004. április 28. | Stadio Luigi Ferraris, Genova, Olaszország | Olaszország | 0–1 | 1–1 | Barátságos |
2. | 2005. február 10. | Estadio de los Juegos Mediterráneos, Almería, Spanyolország | San Marino | 2–0 | 5–0 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
3. | 2005. március 26. | Estadio Helmántico, Salamanca, Spanyolország | Kína | 1–0 | 3–0 | Barátságos |
5. | 2005. október 8. | Baldvin király Stadion, Brüsszel, Belgium | Belgium | 0-1,0–2 | 0–2 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
6. | 2005. október 12. | Stadio Olimpico, Róma, Olaszország | San Marino | 0–2 | 0–6 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
7. | 2005. október 12. | Stadio Olimpico, Róma, Olaszország | San Marino | 0–5 | 0–6 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
8. | 2005. október 12. | Stadio Olimpico, Róma, Olaszország | San Marino | 0–6 | 0–6 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
9. | 2005. november 12. | Vicente Calderón Stadion, Madrid, Spanyolország | Szlovákia | 3–1 | 5–1 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság-selejtező |
10. | 2006. június 7. | Stade de Genève, Genf, Svájc | Horvátország | 2–1 | 2–1 | Barátságos |
11. | 2006. június 14. | Zentralstadion, Lipcse, Németország | Ukrajna | 4–0 | 4–0 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság |
12. | 2006. június 19. | Mercedes-Benz Arena, Stuttgart, Németország | Tunézia | 2–1 | 3–1 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság |
13. | 2006. június 19. | Mercedes-Benz Arena, Stuttgart, Németország | Tunézia | 3–1 | 3–1 | 2006-os labdarúgó-világbajnokság |
14. | 2006. szeptember 2. | Estadio Nuevo Vivero, Badajoz, Spanyolország | Liechtenstein | 1–0 | 4–0 | 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező |
15. | 2007. szeptember 12. | Estadio Carlos Tartiere, Oviedo, Spanyolország | Lettország | 2–0 | 2–0 | 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező |
16. | 2008. június 14. | Tivoli Neu, Innsbruck, Ausztria | Svédország | 0–1 | 1–2 | 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság |
17. | 2008. június 29. | Ernst Happel Stadion, Bécs, Ausztria | Németország | 0–1 | 0–1 | 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság |
18. | 2008. november 19. | Estadio El Madrigal, Vila-real, Spanyolország | Chile | 2–0 | 3–0 | Barátságos |
19. | 2009. június 9. | Tofik Bahramov Stadion, Baku, Azerbajdzsán | Azerbajdzsán | 0–6 | 0–6 | Barátságos |
20. | 2009. június 14. | Royal Bafokeng Stadion, Rustenburg, Dél-afrikai Köztársaság | Új-Zéland | 0–1 | 0–5 | 2009-es konföderációs kupa |
21. | 2009. június 14. | Royal Bafokeng Stadion, Rustenburg, Dél-afrikai Köztársaság | Új-Zéland | 0–2 | 0–5 | 2009-es konföderációs kupa |
22. | 2009. június 14. | Royal Bafokeng Stadium, Rustenburg, Dél-afrikai Köztársaság | Új-Zéland | 0–3 | 0–5 | 2009-es konföderációs kupa |
23. | 2009. augusztus 12. | Philip II Arena, Szkopje, Macedónia | Észak-Macedónia | 2–1 | 2–3 | Barátságos |
24. | 2010. június 8. | Estadio de La Condomina, Murcia, Spanyolország | Lengyelország | 5–0 | 6–0 | Barátságos |
25. | 2010. szeptember 3. | Rheinpark Stadion, Vaduz, Liechtenstein | Liechtenstein | 0–1 | 0-4 | 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező |
26. | 2010. szeptember 3. | Rheinpark Stadion, Vaduz, Liechtenstein | Liechtenstein | 0–3 | 0-4 | 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező |
27. | 2011. június 4. | Gillette Stadion, Foxborough, USA | Egyesült Államok | 0–4 | 0–4 | Barátságos |
28. | 2012. május 30. | Stade de Suisse, Bern, Svájc | Dél-Korea | 1–0 | 4–1 | Barátságos |
29. | 2012. június 14. | PGE Arena, Gdańsk, Lengyelország | Írország | 1–0 | 4–0 | 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság |
30. | 3–0 | |||||
31. | 2012. július 1. | Olimpiai Stadion, Kijev, Ukrajna | Olaszország | 3–0 | 4–0 | 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság |
32. | 2013. június 20. | Maracanã Stadion, Rio de Janeiro, Brazília | Tahiti | 1–0 | 10–0 | 2013-as konföderációs kupa |
33. | 3–0 | |||||
34. | 6–0 | |||||
35. | 9–0 | |||||
36. | 2013. június 23. | Estádio Castelão, Fortaleza, Brazília | Nigéria | 2–0 | 3–0 | 2013-as konföderációs kupa |
37. | 2014. május 30. | Estadio Ramón Sánchez-Pizjuán, Sevilla, Spanyolország | Bolívia | 1–0 | 2–0 | Barátságos |
38. | 2014. június 23. | Arena da Baixada, Curitiba, Brazília | Ausztrália | 2–0 | 3–0 | 2014-es labdarúgó-világbajnokság |
ForrásokSzerkesztés
- ↑ Archivált másolat. [2011. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
- ↑ http://www.chelseafc.com/matchreport/20110206/chelsea-0-liverpool-1_2249014_53457
- ↑ http://www.chelseafc.com/matchreport/20110316/chelsea-0-fc-copenhagen-0_2249014_54954
- ↑ Archivált másolat. [2011. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 25.)
- ↑ http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/ancelotti-sohaj-gyozelem-melle-torres-gol-2074454/
- ↑ http://www.chelseafc.com/page/PlayerProfileDetail/0,,10268~38242,00.html
- ↑ http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/lampard-es-torres-is-koron-kivulre-kerulhet-2094138?nocache
- ↑ Archivált másolat. [2010. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
- ↑ McNulty, Phil. „Man Utd 3 – 1 Chelsea”, BBC Sport, 2011. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2012. március 19.)
- ↑ Williams, Aled. „Chelsea 4 – 1 Swansea”, BBC Sport, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 25.)
- ↑ Lemesre, Pascal. „Fernando Torres handed red card after scoring”, Sportsmole, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 24.)
- ↑ „Villas-Boas wants strikers to step up in Torres' absence”, 2011. szeptember 25.. [2011. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. október 12.)
- ↑ Shemilt, Stephan. „Chelsea 5–0 Genk”, BBC Sport, 2011. október 19. (Hozzáférés ideje: 2012. március 19.)
- ↑ Chase, Graham. „Chelsea 5–2 Leicester”, BBC Sport, 2012. március 18. (Hozzáférés ideje: 2012. március 19.)
- ↑ „Aston Villa 2–4 Chelsea”, ESPN Soccernet, 2012. március 31. (Hozzáférés ideje: 2012. március 31.)
- ↑ Dawkes, Phil. „Barcelona 2–2 Chelsea (agg 2–3)”, BBC Sport, 2012. április 24. (Hozzáférés ideje: 2012. április 24.)
- ↑ Higginson, Marc. „Chelsea 6–1 QPR”, BBC Sport, 2012. április 29. (Hozzáférés ideje: 2012. április 29.)
- ↑ Smith, Ben. „Chelsea 2–3 Man City”, BBC Sport, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Scrivener, Peter. „Wigan 0–2 Chelsea”, BBC Sport, 2012. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Chelsea 4–2 Reading”, BBC Sport, 2012. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Mata szabadrúgásai okozták az Arsenal vesztét. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2012. szeptember 29.)
- ↑ Chelsea-Norwich élőben! (magyar nyelven) (html). sporthirado.hu, 2012. október 6. (Hozzáférés: 2012. október 6.)
- ↑ „Az Eb-arannyal minden csúcs a spanyoloké”, sportgeza.hu, 2012. július 1. (Hozzáférés ideje: 2012. július 6.)
- ↑ Temporada 2002/04 – Selección Española (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ Temporada 2004/06 – Selección Española (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ Temporada 2006/08 – Selección Española (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ Temporada 2008/10 – Selección española (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ Temporada 2010/12 – Selección española (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
- ↑ Temporada 2012/14 – Selección española (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2012. szeptember 9.)