Fernando Torres
Fernando José Torres Sanz (spanyol kiejtéssel: [ferˈnando ˈtores]; Fuenlabrada, 1984. március 20. –) spanyol válogatott labdarúgó, vezetőedző, az Atlético Madrid utánpótláscsapatának menedzsere.
Fernando Torres | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2017-ben az Atlético Madrid színeiben | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Fernando José Torres Sanz[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1984. március 20. (40 éves)[2] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Fuenlabrada, Madrid, Spanyolország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | spanyol | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 186[3] cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Testtömeg | 81 kg | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Becenév | El Niño (A kölyök) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Klubadatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jelenlegi klubja | Atlético Madrid U19 (vezetőedző) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Torres témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pályafutását az Atlético Madridnál kezdte, a gárda utánpótlásából került a felnőttek közé. 2001-ben debütált az első csapatban, ahol 174 La Liga-mérkőzésen 75-ször volt eredményes. Az első osztályban történő bemutatkozása előtt két évet játszott a második ligában, itt 40 alkalommal lépett pályára és hét gólt szerzett.
2007-ben klubrekordot jelentő összegért igazolt a Liverpoolhoz. Első szezonjában Robbie Fowler 1995–1996-os teljesítményét követően ő volt az első játékos, aki egy idényben több mint 20 találatot jegyzett. Az egyesületben ő lett a legrövidebb idő alatt 50 gólt szerző labdarúgó. 2008-ban és 2009-ben a FIFA World XI-ben is helyet kapott. 2011-ben elhagyta a Vörösöket és 50 millió fontért csatlakozott a Chelsea-hez, ezzel ő lett a történelem legdrágább spanyol játékosa. Első Londonban töltött teljes szezonjában megnyerte az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját. A 2013-as Európa-liga-döntőben gólt szerzett, ezzel klubját története első ilyen trófeájához segítette.
A spanyol válogatottban 2003-ban mutatkozott be Portugália ellen. Több mint 100-szor lépett pályára hazája színeiben, ahol a harmadik legeredményesebb góllövőnek számít. Hat nagy tornán vett részt: a 2004-es Európa-bajnokságon, a 2006-os világbajnokságon, a 2008-as Európa-bajnokságon, a 2010-es világbajnokságon, a 2012-es Európa-bajnokságon és a 2014-es világbajnokságon. Spanyolország 2008 és 2012 között mindhárom nemzetközi tornát megnyerte, Torres pedig a 2008-as, illetve a 2012-es Európa-bajnokság fináléjában is gólt szerzett. 2012-ben elnyerte az aranycipőt is, így a nemzetközi kiírás gólkirálya lett.
Gyerekkora
szerkesztésFuenlabradában, Madrid tartományban született.[4] Már gyerekkorában elkezdett érdeklődni a labdarúgás iránt, ötéves korában csatlakozott első csapatához, a Parque 84-hez.[5] Nagyapja nem volt szenvedélyes futballdrukker, de büszke volt arra, hogy tőle örökölte az Atlético Madrid iránti szeretetét.[5]
Kapusként kezdte pályafutását, ezen a poszton játszott a bátyja is,[6] hétéves korában azonban már rendszeresen csatárként játszott a szomszéd klubban, fedett pályás bajnokikon a Mario's Holanda színeiben.[5] Nagy hatással volt rá a Tsubasa kapitány mangasorozat.[7] Három évvel később, tízévesen bekerült egy 11 fős csapatba, a Rayo 13-ba,[8] itt egy idény alatt 55 gólt szerzett, és egyike volt azon három játékosnak, akiket próbajátékra hívtak az Atlético Madridhoz.[8] Játéka elnyerte a megfigyelők tetszését, így 1995-ben, tizenegy évesen a klub ifjúsági akadémiájára került.[8]
Pályafutása
szerkesztésAtlético Madrid
szerkesztésVégigjárva a korosztályos csapatokat, 1998-ban nyerte meg első fontosabb ifjúsági címét.[8] Az Atlético a Nike-kupára az U15-ös csapatát küldte Spanyolországba és Európa-szerte, így lehetősége adódott más utánpótlás csapatokkal megmérkőznie, később pedig győztese lett a tornának.[8][9] Torrest a kontinens legjobb játékosának választották korosztályában.[9] 1999-ben, 15 évesen írta alá első szakmai szerződését a klubbal.[8] Első évét az ifjúsági csapatban töltötte, 16 évesen pedig már a Honor Divisionban játszott.[10] A 2000–2001-es szezon rosszul kezdődött számára, mivel sípcsonttörést szenvedett, emiatt decemberig nem tudott pályára lépni.[10] Az előszezon felkészülése alatt az első csapattal edzett, végül 2001. március 27-én a Vicente Calderón Stadionban a Leganés ellen mutatkozott be.[10] Egy héttel később megszerezte első gólját az Albacete ellen, az Atlético az idény végén pedig éppenhogy lemaradt az első osztálybeli feljutástól.[10]
A 2001–2002-es idényben végül sikerült a feljutás, bár Torres teljesítménye nem volt meggyőző, 36 mérkőzésen a másodosztályban mindössze hatszor volt eredményes.[11] Első szezonja 2002–2003-ban a La Ligában jobb eredményeket hozott egyénileg is, 29 mérkőzésen 13 gólt szerzett, az Atlético pedig a 11. helyen végzett a bajnokságban.[10][11] 2003 júliusában a Chelsea tulajdonosa, Roman Abramovics nem sokkal azután, hogy átvette a klubot, 28 millió fontos ajánlatot tett érte.[12] A 2003–2004-es évadban több összecsapáson kapott lehetőséget, 35 pályára lépése alkalmával 19 bajnoki gólt jegyzett,[11] ezzel a bajnokság harmadik legeredményesebb góllövője lett.[13] 19 éves korában az Atlético csapatkapitányának nevezték ki.[9] A klub lemaradt az UEFA-kupába való bejutásról, de az idényben a hetedik helyen végzett, ezáltal kvalifikálta magát a 2004-es Intertotó-kupa küzdelmeibe, így Torres első ízben mérethette meg magát nemzetközi szinten.[14] Az OFK Beograd ellen a negyedik forduló mindkét meccsén betalált,[14] csapata pedig bejutott a döntőbe, de a Villarreal ellen 2–2-es döntetlen után a tizenegyespárbajban 3–1-re alulmaradt.[14] Az angol bajnok Chelsea 2005-ben újra érdeklődött iránta, de a klubelnök, Enrique Cerezo leszögezte, semmi esélyük leigazolni őt.[15] Később, 2006 januárjában azt mondta, hajlandó meghallgatni a Torresért tett ajánlatokat, maga a játékos pedig azt állította, hogy a Premier League-ben szereplő Newcastle United márciusban érdeklődött felőle.[16][17]
A 2006-os világbajnokság után kijelentette, hogy a 2005–2006-os szezon végén visszautasította a Chelsea ajánlatát.[18] A 2006–2007-es évadban 14-szer volt eredményes.[11] Az angol média arról számolt be, hogy ő volt a Liverpool fő átigazolási célpontja,[19] azonban Cerezo kijelentette, nem kaptak ajánlatot a Liverpooltól, vagy bármely más klubtól egy játékosért sem.[20] Napokkal később sajtóhírek szerint azonban az Atlético megállapodott a Liverpoollal egy 25 millió fontos vételárban Torres átigazolása ügyében, illetve abban, hogy Luis García pedig a madridiakhoz igazol.[21] Június 30-án a klub bejelentette, hogy szerződtette Diego Forlánt a Villarrealból, ezt az üzletet pedig Torres helyettesítésének értelmezte a szaksajtó, mielőtt a csatár távozása hivatalossá vált volna.[22] Július 2-án megerősítést nyert, hogy Torres megszakította vakációját és visszarepült Madridba, hogy véglegesítse a Liverpoolhoz való átigazolását,[23] másnap pedig már orvosi vizsgálatokon esett át a liverpooli Melwood edzőpályán.[24] Július 4-én sajtótájékoztatót tartott, hogy elbúcsúzzon a szurkolóktól, befejezve így hatéves pályafutását nevelőklubjában.[24] Az átigazolási díja a legmagasabb volt a Liverpool történetében.[22] 2008 márciusában Rafael Benítez, klubja vezetőedzője a The Timesnak adott interjújában elmondta, hogy Torrest körülbelül 20 millió fontért szerezték meg, bár García átigazolási díját nem vették figyelembe.[25]
Liverpool
szerkesztés2007–2008-as szezon
szerkesztés2007. augusztus 11-én, az Aston Villa elleni 2–1-es győzelem során debütált a Liverpoolban.[26] Négy nappal később a Bajnokok Ligájában először lépett pályára a Toulouse ellen a 79. perben csereként, csapata pedig 1–0-s győzelmet aratott.[27] Első bajnoki gólját 2007. augusztus 19-én a Chelsea elleni 1–1-es döntetlen alkalmával szerezte a 16. percben az Anfield Stadionban.[28] 2007. szeptember 25-én első mesterhármasát jegyezte a Ligakupában a Reading elleni 4–2-es győztes mérkőzésen, mégpedig úgy, hogy mindegyik találata a második félidőben született.[29] 2007. november 28-án a Bajnokok Ligájában harmadik fellépésén volt eredményes először, a Liverpool pedig 4–1-re győzte le a Porto csapatát. A négyből két gól is Torres nevéhez fűződött az összecsapás során.[30]
2008 februárjában a hónap játékosának választották a Premier League-ben,[31] miután négy mérkőzésen négy gólt szerzett, köztük 2008. február 23-án egy mesterhármast a Middlesbrough ellen.[32] Ez a mesterhármas, és 2008. március 5-én a West Ham United elleni 4–0-s győztes összecsapáson jegyzett három gólja azt jelentette, hogy ő lett az első játékos a Liverpoolban 1946 novemberét követően, Jack Balmer után, akinek három gól fűződött a nevéhez egymást követő hazai mérkőzéseken.[33] Márciusban, miután fejjel volt eredményes a Reading ellen az Anfielden, az 1995–1996-os idényt megelőzően, Robbie Fowler teljesítményét követően ő lett az első labdarúgó, aki 20 bajnoki gólt szerzett egy idényben.[34] Áprilisban újra eredményes volt a Bajnokok Ligájában az Arsenal elleni negyeddöntős párharc visszavágóján, mely által csapata továbbjutott az elődöntőbe.[35] A 2007–2008-as évadban minden sorozatot figyelembe véve 29-szer vette be az ellenfelek kapuját,[36] ezzel egyidejűleg Michael Owen klubrekordját döntötte meg.[37] 2008. április 11-én bejelentették, hogy jelölték az év angol labdarúgója díjra,[38] melyet végül Cristiano Ronaldo, a Manchester United játékosa nyert meg.[39] Jelölték még az év fiatal angol labdarúgója díjra is, ezt az elismerést Cesc Fàbregas, az Arsenal labdarúgója kapta meg, ő pedig a szezon végén végül bekerült a Premier League év csapatába.[39] Májusban az Angol Sportújságírók Szövetsége által odaítélt év labdarúgója szavazásán Ronaldo mögött a második helyen végzett.[40]
2008. május 4-én a Manchester City ellen az 57. percben győztes gólt szerzett, ezzel hazai pályán zsinórban nyolc bajnokin volt eredményes, mellyel beérte Roger Hunt rekordját.[41][42] Miután a szezon utolsó bajnokiján, a Tottenham Hotspur ellen megnyert 2–0-s találkozón a 24. bajnoki gólját lőtte, újabb csúcsot állított fel azzal, hogy a legeredményesebb külföldi góllövővé vált debütáló idényében az angol első osztályban, egyúttal Ruud van Nistelrooy 23 találatát döntötte meg.[43][44] Az idényt a második helyen zárta Emmanuel Adebayorral együtt az Aranycipőért folytatott versenyben.[45] A médiában pletykák keringtek arról, hogy a Chelsea 50 millió fontot fog fizetni a játékjogáért cserébe, válaszul azonban azt mondta, sok év fog eltelni, mire elhagyja a liverpooli Vörösöket.[46][47] A Liverpool társtulajdonosa, Tom Hicks szintén cáfolta az átigazolási történetet, mondván nem engedi, hogy Torres elhagyja a klubot.[48]
2008–2009-es szezon
szerkesztésA 2008–2009-es idényt góllal kezdte, 2008. augusztus 16-án a Sunderland elleni idegenbeli 1–0-ra megnyert találkozón egy 25 méteres lövésből talált be a jobb alsó sarokba.[49] Az Aston Villa elleni 0–0-s döntetlennel véget érő mérkőzésen combizomszakadást szenvedett, emiatt két-három hetet hagyott ki.[50] Végül a Bajnokok Ligájában a Marseille ellen tért vissza, mely mérkőzést 2–1-re nyerték meg.[51] 2008. szeptember 27-én a Mersey-parti rangadón az Everton ellen két gólt szerzett, így 2–0-ra győzött a Liverpool.[52] A következő hétvégén újra kétszer volt eredményes a Manchester City elleni 3–2-es győztes meccsen a City of Manchester Stadionban, ekkor klubja kétgólos hátrányból fordította meg az összecsapást.[53] Az első a Liverpool ezredik találata volt a Premier League-ben.[54] A 2010-es világbajnokság selejtezője során a combizma sérült meg, ezáltal három mérkőzésről maradt távol.[55] 2008. október 22-én korábbi klubja, az Atlético Madrid ellen játszottak a Bajnokok Ligájában a Vicente Calderón Stadionban, de ő sérülése miatt kihagyta a találkozót.[56] Enrique Cerezo klubelnökkel együtt meghívót kapott a VIP-páholyba, Torres azonban elutasította azt, mivel a Mersey-parton folytatta rehabilitációját.[57] 2008. október 27-én beválasztották a 2007–2008-as évad FIFpro által összeállított World XI csapatába.[58]
2008. november 8-án tért vissza a csapatba, a West Bromwich Albion elleni 3–0-s győzelem alkalmával a 72. percben csereként állt be.[59] Kijelentette, érdekli, hogy egyszer visszatérjen korábbi klubjához, az Atléticóhoz, ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Nem tudom, hogy onnan fogok-e visszavonulni, de szeretnék visszamenni, és befejezni néhány dolgot ott, ami még hátramaradt."[60] Két-három hétre kikerült az első csapat keretéből, mert novemberben a Bajnokok Ligájában a Marseille elleni 1–0-ra megnyert mérkőzésen újra megsérült a combizma,[61] később azonban a szakemberek négy hetes kihagyást állapítottak meg számára.[62] Decemberben jelölték a FIFA év labdarúgója-díjra,[63] végül a harmadik helyen végzett Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött.[64] 2009. január 3-án csereként tért vissza csapatába, az FA-kupában a Preston North End elleni 2–0-s győzelem során, és a mérkőzésen az első gólt ő szerezte.[65] 2009. február 1-jén a Chelsea ellen a mérkőzés utolsó szakaszában jegyzett két gólt, így bebiztosította a 2–0-s győzelmet klubjának.[66]
2009. március 10-én korábbi riválisával, a Real Madriddal találkozott a Liverpool a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőjében. A mérkőzés első gólját Torres szerezte, végül 4–0-ra diadalmaskodott csapata, összesítésben pedig 5–0-val jutottak tovább a negyeddöntőbe.[67] Négy nappal később újra pályára lépett az Old Traffordon a Manchester United ellen, az egyenlítő gól az ő nevéhez fűződött a 4–1-re megnyert mérkőzésen.[68] Gólöröme elnyerte a Liverpool szurkolók tetszését, miután karját kinyújtva az ötös számot mutatta, ezzel a klub öt Bajnokok Ligája-győzelmére utalva a United három sikerével szemben.[69] 2009 áprilisában, második ott töltött szezonjában beválasztották az év csapatába.[70] 2009. május 24-én az 50. gólját lőtte csapatában a Tottenham ellen az utolsó fordulóban, ezt a mérföldkövet 84 pályára lépés alatt érte el.[71]
2009–2010-es szezon
szerkesztésAugusztus 14-én meghosszabbította szerződését a klubjával,[72][73] mely által lehetősége volt még egy évet maradnia 2013 után is.[74] 2009. szeptember 19-én a West Ham United elleni 3–2-re megnyert mérkőzésen két gól fűződött a nevéhez, ezáltal a Pool a harmadik helyen állt a bajnokságban.[75] Egy héttel később a 2009–2010-es bajnokságban megszerezte első mesterhármasát az Anfielden a Hull City elleni 6–1-es győzelem során.[76] Szeptemberben a hónap játékosának választották, miután öt gólt jegyzett ez idő alatt és vezette a góllövőlistát.[77] 2009. október 15-én ő szerezte az első gólt a Manchester United ellen, az összecsapás 2–0-s sikerrel zárult számukra.[78] A vezetőedző, Rafael Benítez a következőképpen értékelte teljesítményét: „Az utolsó passzra vártunk. Amikor megkapta a labdát, tudtuk, hogy gólt szerez."[79] 2009 decemberében második egymást követő szezonjában választották be a FIFPro World XI-be.[80] 2009. december 29-én az Aston Villa elleni találatával ő lett a Liverpool történetében az a játékos, aki a legrövidebb idő alatt szerzett 50 bajnoki gólt.[81] 2010. április 4-én a Birmingham City elleni 1–1-gyel végződő meccsen a 65. percben lecserélték, melyet Benítez azzal indokolt, hogy a csatár kimerült állapotban van.[82] 2010. április 8-án a szezonban utolsó alkalommal lépett pályára az Európa-ligában a Benfica elleni 4–1-es győzelemmel véget érő mérkőzésen,[83] majd április 18-án bejelentették, hogy az évad hátralévő részét térdműtétje miatt kihagyja.[84] Összesen 32 találkozón játszott, melyeken 22 alkalommal volt eredményes, valamint másodszor lett a csapat házi gólkirálya.[85]
2010–2011-es szezon
szerkesztésRoy Hodgson, a Liverpool új vezetőedzője kijelentette, hogy Torrest nem fogják eladni, mondván: „Nem eladó, és nem fogadunk el semmilyen ajánlatot érte. Meg akarjuk őt tartani."[86] A menedzser elutasította a távozásáról szóló híreket, erről így nyilatkozott: „Elmondta nekünk, hogy nagyon várja a hétfőt, miszerint újra edzésbe álljon és azt is, hogy a következő idényben is a Liverpoolban játsszon. Én ezt tudom, és azt gondolom, hogy az ennek ellenkezőjét állító híresztelések hamisak."[87] Torres augusztus 3-án elköteleződéséről tett tanúbizonyságot, és így nyilatkozott: „Az elköteleződésem, valamint a hűségem a klubhoz és a szurkolókhoz ugyanolyan, mint az első nap, amikor aláírtam a szerződésemet."[88]
Az új szezonban első alkalommal 2010. augusztus 14-én, az első fordulóbeli Arsenal elleni bajnoki 74. percében lépett pályára csereként, a mérkőzés végeredménye pedig 1–1-es döntetlen lett.[89] Első gólját 2010. augusztus 29-én a West Brom elleni 1–0-s győztes kimenetelű találkozón szerezte meg,[90] minden versenykiírást tekintve pedig az Anfielden az 50. találatát is jegyezte egyben.[91] 2010. október 24-én a Blackburn Rovers ellen hazai környezetben a győztes gól az ő nevéhez fűződött, a 2–1-es siker mellett augusztus után először talált be az ellenfelek kapujába.[92] 2011. január 22-én szerezte utolsó gólját a klubban a Wolverhampton Wanderers ellen idegenben, mely során a Liverpool 3–0-ra diadalmaskodott.[93]
Chelsea
szerkesztés2011. január 27-én a Chelsea 40 millió fontos ajánlatot tett érte, melyet a Liverpool elutasított.[94] Ezt követően másnap átigazolási kérelmet nyújtott be a Poolnak, melyet a csapat nem fogadott el.[95] 2011. január 31-én öt és fél év után 50 millió fontért igazolt a Chelsea-hez, ami új rekordot jelentett a brit átigazolások tekintetében, ezzel ugyanis a hatodik legdrágább labdarúgóvá vált a labdarúgás történetében.[96] 2011. február 6-án debütált új egyesületében korábbi csapata, a Liverpool elleni hazai 1–0-s vereség során.[97] 2011. április 23-án megszerezte első gólját a West Ham United ellen, a találkozó 3–0-s Chelsea-sikerrel zárult, Torres pedig 903 perces góltalansági széria után volt újra eredményes.[98] A 2010–2011-es bajnokságban ez volt az egyetlen találata a lejátszott 18 mérkőzése alatt.[99]
2011–2012-es szezon
szerkesztésAz új idényében 2011. augusztus 14-én, a Stoke City elleni 0–0-s végeredménnyel záródó idegenbeli összecsapáson lépett pályára először, teljesítményét pedig így értékelte a szaksajtó: „Élesen kapcsolódott be a játékba, rááadásul hajlandó volt intelligensen befutni az üres területekre, hogy ez által labdát kapjon."[100] 2011. szeptember 18-án második gólját jegyezte a csapatban a Manchester United elleni idegenbeli 3–1-es vereséggel végződő találkozón.[101] Második találatát az idényben a Swansea City otthonában szerezte, mely mérkőzés 4–1-es győzelemmel zárult csapata számára.[102] Tíz perccel gólja után a Mark Gowerrel szemben elkövetett szabálytalansága miatt kiállították, ez pedig három hazai meccsre szóló eltiltást eredményezett.[103][104] 2011. október 19-én két gól fűződött a nevéhez a Bajnokok Ligájában a Genk elleni 5–0-s siker alkalmával, ez által első negyeddöntőjét játszhatta a 2008–2009-es évad után a sorozatban, ezúttal korábbi klubja, a Liverpool ellen.[105] 2012. március 18-án az FA-kupa negyeddöntőjében kétszer talált a kapuba és két gólpasszt is kiosztott a másodosztályú Leicester City ellen, ezzel a 24 meccse óta tartó góltalansági szériájának vetett véget.[106] 2012. március 31-én újra eredményes volt a Premier League-ben, 2011. szeptember 24. után először az Aston Villa elleni 4–2-re megnyert ütközet során idegenben.[107]
2012. április 24-én a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-elődöntő során Didier Drogba cseréjeként lépett pályára, és a mérkőzés utolsó pillanatában rúgott gólt, a találkozó így 2–2-es döntetlennel ért véget, mely a Chelsea továbbjutását jelentette, összesítésben ugyanis 3–2 volt az arány a londoniak javára.[108] 2012. április 29-én első mesterhármasát jegyezte a londoni csapatban a Stamford Bridge-en a Queens Park Rangers elleni 6–1-es győzelem során.[109] A 2012. május 19-i Bajnokok Ligája-döntőben közvetlenül a Bayern München gólja után állt be csereként, az 1–1-es döntetlent, és hosszabbítást követően a Chelsea 4–3-ra nyerte meg a büntetőpárbajt.[110] Első teljes szezonjában 49 mérkőzésen 11 gólt szerzett.[111]
2012–2013-as szezon
szerkesztésA 2012–2013-as idény a Community Shield mérkőzésével kezdődött számára a Villa Parkban, mely során a Manchester City ellen ő szerezte az első gólt, csapata azonban 3–2-re kikapott.[112] 2012. augusztus 19-én szerepet kapott a Chelsea első bajnoki meccsén a Wigan Athletic ellen idegenben, a találkozót 2–0-ra nyerték meg.[113] 2012. augusztus 22-én szezonbeli első gólját a következő bajnoki összecsapáson, a Reading elleni hazai 4–2-es győzelem során jegyezte, ahol a harmadik találat fűződött a nevéhez, megszerezve a vezetést ezzel csapatának.[114] Eredményes volt a Newcastle United, az Arsenal és a Norwich City ellen is, a szezon első heteiben a Chelsea pedig vezette a tabellát.[115]
2012. október 28-án a Manchester United ellen második sárga lapját műesésért kapta, így kénytelenek voltak kilenc emberrel játszani, miután csapattársát, Branislav Ivanovićot is kiállították; ennek következteben pedig 3–2-es vereséget szenvedtek.[116] 2012. november 7-én első gólját a Bajnokok Ligájában a Sahtar Doneck ellen szerezte, miután Andrij Pjatov rosszütemű kifutása után lőtt a kapuba, majd Victor Moses a 94. percben biztosította be a 3–2-es győzelmet.[117] 2012. november 21-én Roberto Di Matteót Rafael Benítez váltotta a Chelsea kispadján, aki korábban a Liverpoolban is Torres trénere volt.[118] Pletykák szerint Benítez kinevezésének egyik oka az volt, hogy segítse visszahozni Torrest a legjobb formájába.[119]
2012. december 5-én a Nordsjælland elleni 6–1-es győztes Bajnokok Ligája-mérkőzésen 11 órányi góltalanság után kétszer volt eredményes.[120] Három nappal később szintén kétszer talált be nyolc gólnélküli Premier League-találkozó után, ekkor a Chelsea 3–1-re győzte le a Sunderlandet.[121] Ezt követően december 13-án újabb gólt jegyzett a 2012-es klubvilágbajnokság elődöntőjében a mexikói első osztályban szereplő Monterrey elleni 3–1-es siker során, majd három nap múlva a döntőben is pályára lépett, de ott a brazil Série A-ban játszó Corinthianstól 1–0-s vereséget szenvedtek.[122]
2013. március 14-én a Steaua București ellen csapata harmadik gólját szerezte, a találkozó pedig 3–2-es győzelemmel zárult, így a Chelsea bejutott az Európa-liga-negyeddöntőjébe.[123] Ezzel a találatával ő lett az első játékos, aki hét különböző kupasorozatban is betalált.[124] 2013. április 4-én az Európa-liga-negyeddöntőjének első mérkőzésén két gólt is lőtt a Rubin Kazany ellen, majd a második összecsapáson a 3–2-es vereség során is újabb gól fűződött a nevéhez, így a londoniak 5–4-es összesítéssel jutottak tovább az elődöntőbe.[125] 2013. május 15-én a fináléban a Benfica ellen az első gólt ő jegyezte, a meccset 2–1-re nyerte meg a Chelsea.[126] A bajnokság utolsó mérkőzésén az Everton ellen – melyen 2–1-es győzelmet arattak – első bajnoki találatát juttatta a kapuba, és összesen 64 tétmérkőzésen 22-szer volt eredményes az idény során.[127][128]
2013–2014-es szezon
szerkesztésAz új menedzser, José Mourinho irányítása alatt már az első bajnoki találkozón pályára lépett a Hull City ellen a 2013–2014-es évadban, és az ötödik percben tizenegyesből volt eredményes, melynek köszönhetően megnyerték a meccset.[129] Idénybeli első nemzetközi kupagólját a Bayern München ellen szerezte az UEFA-szuperkupa kiírásában.[130] 2013. szeptember 28-án két sárga lap után kiállították a Tottenham Hotspur elleni 1–1-es döntetlen során a White Hart Lane-en.[131]
2013. október 22-én a Schalke 04 elleni Bajnokok Ligája-találkozón a 100. mérkőzését játszotta a Chelsea színeiben, a 3–0-s győzelemből pedig két góllal vette ki a részét.[132][133] Október 27-én első bajnoki találatát jegyezte a 90. percben a címvédő Manchester City ellen, valamint a meccs során gólpasszt adott André Schürrlének.[134]
Milan
szerkesztés2014. augusztus 31-én kétéves kölcsönszerződés keretében csatlakozott a Serie A-ban szereplő AC Milan csapatához.[135] 2014. szeptember 20-án debütált a Juventus elleni 1–0-s hazai vereség alkalmával, 14 perccel a mérkőzés lefújása előtt állt be Andrea Poli cseréjeként.[136] Két nappal később megszerezte első találatát fejjel az Empoli elleni 2–2-es döntetlenre végződő mérkőzésen.[137]
Visszatérése az Atlético Madridhoz
szerkesztés2014. december 27-én bejelentették, hogy 2015. január 5-én véglegesítik a Milanba való szerződését,[138] két nappal később ugyanakkor beleegyezett abba, hogy a 2015–2016-os szezon végéig kölcsönben csatlakozik az Atlético Madridhoz.[139] A kölcsönről azt követően történt megállapodás, hogy Alessio Cerci ugyanazon a napon, január 5-én az Atléticóból a Milanba igazolt.[140] Torres 2015. január 4-i bemutatására a Vicente Calderón Stadionban 45 ezer ember volt kíváncsi.[141] 2015. január 7-én a klubnál való második időszaka során első mérkőzését a kupában a nyolcaddöntőben a Real Madrid ellen játszotta. Nem volt kapura lövése a találkozó folyamán, az 59. percben Koke állt be a helyére, az Atlético pedig 2–0-ra nyert.[142] Nyolc nap múlva a második összecsapáson két gólt szerzett – mindkettőt a két félidő első percében – az Atlético pedig továbbjutott az idegenbeli madridi derbin.[143] A negyeddöntőben újra eredményes volt az első percben, igaz a Barcelona ellen 3–2-es vereséget szenvedtek hazai pályán.[144]
Március 17-én a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének második mérkőzésén a 3–2-re megnyert büntetőpárbajban a Bayer Leverkusen ellen ő lőtte be a mindent eldöntő tizenegyest.[145] Március 21-én a Getafe elleni 2–0-s győzelem során a harmadik percben megszerezte első La Liga-gólját visszatérését követően.[146]
A csatár poszton játszó Mario Mandžukić távozása után a 19-es számú mez helyett megkapta a 9-est az idény hátralévő részében, melyet korábban is viselt.[147]
2016. február 6-án 100. találatát szerezte a csapat színeiben az Eibar elleni 3–1-es hazai győzelem során, ez volt a 295. pályára lépése az Atléticóban.[148] A következő hónapban 300. találkozóját játszotta a csapatban a Valencia ellen 3–1-es győzelem alkalmával.[149]
2016. április 5-én a Bajnokok Ligája-negyeddöntő első gólját jegyezte a Camp Nou-ban a Barcelona ellen, majd tíz perccel később kiállították, ezt követően pedig a fővárosiak 2–1-re kikaptak.[150]
2016. július 5-én véglegesítette szerződését, egy évre írt alá az egyesülethez.[151] 2017 februárjában megszerezte 100. spanyol bajnoki gólját a Leganés ellen.[152] 2017. július 4-én újabb egyéves szerződést írt alá bónuszokkal, így még egy évet volt lehetősége maradnia gyermekkori klubjában, miután eltiltották őket attól, hogy új játékosokat igazoljanak, az úgynevezett pénzügyi fair play megszegése miatt.[153]
2018. május 16-án csereként lépett pályára a 90. percben az Európa-liga-döntőben a Parc Olympique Lyonnais-ban, mely során az Atlético a Marseille csapatát 3–0-ra győzte le.[154] A bajnokság utolsó hetében az Eibar elleni 2–2-es döntetlen folyamán kétszer volt eredményes.[155]
Szagan Toszu és a visszavonulás
szerkesztés2018. július 10-én szerződést kötött a japán első osztályú Szagan Toszuval.[156] Augusztus 22-én jegyezte első találatát a kupaküzdelem negyedik fordulójában a Vissel Kobe elleni győzelem során.[157][158] Öt nappal később a bajnokságban is betalált, valamint két assziszt is fűződött a nevéhez a Gamba Osaka ellen, mely összecsapást 3–0-ra nyerték meg.[159] 2019. június 21-én bejelentette, hogy visszavonul a profi labdarúgástól.[160] 2019. augusztus 23-án játszotta búcsúmeccsét a Vissel Kobe elleni bajnokin, mely során válogatott csapattársaival, David Villával és Andrés Iniestával találkozott ellenfélként.[161] A mérkőzés folyamán a Szagan Toszu 6–0-s vereséget szenvedett.[162]
A válogatottban
szerkesztés2001–2002: Sikerek az utánpótlás csapatokban
szerkesztés2001 februárjában megnyerte az Algarve-tornát az U16-os csapattal.[163] A 2001-es Európa-bajnokságon is részt vett, ahol Spanyolország a kiírás győztese lett; ő szerezte a döntő egyetlen gólját, valamint a nemzetközi megmérettetés gólkirálya, illetve legjobb játékosa lett.[9][11] 2001 szeptemberében az U17-es válogatottat a világbajnokságon is képviselte, de a gárda nem jutott tovább a csoportkörön túl.[11] 2002 júliusában az Európa-bajnokság trófeáját elhódította az U19-es csapattal, és az egyetlen találat újra az ő nevéhez fűződött a fináléban.[9] Ezenkívül ismét elnyerte a gólkirályi címet és megkapta a torna legjobb játékosának járó díjat is.[11]
2003–2006: Debütálása és a kezdeti évek a felnőtt csapatban
szerkesztésNagyon jól kiegészítjük egymást. Jól kijövünk a pályán, nagyon is jól, jók vagyunk együtt. Mindketten üldözzük a védőket, nyomást gyakorolunk rájuk és harcolunk, hogy lehetőségeket teremtsünk egymásnak.
2003. szeptember 6-án, a Portugália elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be a felnőtt csapatban.[11] 2004. április 28-án szerezte első gólját Olaszország ellen.[11] A 2004-es Európa-bajnokság keretébe meghívást kapott.[11] Az első két csoportmeccsen csereként állt be, majd a portugálok ellen már a kezdőcsapatba nevezték.[11] Spanyolország 1–0-ra veszített, ő pedig a mérkőzés alatt kapufát lőtt.[11]
A 2006-os világbajnokság selejtezői során 11 találkozón 7 gólt jegyzett,[165] így a válogatott gólkirálya lett a sorozat alatt, közülük jelentős a Belgium elleni két találata, illetve a San Marino elleni mesterhármasa.[11] A németországi világbajnokságon első meccsén az utolsó gólt szerezte az Ukrajna elleni 4–0-s sikerrel végződő összecsapáson.[166] A második csoportmeccsen kétszer is betalált Tunézia ellen, először a 76. percben 2–1-es vezetéshez juttatta Spanyolországot, majd a 90. percben büntetőből volt eredményes.[167] Három góljával a spanyolok legjobb góllövőjeként fejezte be a tornát csapattársával, David Villával együtt.[168]
2007–2008: Az Európa-bajnoki cím
szerkesztésA 2008-as Európa-bajnokság keretébe nevezték,[169] mely során az oroszok elleni csoportmeccsen David Villának gólpasszt adott, így a válogatott megszerezte első gólját a tornán.[170] Kritika érte, amiért a szövetségi kapitánnyal, Luis Aragonésszel nem fogott kezet, miután lecserélte a találkozón.[171] Ezt követően tagadta, hogy mérges lenne az edzőre, mondván, hogy valójában saját magára dühös.[171] Első gólját a következő meccsen, Svédország ellen jegyezte, ahol 2–1-es győzelmet arattak.[172] A Németország elleni döntőben, melyet 1–0-ra nyertek meg, ő szerezte a mindent eldöntő találatot, és a mérkőzés emberének is megválasztották.[173][174] Erről így nyilatkozott: „Ez csak egy valóra vált álom. Ez volt az első címem, és remélem, hogy egy a sok közül. Az Európa-bajnoki győzelem majdnem akkora, mint egy világbajnoki győzelem. Megszoktuk, hogy a televízióban nézzük a döntőket, de ma itt voltunk és nyertünk. Az én feladatom a gólszerzés. Több címet akarok nyerni, valamint Európa és a világ legfontosabb játékosa akarok lenni."[175] A későbbiekben bekerült a torna csapatába, a támadósorban mellette David Villa kapott helyet.[176]
2009–2010: A világbajnoki cím
szerkesztés2009. március 28-án, a 2010-es világbajnokság selejtezője során 60. alkalommal lépett pályára a nemzeti tizenegyben a Törökország elleni győzelem során, így ő lett a legfiatalabb játékos, aki elérte ezt a mérföldkövet.[177]
A 2009-es konföderációs kupára készülő keretbe is bekerült.[178] A június 14-i, Új-Zéland elleni mérkőzésen 17 perc elteltével a második mesterhármasát produkálta a válogatottban, mely egyúttal Spanyolország leggyorsabban elért három góljának számít.[179][180] Az elődöntőben 2–0-ra kaptak ki az Egyesült Államoktól,[181] ezt követően pedig a bronzmeccsen hosszabbításban 3–2-re verték meg Dél-Afrikát.[182]
Miután 2010. április 28-án térdműtéten esett át, és így a Premier League szezon hátralévő részét kihagyni kényszerült, felépülését és kondícióját figyelemmel kísérte a szövetségi kapitány, Vicente del Bosque.[84] Májusban sérülése ellenére mégis helyet kapott a 2010-es világbajnokság keretében.[183] Június 8-án két hónap elteltével lépett újra pályára a 66. percben csereként a Lengyelország elleni világbajnokságra való felkészülési mérkőzésen.[184]
Június 16-án a világbajnokságon a spanyolok első meccsén csereként állt be Svájc ellen, ahol 1–0-s vereséget szenvedtek.[185] A következő két összecsapáson, Honduras és Chile ellen kezdett, és bár a csoportkörben nyújtott teljesítményét alulértékelték, Del Bosquétól mégis megfelelő támogatást kapott.[186] 2010. július 11-én a döntőben a 105. percben cserélték be, Spanyolország pedig története első világbajnoki címét gyűjtötte be, miután 1–0-ra legyőzte Hollandiát.[187]
2011–2012: Az újabb Európa-bajnoki cím
szerkesztésDel Bosque nevezte a 2012-es Európa-bajnokság keretébe.[188] A torna kezdetén két gólt szerzett az Írország elleni 4–0-ra megnyert mérkőzésen, az ellenfél pedig nem jutott tovább a csoportkörből.[189] A fináléban Olaszország ellen csereként lépett pályára, mely során egy gólt jegyzett és kiosztott egy gólpasszt is, a 4–0-s győzelem által a spanyolok pedig zsinórban másodjára nyerték meg az Európa-bajnokságot.[190] Három góljával és egy asszisztjával megnyerte a nemzetközi kiírás aranycipőjét, hiszen ezt a teljesítményt kevesebb játékperc alatt érte el, mint a szintén három gólt szerző és egy gólpasszt adó Mario Gómez.[191]
2012. szeptember 7-én 100. mérkőzésén Szaúd-Arábia ellen győzelmet aratott a nemzeti tizenegy, mely során csapatkapitány volt a kapus, Iker Casillas távollétében. Ezzel a hatodik legtöbbet pályára lépő játékos lett a válogatottban.[192]
2013–2014: Gólkirályi cím a konföderációs kupán és az utolsó világbajnokság
szerkesztésŐ lett a történelem első játékosa, aki egy meccsen négy gólt szerzett a konföderációs kupán, miután 2013. június 20-án 10–0-ra verték meg Tahitit.[193] Szintén elsőként ért el két mesterhármast a konföderációs kupa sorozatot tekintve,[194] továbbá öt góllal és egy gólpasszal elnyerte az aranycipőt, megelőzve ezzel Fredet, aki kevesebb percet játszott.[195]
2014. május 30-án Bolívia ellen, a világbajnokságra való felkészülési mérkőzésen büntetőből volt eredményes 11 hónapot követően.[196] Másnap a végső keretbe benevezték Álvaro Negredo és Fernando Llorente előtt.[197] Az első két csoportmeccset követően a harmadik találkozón a kezdőben kapott helyet, de ekkor már bebizonyosodott, hogy a spanyolok búcsúzni kényszerülnek a tornától.[198][199][200] Curitibában az ausztrálok elleni 3–0-s győzelemmel véget érő találkozón a második gólt jegyezte.[200]
Játékstílusa
szerkesztésTorrest a szakértői úgy elemezték, hogy remekül lát a pályán, világszínvonalú készségei vannak, valamint technikailag képzett, sikerre éhes csatár.[201] Képes gólhelyzetbe hozni magát, tempóját és játékintelligenciáját kihasználva pedig a védők mögé kerülni.[202] Keményen dolgozó támadó, arról is ismert, hogy hajlandó volt lefutni az ellenfél védőit, valamint nyomást gyakorolni rájuk, és a gólszerzésen kívül képes volt játékba hozni csapattársait, ez által helyzeteket teremtve számukra; ennek köszönhető, hogy alkalmanként mélyebb szerepkörben, hátravont ékként is játszatták.[164][203][204][205][206] Pályafutása csúcsán erős volt a fejjátéka, pontos és termékeny befejező csatárnak számított, mindkét lábával eredményesen lőtt kapura, így a világ egyik legjobb támadójának tekintették.[207][208][209] A 2009-es konföderációs kupa előtt a CBC így jellemezte őt: „A spanyol futball aranyfia és az egyik legveszélyesebb támadó a meccseken. El Niño (A kölyök) második szezonjában 14 gólt lőtt a Liverpoolban. Villámgyors, halálos befejező, és olyan magas színvonalú játékos, akinek a lábához ragad a labda, mellyel rutinszerűen hétköznapivá teszi a látványos mozdulatokat."[210] Több sérülése következtében az ütemérzéke és a magabiztossága azonban alább hagyott, így a gólszerzési aránya is csökkent az ezt követő idényekben.[211][212][213]
Edzőség
szerkesztés2021. július 25-én az Atlético Madrid U19-es csapatának vezetőedzőjévé nevezték ki.[214]
Magánélete
szerkesztésSzülei José Torres és Flori Sanz. Két idősebb testvére van: Izrael (1977) és María Paz (1976). 2009. május 27-én feleségül vette Olalla Domínguez Listét egy magánszertartáson, a helyi városházán El Escorialban, Madridban, mindössze két tanú jelenlétében.[215] Két gyerekük van: egy lányuk, Nora, aki 2009. július 8-án született Santiago de Compostelában, Galíciában a La Rosaleda kórházban,[216] és egy fiuk, Leo, ő 2010. december 6-án jött világra a liverpooli Nők kórházában, emiatt Torres az Anfielden zajló Aston Villa elleni mérkőzést kihagyta.[217]
2009-ben bejelentették, hogy személyes vagyona 14 millió font.[218] Szerepelt az El Canto del Loco pop-rock együttes Ya nada volverá a ser como antes című videoklipjében, akinek énekesével, Dani Martínnal kiváló barátságot ápol.[219] Cameoszerepben tűnt fel a 2005-ben készült Torrente 3. – A védelmező vígjátékban.[220] 2009-ben öneletrajzi könyvet adott ki Torres: El Niño: My Story címmel.[221] Lelkes rajongója J. R. R. Tolkien munkásságának, a bal alkarján a tengwar ábécé írásmódja szerint egy Fernando feliratú tetoválás található.[222]
2011-ben stadiont építettek tiszteletére Fuenlabdradában.[223]
Pályafutásának statisztikái
szerkesztésKlubcsapatokban
szerkesztésKlub | Szezon | Liga | Kupa[a 1] | Ligakupa[a 2] | Nemzetközi | Egyéb | Összesen | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bajnokság | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | Mérk. | Gól | ||
Atlético Madrid | 2000–2001[224] | Segunda División | 4 | 1 | 2 | 0 | — | — | — | 6 | 1 | |||
2001–2002[225] | Segunda División | 36 | 6 | 1 | 1 | — | — | — | 37 | 7 | ||||
2002–2003[226] | La Liga | 29 | 13 | 3 | 1 | — | — | — | 32 | 14 | ||||
2003–2004[227] | La Liga | 35 | 19 | 5 | 2 | — | — | — | 40 | 21 | ||||
2004–2005[228] | La Liga | 38 | 16 | 6 | 2 | — | 5[a 3] | 2 | — | 49 | 20 | |||
2005–2006[229] | La Liga | 36 | 13 | 4 | 0 | — | — | — | 40 | 13 | ||||
2006–2007[230] | La Liga | 36 | 14 | 4 | 1 | — | — | — | 40 | 15 | ||||
Összesen | 214 | 82 | 25 | 7 | — | 5 | 2 | — | 244 | 91 | ||||
Liverpool | 2007–2008[231] | Premier League | 33 | 24 | 1 | 0 | 1 | 3 | 11[a 4] | 6 | — | 46 | 33 | |
2008–2009[232] | Premier League | 24 | 14 | 3 | 1 | 2 | 0 | 9[a 5] | 2 | — | 38 | 17 | ||
2009–2010[233] | Premier League | 22 | 18 | 2 | 0 | 0 | 0 | 8[a 6] | 4 | — | 32 | 22 | ||
2010–2011[234] | Premier League | 23 | 9 | 1 | 0 | 0 | 0 | 2[a 7] | 0 | — | 26 | 9 | ||
Összesen | 102 | 65 | 7 | 1 | 3 | 3 | 30 | 12 | — | 142 | 81 | |||
Chelsea | 2010–2011[235] | Premier League | 14 | 1 | — | — | 4[a 8] | 0 | — | 18 | 1 | |||
2011–2012[236] | Premier League | 32 | 6 | 6 | 2 | 1 | 0 | 10[a 9] | 3 | — | 49 | 11 | ||
2012–2013[237] | Premier League | 36 | 8 | 5 | 1 | 4 | 2 | 16[a 10] | 9 | 3[a 11] | 2 | 64 | 22 | |
2013–2014[238] | Premier League | 28 | 5 | 2 | 0 | 1 | 1 | 10[a 12] | 5 | 0 | 0 | 41 | 11 | |
2014–2015[239] | Premier League | 0 | 0 | — | — | — | — | 0 | 0 | |||||
Összesen | 110 | 20 | 13 | 3 | 6 | 3 | 40 | 17 | 3 | 2 | 172 | 45 | ||
Milan (kölcsönben) | 2014–2015[240] | Serie A | 10 | 1 | — | — | — | — | 10 | 1 | ||||
Atlético Madrid (kölcsönben) | 2014–2015[241] | La Liga | 19 | 3 | 4 | 3 | — | 3[a 13] | 0 | — | 26 | 6 | ||
2015–2016[242] | La Liga | 30 | 11 | 2 | 0 | — | 12[a 14] | 1 | — | 44 | 12 | |||
Atlético Madrid | 2016–2017[243] | La Liga | 31 | 8 | 5 | 1 | — | 9[a 15] | 1 | — | 45 | 10 | ||
2017–2018[244] | La Liga | 27 | 5 | 6 | 3 | — | 12[245] | 2 | — | 45 | 10 | |||
Összesen | 107 | 27 | 17 | 7 | — | 36 | 4 | — | 160 | 38 | ||||
Szagan Toszu | 2018[240] | J1 League | 17 | 3 | 2 | 1 | 0 | 0 | — | — | 19 | 4 | ||
2019[240] | J1 League | 18 | 2 | 1 | 1 | 2 | 0 | — | — | 21 | 3 | |||
Összesen | 35 | 5 | 3 | 2 | 2 | 0 | — | — | 40 | 7 | ||||
Pályafutása összesen | 578 | 200 | 65 | 20 | 11 | 6 | 111 | 35 | 3 | 2 | 768 | 263 |
- ↑ Mérkőzései a Copa del Reyben, az FA-kupában és a Császárok kupájában
- ↑ Mérkőzései az Angol Ligakupában és a Japán Ligakupában
- ↑ Mérkőzései az Intertotó-kupában
- ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
- ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
- ↑ Tartalmaz négy mérkőzést a Bajnokok Ligájában, valamint négy mérkőzést és négy gólt az Európa-ligában
- ↑ Mérkőzései az Európa-ligában
- ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
- ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
- ↑ Tartalmaz egy mérkőzést az UEFA-szuperkupában, hat mérkőzést és három gólt a Bajnokok Ligájában, kilenc mérkőzést és hat gólt az Európa-ligában
- ↑ Tartalmaz egy mérkőzést és egy gólt a Community Shielden, két mérkőzést és egy gólt a FIFA-klubvilágbajnokságon.
- ↑ Tartalmaz egy mérkőzést és egy gólt az UEFA-szuperkupában, kilenc mérkőzést és négy gólt a Bajnokok Ligájában
- ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
- ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
- ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
A válogatottban
szerkesztésForrás:[246]
Nemzet | Év | Mérk. | Gól |
---|---|---|---|
Spanyolország | 2003 | 3 | 0 |
2004 | 11 | 1 | |
2005 | 12 | 8 | |
2006 | 13 | 5 | |
2007 | 6 | 1 | |
2008 | 13 | 3 | |
2009 | 13 | 5 | |
2010 | 11 | 3 | |
2011 | 9 | 1 | |
2012 | 10 | 4 | |
2013 | 5 | 5 | |
2014 | 4 | 2 | |
Összesen | 110 | 38 |
Góljai a válogatottban
szerkesztés2014. június 23. szerint.[247]
Sikerei, díjai
szerkesztésSzerzett érmek | |
Klubcsapatokban
szerkesztésA válogatottban
szerkesztés- Spanyolország U17:
- Spanyolország U19:
- Spanyolország:
- Európa-bajnokság: 2008, 2012[274]
- Világbajnokság: 2010[274]
- Konföderációs kupa: 2009 – bronzérmes, 2013 – döntős[274]
Egyéni elismerései
szerkesztés- U16-os Európa bajnokság – A torna játékosa: 2001[277]
- U16-os Európa-bajnokság – gólkirály: 2001[278]
- U19-es Európa-bajnokság – A torna játékosa: 2002[274]
- U19-es Európa-bajnokság – gólkirály: 2002[279]
- Liverpool FC – A szezon játékosa díj: 2007–2008[280]
- Premier League – Az év csapata (PFA): 2007–2008, 2008–2009[281]
- Premier League – A hónap játékosa: 2008 február, 2009 szeptember[282]
- BBC – A hónap gólja: 2009 április[283]
- 2008-as Európa-bajnokság döntő – A meccs embere[284]
- Európa-bajnokság – A torna csapata: 2008[278]
- UEFA – Az év csapata: 2008[278]
- FIFA – FIFPro World XI: 2008, 2009[285]
- ESM – Az év csapata: 2007–2008[286]
- Az év labdarúgója (FIFA) – harmadik helyezett: 2008[287]
- Aranylabda – harmadik helyezett: 2008[288]
- Konföderációs kupa – ezüstcipő: 2009[289]
- Marca Leyenda díj: 2012[290]
- Európa-bajnokság – aranycipő: 2012[274]
- Konföderációs kupa – aranycipő: 2013[291]
Kitüntetések
szerkesztés- Asztúria hercegnője díj – sport: 2010[274]
- Királyi Sport Érdemrend – arany medál: 2011[292]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ FIFA World Cup South Africa 2010: List of players: Spain. FIFA, 2010. június 4. [2020. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
- ↑ Fernando Torres. Barry Hugman's Footballers
- ↑ Fernando Torres. Chelsea F.C.. [2014. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ „Fernando Torres condecorado con la Medalla 'Ciudad de Fuenlabrada'”, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2010. március 13.) (spanyol nyelvű)
- ↑ a b c Infancia (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
- ↑ „Torres asegura que habría sido "un gran portero"”, Marca , 2008. április 17. (Hozzáférés: 2011. május 18.) (spanyol nyelvű)
- ↑ „Japanese comic superhero drawn to Tokyo Olympic bid”, 2009. augusztus 11.. [2012. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.)
- ↑ a b c d e f Atlético de Madrid (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ a b c d e Lowe, Sid. „Will Torres be Kop's new God or just another Fernando?”, The Guardian , 2007. július 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ a b c d e Primer equipo (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Torres. FootballDatabase . [2009. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 8.)
- ↑ „Chelsea sign Bridge”, The Daily Telegraph , 2003. július 21. (Hozzáférés: 2013. január 30.)
- ↑ Statistics: top scorers: 2003/2004. ESPN FC . (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ a b c UEFA Intertoto Cup 2004. RSSSF. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
- ↑ „Atletico warn Chelsea off Torres”, 2005. június 28. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Atletico prepared to sell Torres”, 2006. január 24. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Newcastle want me, claims Torres”, 2006. március 16. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ Adams, Tom. „'Flattered' Villa to stay with Che”, 2007. február 6. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Prentice, David. „Torres is Reds' number one target”, Liverpool Echo , 2007. június 20.. [2013. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. június 30.)
- ↑ „No Reds offer for Torres”, The Daily Star , 2007. június 27.. [2012. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 20.)
- ↑ Kay, Oliver. „Garcia the key as Liverpool step up pursuit of Torres”, The Times , 2007. június 28.. [2011. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ a b „Liverpool complete Torres signing”, 2007. július 4. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Carrick, Charles. „Torres' £27m Liverpool deal”, The Daily Telegraph , 2007. június 30. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ a b „Liverpool wrap up record Torres transfer”, The Guardian , 2007. július 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Balague, Guillem. „Rafael Benitez opens up on transfers, treachery, Torres, titles – and, of course, tinkering”, The Times , 2008. március 31.. [2008. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ Sinnott, John. „Aston Villa 1–2 Liverpool”, 2007. augusztus 11. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Toulouse 0–1 Liverpool”, 2007. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Chowdhury, Saj. „Liverpool 1–1 Chelsea”, 2007. augusztus 19. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McKenzie, Andrew. „Reading 2–4 Liverpool”, 2007. szeptember 25. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Sinnott, John. „Liverpool 4–1 FC Porto”, 2011. november 28. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Moyes & Torres win monthly awards”, 2008. március 7. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Barrett, Tony. „Fernando Torres: My pride at Anfield hat-trick record”, Liverpool Echo , 2008. március 6. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ May, John. „Liverpool 2–1 Reading”, 2008. március 15. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McKenzie, Andrew. „Liverpool 4–2 Arsenal (agg 5–3)”, 2008. április 8. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Goalscorers for the 2001–2002 season. LFCHistory.net . (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Ronaldo tops PFA nominations list”, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ a b „Ronaldo named player of the year”, 2008. április 27. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Ronaldo wins writers' award again”, 2008. május 2. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ „Torres equals Hunt record”, Digital Sports Group, 2008. május 5.. [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Caroe, Charlie. „Jose Reina: Fernando Torres will improve”, The Daily Telegraph , 2008. május 6. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Statistics: top scorers: 2007/2008. ESPN FC . (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Caroe, Charlie. „Chelsea target Liverpool's Spanish striker Fernando Torres with £50 million bid”, The Daily Telegraph , 2008. május 26. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Torres pledges long-term future to Reds”, 2008. május 31. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ „Hicks laughs off Torres sale talk”, 2008. június 17. (Hozzáférés: 2011. május 27.)
- ↑ Stevenson, Jonathan. „Sunderland 0–1 Liverpool”, 2008. augusztus 16. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Eaton, Paul. „Reds confirm Torres injury”, Liverpool F.C., 2008. szeptember 1.. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 12.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Marseille 1–2 Liverpool”, 2008. szeptember 16. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McNulty, Phil. „Everton 0–2 Liverpool”, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Man City 2–3 Liverpool”, 2008. október 5. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Most expensive Liverpool transfers | Goal.com. www.goal.com
- ↑ „Torres ruled out for '10–15 days'”, 2008. október 16. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ McNulty, Phil. „Atletico Madrid 1–1 Liverpool”, 2008. október 22. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Ogden, Mark. „Fernando Torres puts Chelsea-Liverpool clash ahead of Atletico Madrid return”, The Daily Telegraph , 2008. október 21. (Hozzáférés: 2011. január 21.)
- ↑ Ronaldo voted FIFPro World Player of the Year. UEFA, 2008. október 27. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Hughes, Ian. „Liverpool 3–0 West Brom”, 2008. november 8. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Torres open to Atletico return”, 2008. november 9. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ „Striker Torres faces new lay-off”, 2008. november 27. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ „Liverpool hit by Torres setback”, 2008. december 4. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ „Ronaldo, Torres up for Fifa award”, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Ronaldo collects Fifa world title”, 2009. január 12. (Hozzáférés: 2009. január 12.)
- ↑ Ashenden, Mark. „Preston 0–2 Liverpool”, 2009. január 3. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McNulty, Phil. „Liverpool 2–0 Chelsea”, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2009. február 1.)
- ↑ McNulty, Phil. „Liverpool 4–0 Real Madrid (agg 5–0)”, 2009. március 10. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McNulty, Phil. „Man Utd 1–4 Liverpool”, 2009. március 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Harry Wilson copies Fernando Torres' 'five times' Liverpool celebration after scoring at Manchester United”, Hull Daily Mail (Hozzáférés: 2018. október 10.)
- ↑ „Giggs earns prestigious PFA award”, 2009. április 26. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Brett, Oliver. „Liverpool 3–1 Tottenham”, 2009. május 24. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
- ↑ „Torres agrees new Liverpool deal”, 2009. május 28. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ „Torres signs new Liverpool deal”, 2009. augusztus 14. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ „Torres signs contract extension with Liverpool”, 2009. augusztus 14. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Ashenden, Mark. „West Ham 2–3 Liverpool”, 2009. szeptember 19. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Hunter, Andy. „Priceless Fernando Torres slays Hull with a hat-trick show fit for a prince”, The Guardian , 2009. szeptember 28. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ „Torres and Ferguson scoop awards”, 2009. október 2. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McNulty, Phil. „Liverpool 2–0 Man Utd”, 2009. október 25. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Benitez hails quality of Torres”, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ Leach, Jimmy. „FIFA/FIFPRO World XI announced”, The Independent , 2009. december 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 31.)
- ↑ Ornstein, David. „Aston Villa 0–1 Liverpool”, 2009. december 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Rafa Benitez defends his decision to take off Torres”, 2010. április 4. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2009/2010 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ a b „Liverpool's Fernando Torres out for rest of season”, 2010. április 18. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2009/2010 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ „Gerrard and Torres staying at Liverpool – Hodgson”, 2010. július 16. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ „Hodgson expects Fernando Torres to stay at Liverpool”, 2010. július 27. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ „Striker Fernando Torres committed to Liverpool”, 2010. augusztus 3. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Liverpool 1–1 Arsenal”, 2010. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Liverpool 1–0 West Brom”, 2010. augusztus 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Torres landmark nets WBA win”, Liverpool F.C., 2010. augusztus 29.. [2014. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.)
- ↑ Magowan, Alistair. „Liverpool 2–1 Blackburn”, 2010. október 24. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Wolverhampton 0–3 Liverpool”, 2011. január 22. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
- ↑ Smith, Rory. „Chelsea's £40 million bid for Liverpool striker Fernando Torres is an act of desperation”, The Daily Telegraph , 2011. január 27. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
- ↑ Mondal, Subhankar. „Quotes of the Week: 'Fernando Torres Tonight Submitted A Transfer Request', Wolfsburg Offer Volkswagens For Schulz And Adriano Galliani Is The New Moggi & More”, 2011. január 29. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
- ↑ „Torres makes record move from Liverpool to Chelsea”, 2011. január 31. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 0–1 Liverpool”, 2011. február 6. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 3–0 West Ham”, 2011. április 23. (Hozzáférés: 2011. április 24.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2010/2011 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Magowan, Alistair. „Stoke 0–0 Chelsea”, 2011. augusztus 14. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ McNulty, Phil. „Manchester United 3–1 Chelsea”, 2011. szeptember 18. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Williams, Aled. „Chelsea 4–1 Swansea”, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés: 2011. szeptember 25.)
- ↑ Lemesre, Pascal. „Fernando Torres handed red card after scoring”, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés: 2011. szeptember 24.)
- ↑ „Fernando Torres: Chelsea start has been 'very, very difficult'”, The Guardian , 2011. szeptember 26.. [2011. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. április 12.)
- ↑ Shemilt, Stephan. „Chelsea 5–0 Genk”, 2011. október 19. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Chase, Graham. „Chelsea 5–2 Leicester”, 2012. március 18. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Dawkes, Phil. „Barcelona 2–2 Chelsea (agg 2–3)”, 2012. április 24. (Hozzáférés: 2012. április 24.)
- ↑ Higginson, Marc. „Chelsea 6–1 QPR”, 2012. április 29. (Hozzáférés: 2012. április 29.)
- ↑ McNulty, Phil. „Bayern Munich 1–1 Chelsea”, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Smith, Ben. „Chelsea 2–3 Man City”, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Scrivener, Peter. „Wigan 0–2 Chelsea”, 2012. augusztus 19. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Sanghera, Mandeep. „Chelsea 4–2 Reading”, 2012. augusztus 22. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 2–3 Man Utd”, 2012. október 28. (Hozzáférés: 2012. november 6.)
- ↑ „Chelsea 3–2 Shakhtar Donetsk”, 2012. november 7.. [2014. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 8.)
- ↑ Field, Dominic. „Rafael Benítez appointed Chelsea interim manager until end of season”, The Guardian , 2012. november 21. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Croydon, Emily. „Can Rafael Benitez bring back the old Fernando Torres at Chelsea?”, 2012. november 22. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
- ↑ Palmer, Kevin. „Torres: I need more time to perform”, 2012. december 7. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ „Fernando Torres nets brace as Chelsea see off Sunderland in Premier League”, 2012. december 8. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Peterson, Brad: 30 truly random football facts. GiveMeSport , 2017. március 3. [2019. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 16.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ „GOAL TOTAL CLARIFICATION”, 2013. július 23.. [2014. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 8.)
- ↑ „Chelsea 2–0 Hull City”, The Guardian , 2013. augusztus 18. (Hozzáférés: 2013. október 24.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ „Chelsea and John Terry draw at Tottenham Hotspur but Torres sees red”, The Guardian , 2013. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. október 24.)
- ↑ Schalke fall to clinical Chelsea. UEFA, 2013. október 22. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
- ↑ „Champions League 2013/14: Fernando Torres hits brace in Chelsea victory over Schalke”, The Sydney Morning Herald , 2013. október 22. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ Winter, Henry. „Chelsea 2 Manchester City 1: match report”, The Daily Telegraph , 2013. október 27. (Hozzáférés: 2013. október 27.)
- ↑ „Fernando Torres: AC Milan seal loan deal for Chelsea striker”, 2014. augusztus 31. (Hozzáférés: 2014. augusztus 31.)
- ↑ „Milan 0–1 Juventus”, 2014. szeptember 20. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.)
- ↑ „Empoli 2–2 Milan”, 2014. szeptember 23. (Hozzáférés: 2015. január 4.)
- ↑ „AC Milan sign Chelsea's Fernando Torres on permanent deal”, 2014. december 27.. [2014. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ „Fernando Torres: Atletico Madrid loan deal for AC Milan striker”, 2014. december 29. (Hozzáférés: 2014. december 29.)
- ↑ „Official: Cerci joins AC Milan on loan”, A.C. Milan, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 5.)
- ↑ „Fernando Torres: Atletico Madrid fans welcome striker on return”, 2015. január 4. (Hozzáférés: 2015. január 4.)
- ↑ „Atl Madrid 2–0 Real Madrid”, 2015. január 7. (Hozzáférés: 2015. január 7.)
- ↑ „Real Madrid 2–2 Atl Madrid”, 2015. január 15. (Hozzáférés: 2015. január 15.)
- ↑ „Atl Madrid 2–3 Barcelona”, 2015. január 28. (Hozzáférés: 2015. január 28.)
- ↑ „Atlético Madrid through after penalty pressure sinks Bayer Leverkusen”, The Guardian , 2015. március 18.
- ↑ „Atl Madrid 2–0 Getafe”, 2015. március 21.
- ↑ Swaby, Sean. „Fernando Torres Will Once Again Wear Atletico Madrid's Famed No. 9 Shirt”, Turner, 2015. június 24. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
- ↑ „Torres marca su gol 100 con el Atlético de Madrid”, Marca , 2016. február 6. (Hozzáférés: 2018. január 26.) (spanyol nyelvű)
- ↑ „Torres marks 300th Atleti appearance in style”, Marca , 2016. március 6. (Hozzáférés: 2016. március 8.)
- ↑ „Barcelona 2–1 Atlético”, The Guardian , 2016. április 5.
- ↑ „Torres signs one-year contract with Atletico Madrid”, 2016. július 4. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Corrigan, Dermot: Fernando Torres 'very happy' after scoring 100th league goal for Atletico. ESPN FC , 2017. február 4. (Hozzáférés: 2017. február 28.)
- ↑ Fernando Torres signs new one-year Atletico Madrid contract. ESPN FC , 2017. július 4. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
- ↑ a b Hafez, Shamoon. „Marseille 0–3 Atlético Madrid”, 2018. május 16. (Hozzáférés: 2018. október 23.)
- ↑ Club legend Torres bows out with two goals in final game for Atletico Madrid. The42 . Journal Media, 2018. május 20. (Hozzáférés: 2018. május 21.)
- ↑ „Fernando Torres: Ex-Liverpool and Chelsea striker signs for Japan's Sagan Tosu”, 2018. július 10. (Hozzáférés: 2018. július 10.)
- ↑ „ja:第98回天皇杯 サガン鳥栖が3発快勝で準々決勝進出! フェルナンド・トーレス選手、移籍後初ゴール”, Japan Football Association, 2018. augusztus 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.) (japán nyelvű)
- ↑ Smith, Jamie. „Torres scores first Sagan Tosu goal in Iniesta reunion”, 2018. augusztus 22.. [2020. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 24.)
- ↑ Duerden, John. „Fernando Torres scores one, sets up two as Sagan Tosu ease relegation worries”, ESPN, 2018. augusztus 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.)
- ↑ Fernando Torres: Former Liverpool, Chelsea & Spain striker to retire. BBC Sport , 2019. június 21.
- ↑ Fernando Torres to close out career against David Villa, Andres Iniesta's Vissel Kobe, 2019. június 23.
- ↑ „Fernando Torres: Former Liverpool and Chelsea striker retires after final match”, 2019. augusztus 23. (Hozzáférés: 2019. augusztus 23.)
- ↑ „9. Fernando Torres”, Liverpool Echo . [2012. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. június 8.)
- ↑ a b Smith, Andrew. „Andrew Smith: David Villa lacks the ego of his contemporaries”, The Scotsman , 2010. június 6. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
- ↑ Fernando Torres. FIFA. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ „Spain 4–0 Ukraine”, 2006. június 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Spain – Tunisia. FIFA. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Top goals. FIFA. [2013. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 11.)
- ↑ „Raul left out of Spain Euro squad”, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Ronay, Barney. „Quicksilver Villa lights up the Alps”, The Guardian , 2008. június 10. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ a b Taylor, Daniel. „Torres plays up respect for Aragones”, The Guardian , 2008. június 14. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Bevan, Chris. „Sweden 1–2 Spain”, 2008. június 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ McNulty, Phil. „Germany 0–1 Spain”, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Rogers, Martin. „Euro 2008: Man of the match, June 29”, 2008. június 29.. [2012. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Spain view”, 2008. június 30. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ Team of the Tournament. UEFA, 2008. június 30. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
- ↑ „España vence a una digna Turquía en el partido 60 de Torres con la Selección absoluta (1–0)”, Fernando Torres, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 31.) (spanyol nyelvű)
- ↑ „Spain unveils Confederations Cup roster”, 2009. június 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Scrivener, Peter. „Spain 5–0 New Zealand”, 2009. június 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Torres logra el 'hat trick' más rápido de la historia de la selección”, Marca , 2009. június 14. (Hozzáférés: 2009. június 14.) (spanyol nyelvű)
- ↑ Chowdhury, Saj. „Spain 0–2 United States”, 2009. június 25. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Spain 3–2 South Africa (aet)”, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Spain omit Marcos Senna from 2010 World Cup squad”, 2010. május 20. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „World Cup 2010 – Torres helps Spain rout Poland”, 2010. június 8.. [2015. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ Sheringham, Sam. „Spain 0–1 Switzerland”, 2010. június 16. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Del Bosque backs Torres”, 2010. június 27.. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 27.)
- ↑ Fletcher, Paul. „Netherlands 0–1 Spain”, 2010. július 11. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Euro 2012: Spain name Fernando Torres in 23-man squad”, 2012. május 27. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
- ↑ Chase, Graham. „Spain 4–0 R. of Ireland”, 2012. június 14. (Hozzáférés: 2012. június 15.)
- ↑ McNulty, Phil. „Spain 4–0 Italy”, 2012. július 1. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ↑ „Euro 2012: Spain striker Fernando Torres wins Golden Boot award”, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ↑ „Spain make light work of Saudi Arabia”, FIFA, 2012. szeptember 7.. [2014. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.)
- ↑ „Spain 10–0 Tahiti”, 2013. június 20.. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
- ↑ Rodgers, Zach. „Spain tallies 10 in historic win; Forlán secures Uruguay victory”, 2013. június 20. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
- ↑ Peck, Brooks. „Fernando Torres wins another Golden Boot award, is understandably less than excited about it”, 2013. július 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
- ↑ „Spain 2–0 Bolivia”, 2014. május 30. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ „World Cup 2014: Spain drop Alvaro Negredo and Jesus Navas”, 2014. május 31. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Ornstein, David. „Spain 1–5 Netherlands”, 2014. június 13. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Ornstein, David. „Spain 0–2 Chile”, 2014. június 18. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ a b Chowdhury, Saj. „Australia 0–3 Spain”, 2014. június 23. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ Profile. ESPN FC . [2014. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Wyman, Ed. „The 25 Best Premier League Speedsters: Ashley Cole, Fernando Torres, Gareth Bale and More: Fernando Torres”, Turner, 2010. december 6. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ Welch, Ben. „Torres on the art of striking”. [2017. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.)
- ↑ Jolly, Richard: Torres on evolutionary path. ESPN FC , 2012. december 8. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
- ↑ Lowe, Sid. „Atlético's Fernando Torres happy with cameo role as Real Madrid clash beckons”, The Guardian , 2015. április 14. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
- ↑ Kay, Oliver. „Chelsea 2 Bayer Leverkusen 0: Fernando Torres shows unselfish streak in creative role”, The Times , 2011. szeptember 14. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
- ↑ Torres sogna l'Italia: Inter, Juve e Milan alla finestra (olasz nyelven). Sky Sport , 2009. április 17. [2020. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
- ↑ Wilson, Steve. „Torres, Drogba or Rooney – who's the best?”, 2009. október 1. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
- ↑ Fernando Torres. BBC Sport, 2004. május 25. (Hozzáférés: 2020. május 18.)
- ↑ „SPAIN - GROUP A”, CBC, 2009. június 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Fraser, Peter. „What went wrong?”, 2013. december 28. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
- ↑ McNulty, Phil. „Can £50m Striker Torres Recapture His Golden Form?”, 2011. szeptember 16. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
- ↑ Roden, Lee. „Should Torres or Mandzukic complete Simeone's Atletico strike duo?”, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
- ↑ „El Niño vuelve a su casa”, 2021. július 25. (Hozzáférés: 2021. július 26.) (spanyol nyelvű)
- ↑ Galaz, Mábel. „Se casa Fernando Torres”, El País , 2009. május 28. (Hozzáférés: 2012. március 19.) (spanyol nyelvű)
- ↑ „Liverpool star Fernando Torres becomes a dad”, Daily Mirror , 2009. július 10.. [2013. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 18.)
- ↑ „Fernando Torres welcomes baby Leo as Liverpool striker's wife Olalla gives birth”, Digital Sports Group, 2010. december 7. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
- ↑ (2009. február 1.) „Balls to the Crunch”. FourFourTwo, 50. o.
- ↑ „Dani Martín”, Fernando Torres, 2005. szeptember 30. (Hozzáférés: 2010. június 20.) (spanyol nyelvű)
- ↑ Torrente 3: El protector: Full Cast & Crew. IMDb. (Hozzáférés: 2018. január 26.)
- ↑ Wilson, Simon. „El Nino: My Story”, 2009. október 22. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ Famous Tolkien and Lord of the Ring fans. Tolkien Library . Pieter Collier. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
- ↑ Con ustedes... el otro Fernando Torres (spanyol nyelven). Marca, 2011. szeptember 1. (Hozzáférés: 2020. augusztus 30.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2000–01. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2001–02. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2002–03. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2003–04. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2004–05. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2005–06. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2006–07. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2008/2009 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2009/2010 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2010/2011 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2010/2011 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ Games played by Fernando Torres in 2014/2015 (angol nyelven). soccerbase.com
- ↑ a b c F. Torres: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2014–15. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2015–16. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2016–17. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
- ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2017–18. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. július 10.)
- ↑ Öt meccs az UEFA-bajnokok ligájában, hét meccs és két gól az UEFA-Európa-ligában
- ↑ „Fernando Torres”, 2019. szeptember 8. (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.) (angol nyelvű)
- ↑ Mamrud, Roberto: Fernando José Sanz Torres "Fernando Torres" – Century of International Appearances. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2014. július 24. [2018. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ McCarra, Kevin. „Italians salute Baggio cameo: Vieri equalises Torres strike”, The Guardian , 2004. április 29.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ Spain 5–0 San Marino. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Spain 3–0 China PR. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Belgium vs. Spain”, ESPN, 2005. október 8.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Torres towers in Spain win. UEFA, 2005. október 12. [2018. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ „Spain 5–1 Slovakia”, BBC Sport, 2005. november 12.. [2017. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Spain 2–1 Croatia”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Spain 4–0 Ukraine”, BBC Sport, 2006. június 14.. [2017. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Spain 3–1 Tunisia”, BBC Sport, 2006. június 19.. [2007. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Spain 4–0 Liechtenstein. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Spain 2–0 Latvia. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Bevan, Chris. „Sweden 1–2 Spain”, BBC Sport, 2008. június 14.. [2017. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Winter, Henry. „Fernando Torres' strike wins Euro 2008 for Spain to leave Germany empty handed”, The Daily Telegraph , 2008. június 30.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Lucas, Brown: Player ratings: Spain 3–0 Chile. Goal.com . Perform Group, 2008. november 19. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ „Spain 6–0 Azerbaijan”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Fernando Torres's hat-trick stains All Whites”, The Guardian , 2009. június 14.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ „Macedonia 2–3 Spain”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Spain 6 Poland 0: Match report”, The Daily Telegraph , 2010. június 8.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Liechtenstein 0–4 Spain”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Spain crushes U.S. national soccer team, 4–0”, The Washington Post , 2011. június 4.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ „Spain 4–1 Korea Republic”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ a b „Euro 2012: Spain striker Fernando Torres wins Golden Boot award”, BBC Sport, 2012. július 2.. [2019. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Confederations Cup: Fernando Torres scores four (despite missing a penalty) as Spain crush Tahiti 10–0”, The Independent , 2013. június 21.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.)
- ↑ Steinberg, Jacob. „Spain v Nigeria: Confederations Cup – As it happened”, The Guardian , 2013. június 23.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ „Spain 2–0 Bolivia”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ Lowe, Sid. „David Villa helps Spain salvage some pride with victory over Australia”, The Guardian , 2014. június 23.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l Palmarés (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ Spot-on Real Madrid defeat Atlético in final again. UEFA. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
- ↑ Emons, Michael. „Corinthians 1–0 Chelsea”, 2012. december 16.. [2016. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]
- ↑ Torres seals Spanish triumph. UEFA. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ a b c Fernando Torres. UEFA, 2013. június 5. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ Torres sparkles for Spain. UEFA. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ Vote result: LFC Player of the Season - Liverpool FC, 2015. június 12. [2015. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 9.)
- ↑ „Tracking Fernando Torres' career since he left Atletico Madrid”, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
- ↑ Fernando Torres: Overview. Premier League. (Hozzáférés: 2018. szeptember 28.)
- ↑ „Goal of the month, April 2009”, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2012. október 17.)
- ↑ Hero Torres completes honours list. UEFA, 2008. június 30. (Hozzáférés: 2016. június 8.)
- ↑ The players. FIFPro. [2016. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ Special ESM Squads. European Football Statistics . (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ FIFA World Player of the Year – Women's votes by player. FIFA, 2009. január 12. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ Pierrend, José Luis: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 2008. RSSSF, 2009. január 16. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ FIFA Confederations Cup South Africa 2009 – Awards. FIFA. [2016. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ „Fernando Torres receives the MARCA Leyenda”, Marca , 2012. február 6. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ FIFA Confederations Cup Brazil 2013 – Awards. FIFA. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
- ↑ Bruña, Manel. „Las campeones del mundo de fútbol ya tienen la Real Orden del Mérito Deportivo”, El Mundo Deportivo , 2011. május 10. (Hozzáférés: 2013. március 5.) (spanyol nyelvű)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Fernando Torres című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrás
szerkesztés- HISTORIA DEL FÚTBOL ESPAÑOL, SELECCIONES ESPAÑOLAS (spanyol nyelven). ISBN 978-84-8229-123-9
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldala
- Profilja a FIFA honlapján
- Profilja az UEFA honlapján
- Profilja a japán első osztály honlapján (japánul)
- Profilja a BdFutbol oldalán
- Profilja a Soccerbase oldalán
Előző Carlos Aguilera |
Atlético Madrid Csapatkapitány 2003–2007 |
Következő Maxi Rodríguez |