Főmenü megnyitása

A piarista rend tagjai és az általuk fönntartott intézmények Magyarországon a 17. század óta meghatározó szerepet játszanak az ország közoktatásában, művelődésében és vallásosságában. A Piarista Rend Magyar Tartománya, a rend magyarországi szervezeti egysége 1692-ben önállósodott mint commissariatus generalis, majd 1695-től viceprovincia, és végül 1721-től önálló tartomány (provincia) rangjára emelkedett.

TörténelemSzerkesztés

A piarista rend első magyarországi rendháza 1642-ben jött létre az akkor Lengyelországhoz elzálogosított szepességi Podolinban. Magyarország közigazgatási területén először Privigyén (1666) alapított piarista rendházat Pálffy Pálné Khuen Franciska, majd Breznóbányán (1673) és a Pozsony melletti Szentgyörgyön (1685) is megtelepedtek a rend tagjai. A privigyei, breznóbányai és szentgyörgyi rendházak kezdetben a lengyel rendtartományhoz (Provincia Poloniae) tartoztak. 1692-től Mösch Lukács (Lucas a S. Edmundo) személyében önálló commissarius generalis vezette őket, majd 1695-től viceprovincia-ként a német rendtartományhoz (Provincia Germaniae) tartoztak.

 
A váci piarista templom, rendház és a régi gimnázium épületei a 18. századból

A török és kuruc háborúk lezárultával a piaristák nagyarányú terjeszkedésbe kezdtek, amelynek következtében 1721-ben létrejött az önálló magyar rendtartomány (Provincia Hungariae). Az új alapítások közül nem egy később országos jelentőségűvé vált, például a nyitrai (1698), a veszprémi (1711), a váci (1714), a pesti (1717) vagy a szegedi (1720) gimnáziumok. A 18. század során a rend tagjai a tanítás mellett szívesen elvállalták városi plébániák adminisztrációját is (például Breznóbányán, Szegeden, Máramarosszigeten), és részben a plébániai jövedelmekből tartották fönn kollégiumaikat. Több helyen nemesi konviktust (Nyitra, Debrecen, Vác, Szentanna) és filozófiai kurzust (Pest, Szeged, Kalocsa, Vác, Tata) is vezettek, 1763-tól pedig Szencen egy felsőfokú közgazdasági iskolát (Collegium Oeconomicum) indítottak, amely azonban 1776-ban egy tűzvész folytán megszűnt. A piaristák elsőként honosították meg a magyarországi katolikus iskolákban a kísérleteken alapuló „új filozófia” oktatását. Az 1770-es évek végén végén már 27 piarista iskola működött Magyarországon, beleértve azt a négyet is, amelyet a feloszlatott jezsuita rendtől vettek át 1776-ban (Kolozsvár, Kőszeg, Selmecbánya, Trencsén). 1782-től a podolini rendház is a magyar rendtartományhoz tartozott.

II. József reformjai következtében egy rendház megszűnt (Medgyes), kettő más városba költözött (Tokajból Sátoraljaújhelyre, illetve Szentannáról Temesvárra), továbbá 1781-től a magyarországi piaristáknak meg kellett szakítaniuk kapcsolataikat a rend római központjával. Az egység helyreállítására csupán 1904-ben került sor.

A 19. század első felében három újabb helyen kezdtek tanítani a piaristák Magyarországon: Léván (a bencéseknek átengedett kőszegi iskola helyett 1815-ben), a budai egykori jezsuita iskolában (1832) és Nagybecskereken (1846). 1806-ban rend megkapta az egykori fehérvári őrkanonokság Somogy megyei (mernyei) uradalmát. Az 1848/1849-es szabadságharc vihara a magyar piarista rendet is megtépázta. 1848 őszén a rend vezetői elbocsátották az összes növendéket, majd 1850 és 1852 között az osztrák kormányzat tiltotta meg novíciusok fölvételét. Ugyancsak a kormányzat vette el a rendtől a budai iskolát 1851-ben, majd a kalocsait az érsek adta át a jezsuitáknak 1860-ban. A breznóbányai (1857), korponai (1874) és besztercei (1878) intézetekről a megnövekvő oktatásügyi követelmények miatt kellett lemondania a rendnek.

Trianon előtt közvetlenül 24 piarista rendház és iskola volt Magyarországon, amelyekből azonban csupán 10 maradt magyar területen. Kilenc Csehszlovákia, négy Románia (ezek az 1920-as években önálló rendtartományokká szerveződtek), a nagybecskereki gimnázium pedig Jugoszlávia területére került. Ezen iskolák legtöbbjét államosították, csupán Kolozsvárott és Temesváron működhetett tovább egy-egy gimnázium. Magyarországon azonban a világháború és a forradalmak elmúltával a rend új virágzást élt meg, még a század elején megkezdett rendi reformnak köszönhetően, amely lassan leszámolt a 19. századi magyar piaristák elvilágiasodott szemléletével és életmódjával.

A kommunista diktatúra 1948-ban államosította a rend iskoláit, majd 1950 nyarán hat rendház lakóit kényszerlakhelyre deportálta. Az 1950. évi egyezmény ugyan lehetővé tette, hogy a rendtartomány tovább működtesse két iskoláját (Budapesten és Kecskeméten), de a 237 szerzetesből csak 90-en maradhattak meg a rendi keretben. A diktatúra bukása után négy piarista iskola (és rendház) nyílt meg újra: Vácott (1991), Szegeden (1991), Nagykanizsán (1992) és Mosonmagyaróvárott (1994). Ezenkívül a rendtartomány Gödön építőipari szakmunkásképző iskolát (1991-től), Sátoraljaújhelyen diákotthont (1992-től), Szegeden pedig egyetemi szakkollégiumot tart fönn (1992-től).

Rendházak és iskolákSzerkesztés

 
A kolozsvári volt piarista rendház épülete

A jegyzék a Magyarország területén működő vagy a magyar rendtartományhoz tartozó piarista szerzetesi közösségek (domus, residentia, domus filialis, missio), valamint a hozzájuk tartozó iskolák és egyéb intézmények kronológiai adatait tartalmazza.

  • Beszterce 1717–1878 (iskola 1729–1850, plébánia 1717–1878)
  • Breznóbánya 1673–1857 (iskola 1675–1787, 1793–1849, plébánia 1673–1857)
  • Budapest (Buda) 1832–1880 (iskola 1832–1851)
  • Budapest (Pest) 1717 – (iskola 1717–1948, 1950–, plébánia 1752–1761)
  • Craiova 1736–1739 (misszió)
  • Csíkszereda 2007– (tanulmányi ház 2010–)
  • Debrecen 1719–1950 (iskola 1721–1948, plébánia 1719–1802)
  • Felsőgalla 1945–1946 (iskola 1945–1946)
  • Kalocsa 1765–1860 (iskola 1765–1860)
  • Göd 2003 – (iskola 1991–)
  • Kecskemét 1715 – (iskola 1715–1948, 1950–, plébánia 1948–)
  • Kisszeben 1740–1922 (iskola 1740–1919)
  • Kolozsvár 1776–1949 (iskola 1776–1948)
  • Korpona 1720–1874 (iskola 1720–1787, 1793–1849, plébánia 1720–1726)
  • Kőszeg 1776–1815 (iskola 1776–1815)
  • Léva 1815–1922 (iskola 1815–1919)
  • Mosonmagyaróvár (Magyaróvár) 1739–1950, 1994 – (iskola 1739–1789, 1798–1850, 1854–1948, 1994–)
  • Máramarossziget 1730–1949 (iskola 1731–1919, 1940–1948, plébánia 1730–1792)
  • Medgyes 1740–1789 (iskola 1740–1789)
  • Mernye 1806–1950 (uradalmi központ, nyugdíjas otthon)
  • Murány 1667 (misszió)
  • Nagybecskerek 1846–1920 (iskola 1846–1920)
  • Nagykanizsa 1765–1950, 1996 – (iskola 1765–1950, 1992–)
  • Nagykároly 1725–1949 (iskola 1727–1923, 1940–1948, plébánia 1725–1983)
  • Nyitra 1698–1950, 1992 – (iskola 1698–1919, 1992–)
  • Podolin 1642–1922 (iskola 1643–1848, 1866–1919)
  • Privigye 1666–1950, 1990 – (iskola 1666–1850, 1870–1919, 1993–)
  • Rózsahegy 1729–1922 (iskola 1735–1918)
  • Sátoraljaújhely 1789–1950, 1991 – (iskola 1789–1948, konviktus 1992–)
  • Selmecbánya 1776–1922 (iskola 1776–1919)
  • Szabadka 1942–1944 (iskola 1942–1944)
  • Szeged 1720–1950, 1990 – (iskola 1721–1948, plébánia 1720–1789, 1991–)
  • Szenc 1763–1776 (műszaki főiskola 1763–1776)
  • Szentanna 1750–1790 (iskola 1750–1790, plébánia 1750–1790)
  • Szentgyörgy 1685–1950, 1995 – (iskola 1687–1787, 1793–1849, 1856–1919, plébánia 1716–1748)
  • Szepesbéla (plébánia 1674–1852)
  • Tallós 1766–1782 (árvaház)
  • Tata 1765–1950 (iskola 1765–1948)
  • Temesvár 1790–1949 (iskola 1790–1948)
  • Tokaj 1727–1789 (iskola 1727–1789)
  • Trencsén 1776–1950, 1990 – (iskola 1776–1918, 1990–)
  • Vác 1714–1950, 1990 – (iskola 1714–1948, plébánia 1714–1719, 1991–)
  • VácTheresianum 1767–1784 (konviktus és iskola 1767–1784)
  • Veszprém 1711–1950 (iskola 1711–1948, plébánia 1740–1752)

Tartományfőnökök (provincálisok)Szerkesztés

A piarista rend magyarországi elöljáróit latinul 1692-től commissarius generalis-nak, 1695-től "viceprovincialis-nak, 1721-től provincialisnak-nak nevezték. A provincialis magyar fordítása a 19. század végétől egészen az 1980-as évekig "rendfőnök" volt, majd a "tartományfőnök" megnevezés került használatba. Az alábbi jegyzékben zárójelben a tartományfőnöki megbízatás kezdő és záró éve szerepel.

Neves magyarországi piaristákSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Horányi, Alexius: Scriptores Piarum Scholarum"", I-II. Budae, 1908–1809.
  • Takáts Sándor: A főváros alapította budapesti piarista kollégium története, Bp., 1895.
  • Horvát Sándor: Okmánytár a piaristák Sz. László királyról czimzett nyitrai kollegiumának történetéhez - 1698-1849 I. Nyitra, 1896.
  • Visegrádi János: A podolini piarista kollégium története (1642-1702). Budapest, 1909.
  • A váci Piarista Diákszövetség évkönyve (1928-1936). 1936.
  • Magyar piaristák a XIX. és XX. században, szerk. Balanyi György, Bp., 1942.
  • Balanyi GyörgyBíró ImreBíró VencelTomek Vince: A magyar piarista rendtartomány története, Bp., 1943.
  • Balanyi György-Lantos Zoltán: Emlékkönyv a magyar piarista rendtartomány háromszázéves jubileumára. 1943.
  • A piarista diák kis kalauza. 1943.
  • Piaristák Magyarországon 1642–1992, szerk. Holl Béla, Bp., 1992, ISBN 963 00 1606 0
  • Borián Tibor (szerk.): A Budapesti Piarista Gimnázium Jubileumi Évkönyve 1992.
  • Reisinger László András- Kosztin Péter (szerk): A Kolozsvári Piarista Öregdiákok emlékkönyve. Kolozsvár, 1992.
  • Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum / A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666–1997, Bp., 1998 (METEM Könyvek, 21), ISBN 9638472294
  • Kilián István, A piarista dráma és színjáték a XVII-XVIII. században, Bp., 2002, ISBN 9639104620
  • Borián Tibor–Legeza László–Koltai András, Piaristák, Mikes Kiadó, Budapest, 2007 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében).
  • Sas Péter: A kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára. 2007.
  • Pap János: A piaristák Szegeden.
  • Hudra János: A piaristák Zemplén-vármegyében - 1727-1890.
  • Kalazanci szent József és a piarista lelkiség.