Brüsszel

Belgium fővárosa (alapítva: 1795)
(Brussels szócikkből átirányítva)

Brüsszel városa (franciául: Bruxelles-Ville vagy Ville de Bruxelles, hollandul: Brussel-stad vagy Stad Brussel) Belgium, valamint Flandria fővárosa, az EU és a NATO székhelye. Brüsszel város egyben a Brüsszel fővárosi régió közepén található önkormányzat, alapfokú közigazgatási egység, azaz „község” is, amely magában foglalja a település történelmi központját. A „Brüsszel város” megnevezést elsősorban az önkormányzat, a régió és a tágabb értelemben vett „Brüsszel” közötti félreértések elkerülése végett használják. A várost nem szabad összekeverni a Brüsszel fővárosi régióval, amely Belgium három önálló régiója közül az egyik, és amelynek Brüsszel város csak egy része. Míg magának a városnak 176 124 lakosa volt 2015. október 1-én,[2] a hozzá tartozó régióval együtt több mint egymillió lakosú városi övezetet alkot.

Brüsszel
(Bruxelles-Ville (franciául)
Stad Brussel (hollandul))
Kollázs a város főbb látnivalóival
Kollázs a város főbb látnivalóival
Brüsszel címere
Brüsszel
címere
Brüsszel zászlaja
Brüsszel
zászlaja
Becenév: Európa fővárosa
Közigazgatás
Ország Belgium
RégióBrüsszel fővárosi régió
KözösségBelgiumi Francia Közösség
Flamand Közösség
TartományArrondissement of Brussels-Capital
Alapítás éve979
PolgármesterPhilippe Close (PS)
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség188 737 fő (2022. jan. 1.)[1]
Férfi49,92%
Nők50,08%
Népsűrűség4400 fő/km2
Gazdaság
Földrajzi adatok
Terület32,61 km2
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 50° 50′ 48″, k. h. 4° 21′ 06″Koordináták: é. sz. 50° 50′ 48″, k. h. 4° 21′ 06″
Brüsszel
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brüsszel
témájú médiaállományokat.
Brüsszel város közigazgatási területének elhelyezkedése Brüsszel fővárosi régión belül
Brüsszel belvárosi magja, a Pentagon (ötszög)

A belga alkotmány 194. bekezdése értelmében Brüsszel városa Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Ezért szokásos azt a megkülönböztetést tenni, hogy a de jure főváros az Brüsszel városa, de facto azonban a fővárosi funkciókat, illetve a nemzetközi intézmények székhelyi szerepét az egész fővárosi régió együtt látja el. (A NATO központi hivatala például Brüsszel szűken vett városi területén kívül, a fővárosi régió Evere kerületében található).

Brüsszel város és Brüsszel régió helyzete némileg hasonlít a City of London és Nagy-London viszonyához. A brüsszeli városmag terjeszkedését azonban később fagyasztották be, mint a londoni City-t, ezért a történelmi városmag mellett ma Brüsszel város közigazgatási részei lettek Laken, Neder-Over-Heembeek és Haren települések, illetve az Avenue Louise környéke és a Bois de la Cambre-Ter Kamerenbos erdő is.

2015. október 1.-jén a város 176 124 lakosa közül 39 066 külföldi volt az Európai Unióból, 24 691 külföldi az EU-n kívülről, összesen 163 nemzetiség képviselői. A város területe 32,61 km², ennek megfelelően a népsűrűség 5322 fő/km².[2]

A köznyelv általában a „Brüsszel” szó jelentésébe beleérti a többi 19 önkormányzatot is, amelyek együttesen alkotják a Brüsszel fővárosi régiót, sőt a Brüsszel megnevezésbe időnként beleértik még a fővárosi régión kívül eső, flandriai peremtelepülések egy részét is, ahonnan a lakosok nagy többsége Brüsszelbe ingázik (mint például Zaventem, Wezembeek-Oppem, Machelen).

Nevének eredete szerkesztés

A település neve eredetileg frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ami később Broekzele lett (Broeklanden aan de Zenne, vagyis szó szerinti fordításban „település a mocsárban”).

Nyelvhasználat szerkesztés

Brüsszel eredetileg flamand nyelvű település volt. Belgium függetlenné válása után az uralkodó osztály nyelve a francia volt, és a fővárosban egyre erősödött a francia nyelv szerepe. A 20. században a flamand területek gazdasági fejlődésének meggyorsulásával ez a tendencia lefékeződött, de Brüsszel addigra már túlnyomórészt francia nyelvű lett.

Brüsszel és az egész fővárosi régió hivatalosan kétnyelvű, azaz a francia és a holland nyelv egyenjogú. Minden ügyintézést mindkét nyelven biztosítani kell a polgároknak. A helyneveket, utcaneveket mindkét nyelven fel kell tüntetni, és nem lehet különbséget tenni aszerint sem, hogy melyik nevet tüntetik fel elsőként, ezért váltakozva szerepeltetik első helyen a francia, illetve holland elnevezést. A külföldiek számára ez zavaró lehet.

Brüsszel város Brüsszel fővárosi régió része, amely utóbbi enklávéként ékelődik a flandriai régióba. A környező településeken ezért már a holland a hivatalos nyelv. A nyelvi viták Belgiumban gyakoriak és komoly politikai tartalmuk is van.

Fekvése szerkesztés

A település a korai középkorban a Senne folyó (hollandul Zenne) és mellékvizei mocsaras völgyében alakult ki. A folyó összeköti a várost a tengerrel, és a 19. századig komoly közlekedési jelentősége is volt.

Brüsszel város részei szerkesztés

A szűkebb értelemben vett Brüsszel város területéhez a következő városrészek tartoznak:

  • a történelmi városrész, amely többé-kevésbé a korábbi városfalak közötti területet jelenti (Brüsszel korban második városfala, amely a 14. században épült). Ma a városfal helyén az R20 jelű Petite ceinture (kiskörút) helyezkedik el. A városrész meglehetősen szabályos ötszög alakja miatt a neve franciául informálisan Le Pentagone vagy Cœur de Bruxelles („Brüsszel szíve”). A terület postai irányítószáma 1000.
  • a 19. század végén és a 20. század elején a történelmi városmaghoz csatolt területek:
    • északon 1853-ban, a Saint-Josse-ten-Noode község csődje után a brüsszeli városvezetés felvásárolta az önkormányzat területének felét és saját irányítása alá vonta. Ma a "Quartier Nord" (északi kerület) néven ismert résznek ugyanaz a postai irányítószáma (1040), mint Etterbeek-nek.
    • a városmagtól délre 1860-ban 123 hektárt csatoltak el a forêt de Soignes néven ismert erdőségből, hogy létrehozzák a Bois de la Cambre néven ismert parkot. A parkot angol mintára alakították ki, és hamarosan a város arisztokratáinak kedvelt kirándulóhelye lett. Ezzel egyidőben alakították ki az Avenue Louise sugárutat, amely a városközpontot kötötte össze a parkkal és amely ma két részre osztja Ixelles-t.
    • a városmagtól keletre 1880-ban a hadsereg egy korábbi gyakorlóterét, amely Etterbeek-hez tartozott, elcsatolták, hogy létrehozzák a Parc du Cinquantenaire/Jubelpark néven ismert parkot (a belga monarchia fennállásának 50. évfordulójára). A parkban múzeumokat alakítottak ki, a belváros és a park közötti területen pedig ma az Európai Unió intézményei találhatók.
    • északon 1921-ben olvasztották be Brüsszel városába a korábban önálló Laeken, Neder-Over-Heembeek és Haren településeket.

Le Pentagone szerkesztés

Le Quartier du Centre („Központi negyed”) szerkesztés

Ez a körzet az île Saint-Géry közepén található, amely a Senne folyó egyik szigete volt és ahol 979-ben építettek egy várat. Ma Halles Saint-Géry (egy régi piac) körül a város egyik legdivatosabb kerülete alakult ki. A kerületben itt-ott (pl. a Magyar Kulturális Intézet épületének alagsorában) még fellelhetők az első brüsszeli városfal maradványai, amelyeket a Senne folyón kialakított kikötő köré építettek a 12. sz.-ban. Itt épült a brüsszeli püspökök első temploma, amelynek helyén ma a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház áll. Megtalálhatók még a Coudenberg hercegi palota maradványai is a Quartier royal kerületben. A kerület középpontjában a Grand-Place (Brüsszel), az l’Îlot sacré (egy régi városrész, amelyet már többször le akartak rombolni), Galeries royales Saint-Hubert fedett bevásárlóutca, a Bourse (tőzsde) és környéke (utóbbit egy 1238-ban épült kolostor helyére építették és amelynek maradványai ma is láthatók).

Le Quartier Royal („Királyi negyed”) szerkesztés

A kerület nevét az itt található Place Royale térről kapta, amelyet Károly Sándor lotaringiai herceg építtetett a Coudenberg-hegyen, a Coudenberg hercegek korábbi palotája helyére. Másrészt itt található a belga királyok városi rezidenciája, a Parc de Bruxelles mellett, a parlament épületével átellenben. A központ felé található a Brüsszel Central/Centraal pályaudvar, a Mont des Arts kerület, valamint a Belga Királyi Könyvtár, a Királyi Szépművészeti Múzeum és intézményei, a Bellevue Múzeum, valamint a BOZAR néven ismert művészeti központ.

Le Quartier des Sablons szerkesztés

A Place royale-tól a rue de la Régence vezet keresztül a Petit et Grand Sablon néven ismert kerületeken, amelyek elsősorban a régiségboltokról és a vasárnaponként tartott régiségvásárról ismertek. A régiségek mellett divatos galériák, előkelő csokoládéboltok és más érdekességek várják a látogatókat. Itt található még a Maison du Peuple (hollandul: Volkshuis) szecessziós stílusú épület, amelyet Victor Horta tervezett, illetve a Palais d'Egmont, valamint a királyi konzervatórium épülete.

Le Quartier des Marolles szerkesztés

 
A Hallepoort múzeum épülete 2006-ban

A Marolles környéket a monumentális Brüsszeli Igazságügyi Palota (franciául: Palais de Justice, hollandul: Justitiepaleis) dominálja, ennek árnyékában húzódnak meg a környék öreg házai. A Place de la Chapelle és a Place du Jeu de Balle között 1873 óta naponta szerveznek bolhapiacot, majd a Rue Haute és a Rue Blaes környékén az ócskásokat felváltják a régiségkereskedők. Itt található a Cité Hellemans, amely a világ egyik legelső szociális lakásépítési projektje volt a 20. század elején, amelyet a kerület számtalan kicsi, egészségtelen hajléka helyén építettek. A Rue Haute a kerület egyik legöregebb és leghosszabb utcája, amely egy ókori, gallo-román kereskedelmi útvonal helyén épült ki. Az utca előbb a Szent Péter-kórházhoz vezet, amelyet 1935-ben egy leprakórház helyén építettek, majd a Porte de Hal/Hallepoort nevű városkapuhoz, amely a második brüsszeli városfal része volt, ma pedig várostörténeti múzeum működik itt.[3]

Le Quartier Midi-Lemonnier szerkesztés

A városrész közepén, a mai Place Rouppe helyén állt az első brüsszeli pályaudvar, az ún. ligne du Midi, vagyis Belgium déli részeit kiszolgáló vasútvonal végállomása, amelyet 1839-ben építettek. A pályaudvart Gare des Bogards-nak hívták, egy korábban itt található zárda emlékére, a nevet ma már csak egy utca viseli. A pályaudvar és a vasúti sínek jelenléte magyarázza a kerület utcáihoz viszonyítva szokatlanul széles sugárutak, mint például a Boulevard de Stalingrad létezését. A vasúti síneket 1869-ben, a Brüsszel Midi/Zuid pályaudvar megépítése után felszedték és a sugárút ma az brüsszeli belső körgyűrű része. Ugyanebben az időszakban, a Senne folyó beborítása után a környéket haussmann-i stílusban újjáépítették és széles sugárutakat alakítottak ki, mint pl. a Boulevard Maurice Lemonnier, amely a városközponttal köti össze a környéket.

Le Quartier de la Senne szerkesztés

A Rue de la Senne és Rue des Fabriques utcák környékén található, mocsaras, nedves földeket a középkor óta kézművesek foglalták el. A Senne folyó egyik mellékága, amely a Porte de Ninove városkapu környékén keresztezte a második brüsszeli városfalat, a környék folyami kikötőjének adott otthont, a kikötői berendezések és zsilipet egészen az 1960-as évekig megmaradtak. Később kis sörfőzdék települtek meg a környéken, innen származik a környékbeli utcák némelyikének neve is (Rue du Houblon – komló, és Rue de Marché aux Grains – gabonapiac). További elnevezések, mint pl. a Tour à Plomb (ólomtorony) és a Rue de la Poudrière (puskapor utca) tanúskodnak a élénk ipari tevékenységről. A 19. századtól azonban az üzemek a városon kívülre települtek és a környék elszegényedett, leromlott. Ma a nem használt gyár- és raktárépületeket felújítják és lakásokká alakítják, különösen a Rue Antoine Dansaert utca környéke divatos a fiatal és tehetős (flamand) lakosok körében.

Le Quartier des Quais vagy Quartier maritime szerkesztés

 
St. Jean-Baptiste du Béguinage, vagyis Keresztelő Szt. János-templom

Már a középkortól kezdve ebben a negyedben építették ki Brüsszel legfontosabb folyami kikötőjét. A Schelde folyó felől érkező hajók a Porte du Rivage kaput keresztül léptek be a városba, amely a Place de l'Yser helyén állt, majd behajóztak a csatornákba, amelyet minden egyes áruféleségnek külön kialakítottak. A 19. század kezdetén, amikor Brüsszel jelenlegi kikötőjét kiépítették, a csatornákat befedték és helyükön széles sugárutakat alakítottak ki, de nevük ma is őrzi a régi ipari (mint pl. Quai aux Briques – faszén rakpart, Bois à Brûler – szénégető, Quai aux Foin – szalma, Houille – szén, Chaux – mész, stb.) és kereskedelmi (Rue du Magasin – boltok utcája, Rue des Commerçants – kereskedők utcája, Marché aux Porcs – sertéspiac vagy Quai du Commerce – kereskedelmi rakpart) tevékenységek emlékét. A rakpartok mentén álltak a gazdag kereskedők házai, amelyek díszes homlokzatai mögött a raktárak bejáratai is megbújtak. A Boulevard d’Ypres környékén ma is üzemelnek élelmiszer-nagykereskedések, bár a hajók helyett teherautók hozzák-viszik az árukat. Ezen a környéken állt a brüsszeli beginázs, amelynek egyik legjelentősebb nyoma a beginák temploma, az Église Saint-Jean-Baptiste du Béguinage.

Le Quartier Marais-Jacqmain szerkesztés

A Boulevard Pacheco és a Rue Neuve között található régi Marais kerület néhány épülete menekült csak meg a 20. századi nagyszabású építkezések során. A lerombolt épületek helyére egy nagyszabású kormányzati negyedet (Cité Administrative de l'État), kiadókat, bankszékházakat és kereskedelmi központokat húztak fel. Jelenleg azzal kísérleteznek, hogy a régi, nem használt irodaépületeket ismét lakóházakká alakítják vissza. Victor Horta egyik épülete, a Magasins Waucquez épületét is felújították és ma a belga képregény háza (Centre belge de la bande dessinée/Belgisch Centrum voor het Beeldverhaal) található itt. A régi környék másik maradványa a Place de Martyrs, amely szinte folyamatosan felújítás alatt áll – a tér közepén áll Frédéric de Mérode báró, a belga szabadságharc egyik hősi halottjának szobra. A tértőlő nem messze található Brüsszel (és talán Belgium) leghíresebb bevásárlóutcája, a Rue Neuve/Nieuwstraat,[4] a Boulevard Adolphe Max és a Boulevard Émile Jacqmain sugárutak.

Le Quartier des Libertés szerkesztés

A "Quartier des Libertés" nevű negyed, amely a szövetségi parlament épülete, a Rue Royale és a belső körgyűrű között található, a 19. század előtt a Notre-Dame-aux-Neiges nevet viselte és túlnyomórészt munkások laktak itt. A városvezetés azonban elhatározta, hogy felszámolja a meglehetősen zsúfolt, szennyezett és egészségtelen környéket, kilakoltatták a lakosokat és lerombolták a házakat. Ezt követően egy teljesen "bourgeois" negyed épült fel, amelynek legfontosabb pontjait a belga szabadságharc emlékére nevezték el: Place de la Liberté, Place des Barricades, Rue de la Révolution, Rue du Gouvernement Provisoire és Rue du Congrès. A Place de la Liberté térre vezető négy utcát a négy legfontosabb szabadságjogról nevezték el, amelyeket nőalakok reprezentálnak a tér közepén álló Colonne du congrès oszlopon: Rue de liberté de la Presse (sajtószabadság), des Cultes – vallásszabadság, d’Association – gyülekezési szabadság és d’Enseignement – az oktatás szabadsága.

Les quartiers du nord – az északi kerületek szerkesztés

Éghajlata szerkesztés

Brüsszel éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)5,76,610,414,218,120,623,022,619,014,79,56,114,3
Átlaghőmérséklet (°C)3,33,76,89,813,616,218,418,014,911,16,83,910,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)0,70,62,94,88,911,513,613,410,87,63,71,96,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)766370516772747969757681853
Havi napsütéses órák száma597711415919118820119014311366451546
Forrás: http://www.meteo.be


Közlekedés szerkesztés

 
Nyilvános kerékpárkölcsönző állomás
  • Több nagy pályaudvara és négy metróvonala van.(1, 2, 5, 6). A fő villamosvonalak egy része is a felszín alatt fut a centrumban, valamint több vasúti vonal is a felszín alatt halad át a belvároson.
  • Antwerpenig tengerjáró hajókkal használható csatornával rendelkezik.
  • Repülőterek: Bruxelles National (Zaventem), Charleroi (Gosselies) (Ez 50 km-re délre fekszik a várostól)
 
A Városháza a Grand Place-on, 1880 körül

A város története szerkesztés

 
Brüsszel az 1695-ös francia támadás után
 
A belga szabadságharc kezdete Egide Charles Gustave Wappers belga romantikus festő alkotásán

A legenda szerint a várost a 6. században Goorik alapította. A középkorban (a 7. századtól) a burgundi hercegek birtokaihoz tartozó Németalföld egyik fontos kereskedővárosa volt.

Korabeli dokumentumok először 996-ban említik I. Ottó német-római császár egyik okmányában „Bruocsella” néven. 977 és 979 között Karl von Niederlothringen egy várat és egy kápolnát épített a Senne folyó egyik szigetére. A 11. században várfallal vették körül a várost.

1430-ban Jó Fülöp burgundiai herceg örökölte a brabanti hercegséget. Ő tette fővárossá Brüsszelt. Ebben az időben építették fel a városházát. A városban felvirágzott a gazdaság: képkészítés, szőnyegkészítés. Fülöp utóda, Merész Károly viszont fiúörökös nélkül halt meg, ezért lánya, Burgundi Mária hozományaként (az összes burgundi birtokkal együtt) 1477-től a Habsburg Birodalom része lett. Mária és férje, I. Miksa német-római császár unokája V. Károly egyesítette a spanyol és osztrák Habsburg birtokokat, Németalföldi képviselője viszont Mechelen városában rendezte be udvarát. Károly halála után fia, II. Fülöp hozta létre Brüsszel központtal a németalföldi tartományt. Ebben az időszakban számos spanyol földesúr érkezett a vidékre.

Fülöp vallási, gazdasági és politikai intézkedései miatt hamarosan felkelés tört ki, a tömeg katolikus templomokat támadott meg és a királynak nem volt más választása, a hadsereget küldte, hogy rendet teremtsen.[5] 1567. augusztus 22-én Fernando Álvarez de Toledo, Alba hercege bevonult katonái élén Brüsszelbe és ezzel kezdetét vette a megtorlás.[6]

Alba herceg első intézkedései közé tartozott, hogy létrehozott egy különleges bíróságot (Raad van Beroerten), amelynek joga volt mindenkit elítélni, aki a király ellen lázadt – még a főnemesség sem élvezett kivételt. Csapdába csalta a királlyal szemben álló nemeseket, köztük Egmont grófját és Horne grófját, akiket egy évvel később Brüsszel főterén, a Grand-Place-on lefejeztetett.[7]

A nyolcvan évig elhúzódó konfliktus eredményeként, az 1648-ban aláírt vesztfáliai béke értelmében létrejött a független Hollandia, Brüsszel viszont a továbbra is spanyol kézen maradó Tizenhét Tartomány része maradt.

A spanyol örökösödési háború után Brüsszel az osztrák Habsburg-ágnak birtoka lett. 1695-ben XIV. Lajos francia király hadserege körbezárta és lebombázta Brüsszelt, ezt követően építették újjá, meglehetősen egységes stílusban, a Grand Place-t és környékét.

A francia forradalom során a köztársaság csapatai elfoglalták és Brüsszel 17951815 között Franciaország része volt. A napóleoni háborúk után 1815-ben megalakult az Egyesült Holland Királyság, Brüsszel a királyság déli részének volt de facto székhelye. 1830-ban kitört a forradalom, amelynek eredményeként kikiáltották a független Belgiumot és Lipót szász-coburg-gothai herceg 1831-ben az ország első királya lett.

A két világháború alatt német megszállás alá került a város. (Lásd: Belgiumi Német Császári Főkormányzóság, 1914–1918.) 1958-ban világkiállítás színhelye volt (az Atomium erre az alkalomra készült).

A belga alkotmányreformnak (az alkotmány 194. bekezdése értelmében[8]) köszönhetően Brüsszel városa jelenleg Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Emellett Flandria, a francia közösség, valamint a flamand közösség és régió kormányának székhelye, illetve az itt található nagyszámú európai uniós intézménynek köszönhetően de facto Európa fővárosa is.

Az eredeti városmaghoz, amelynek központja a Grand-Place, 1853-ban csatolták a Quartier Léopold néven ismert városrészt, majd 1861-ben az Avenue Louise környékét és a Bois de la Cambre parkerdőt, végül 1921-ben a már fent említett településeket, Laekent, Neder-Over-Heembeeket és Harent.

Az európai intézmények és Brüsszel szerkesztés

Az 1951-ben alakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) intézményeinek az alapító országok megegyezése szerint Brüsszelben lett volna a székhelyük. Azonban az akkori belga miniszterelnök (Joseph Pholien) a vallóniai iparvárost, Liège-t javasolta. A kialkudott kompromisszum értelmében az intézmények székhelye Luxembourgba került volna, itt azonban nem volt az összes képviselő befogadására alkalmas ülésterem, ezért a ESZAK parlamenti közgyűlésének székhelye az Európa Tanács strasbourgi ülésterme lett, míg az ügyvivő testületek Brüsszelben dolgoztak.[9]

1957-ben a három európai intézmény összevonásával és a római szerződés aláírásával megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), amelynek központja Brüsszel lett, bár a pénzügyi, jogi intézmények és a Számvevőszék Luxemburgban maradt. Derek Prag brit konzervatív EP-képviselő 1989. januári jelentését követően hivatalosan is elfogadták a parlamenti működés Brüsszelbe történő részleges áthelyezését, a parlament munkájának észszerűsítése és a Bizottsághoz és az Európai Tanácshoz való fizikai közelség érdekében. Az Európai Tanács 1992-es edinburgh-i ülésén született megállapodás értelmében az Európai Parlamentnek Strasbourg a hivatalos székhelye, évi tizenkét plenáris ülést tartanak itt, míg a többi tevékenység (bizottsági és képviselőcsoporti ülések, egyéb ülések) helyszíne Brüsszel. Ezt a megállapodást hivatalosan az 1999-es amszterdami szerződés rögzítette.

Brüsszel és a NATO szerkesztés

 
A NATO politikai központjának új épülete

A NATO katonai szövetség 1949-ben alakult meg és első központja Londonban, a 13 Belgrave Square alatt volt. A szövetség fejlődésével és a katonai-politikai funkciók kiszélesítésével egyre több helyre volt szüksége a szervezetnek, ezért egy új központot építettek Párizsban. 1952. április 16-án foglalták el a Palais de Chaillot-ban található ideiglenes főhadiszállást, majd 1960-ban átköltöztek a Porte Dauphine-nál található végleges épületbe. 1966-ban azonban Franciaország felfüggesztette tagságát a NATO katonai szervezetében, és emiatt új központot kellett keresni a szervezetnek. Ekkor költözött át a szövetség politikai tanácsa Brüsszel északi részébe, Harenbe, a Boulevard Leopold III sugárútra. Az új épületet 1967-ben fejezték be.

A hidegháború befejezésével és a szövetség szerepének megváltozásával ez a székház azonban már nem elégíti ki a szövetség igényeit, ezért 1999-ben a NATO országok állam- és kormányfői megegyeztek, hogy új székházat építenek, amelyben jobban alkalmazkodik a szervezet megváltozott struktúrájához. Ez is Brüsszelben fog felépülni, a szükséges telket 2002-ben adta át a belga állam a szövetségnek, az új épület 2016-ban készült el.

A város gazdaságát a szolgáltatóipar és a közintézmények dominálják:

  • minisztériumok, nemzeti és regionális szervezetek
  • Belgiumba delegált nagykövetségek és az EU mellé delegált állandó képviseletek
  • a NATO központ és kiszolgáló intézményei
  • az Európai Bizottság, az Európai Tanács, a régiók bizottsága, a szociális és gazdasági bizottság, az Európai Parlament és más EU-s intézmények
  • nemzetközi vállalatok regionális és európai központjai
  • a fentiekhez kapcsolódóan ide települt tanácsadó és jogi cégek
  • a vendéglátó- és szállodaipar
  • közlekedés: a metro, a közeli Zaventemben található repülőtér, stb.

Az európai intézményeknek köszönhetően számos nemzetközi cég tart még fenn állandó képviseletet Brüsszelben, ezért nagyon erős a kereslet a kiadó irodák piacán, emellett számos nemzetközi rendezvényt, kiállítást tartanak itt és a brüsszeli tőzsde révén Európa egyik pénzügyi központja is.

Kultúra szerkesztés

 
Brüsszel egyik nevezetessége – a csoki és a csipke mellett – a szinte minden utcasarkon kapható "waffel"
 
A Manneken Pis, Brüsszel egyik leghíresebb látnivalója

Történelmi emlékek szerkesztés

 
Tőzsde 1910-ben
  • Grand Place/Grote Markt
  • A brüsszeli városháza
  • A Broodhuis, vagyis „kenyérház”
  • La Monnaie, vagyis a királyi pénzverde színháza (hollandul: Koninklijke Muntschouwburg de Munt, franciául: Théâtre Royal de la Monnaie). 1830. augusztus 25-én a francia Daniel Auber szentimentális és patrióta operaművének, „A portici némá”nak (franciául: „La Muette de Portici”) előadását követően itt robbant ki a belga szabadságharc.
  • Brüsszel városfalainak maradványai,
  • Jelképe a Manneken Pis (Pisilő fiúcska) 60 cm-es szobra a belvárosban a Grande Place közelében.
  • Az 1958-as világkiállításra épült és nemrég teljesen felújított Atomium
  • A Parc du Cinquantenaire (hollandul: Jubelpark), a belga királyság fennállásának 50. évfordulójára épített diadalív, valamint a két oldalán lévő nagy csarnokok, amelyek az 1880-as világkiállítás eredeti pavilonjainak helyettesítésére épültek.
  • A gótikus építészeti stílus nagyszerű alkotása, a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház
  • A brüsszeli királyi palota, illetve a közelében található Parc de Bruxelles (Park van Brussel)
  • Marolles/Marollen: Brüsszel egyik népszerű kerülete, ahol rendszeresen szerveznek bolhapiacot. A környéket a monumentális Brüsszeli Igazságügyi Palota (franciául:Palais de Justice, hollandul: Justitiepaleis) dominálja
  • Sablon/Zavel, a régiségkereskedőknek otthont adó kerület
  • Heysel park: az 1958-as világkiállításnak otthon adó terület, ma itt található az Atomium, az Europark, a hírhedt Heysel stadion (jelenlegi nevén a Balduin király stadion) és a Brussels Expo épületei[10]
  • a 160 hektáros laekeni park, a Laekeni Királyi Palotával (amely a belga uralkodó hivatalos rezidenciája), a királyi üvegházzal, a japán toronnyal és a kínai pavilonnal

Templomok szerkesztés

Múzeumok szerkesztés

Szórakozási lehetőségek szerkesztés

Brüsszel az európai nagyvárosokhoz hasonlóan számos szórakozási lehetőséget kínál az itt lakóknak és az ide látogatóknak, ezekből a legtöbb a Tőzsdepalota (Bourse) és a place Saint-Géry környékén található. A legfontosabb kulturális központok az Ancienne Belgique, a La Monnaie, a Beursschouwburg, illetve a Királyi Flamand Színház (Koninklijke Vlaamse Schouwburg – Théâtre Royal flamand).

A nyelvi kérdés szerkesztés

 
Kétnyelvű (francia-holland) utcanévtábla

Brüsszel városa, csakúgy mint a brüsszeli regió, hivatalosan kétnyelvű, vagyis a francia és a holland nyelv egyenértékűnek számít. Minden felirat két nyelven található, de Brüsszel legtöbb lakosa, belgák és külföldiek egyaránt, a franciát részesítik előnyben, amit az itt élő és idelátogató flamandok nagy problémának tartanak.

A jelenség magyarázata némileg a belga történelemre is visszavezethető: a 19. század végéig Brüsszelben szinte kizárólag flamandok laktak, de a függetlenné vált ország a déli országrész vallon politikusainak irányítása alá került, és természetesen a kialakuló közigazgatási intézményekbe is elsősorban vallonok kerültek. A folyamatot felerősítették az ide települő bevándorlók, akik elsősorban Franciaország és Belgium korábbi gyarmatairól érkeztek és szintén a franciát részesítették előnyben. Mindeközben a flamand lakosság előnyben részesítette Brüsszel külvárosait és a közelben fekvő településeket, amelyek Belgium nyelvi felosztása után a flamand nyelvterülethez tartoznak.

Az első tudományos felmérés a témáról 2000-ben készült, ezt 2005-ben megismételték és 2008-ban hozták nyilvánosságra az eredményeket. Eszerint a belga főváros lakosságának 95%-a beszéli magas vagy közepes szinten a francia nyelvet. Ez a mutató az előző felméréshez képest változatlan maradt. A hollandul (flamandul) jól beszélők száma azonban 33,29%-ról 23,23%-ra csökkent, míg az angol nyelv ismerete 33,25%-ról 35,4%-ra emelkedett. A spanyol nyelv ugyanakkor 7,39%-kal a negyedik helyre szorította az arabot (6,36%).

A hagyományos francia-holland kétnyelvűséget a brüsszeliek 95%-a természetesnek tartja a munkahelyen. A flamand függetlenség hívei Brüsszelben elenyésző kisebbségben vannak. Érdekesség, hogy a holland anyanyelvűek 92,7%-a szépnek tartja a francia nyelvet, míg a fordított arány csak feleekkora.

Jelentős események szerkesztés

  • minden második évben augusztusban a Grand Place-on virágkiállítás
  • Zinneke Parade
  • Bruksel Live (minden évben július utolsó hétvégéje)

Politikai élet és közigazgatás szerkesztés

 
A brüsszeli régió parlamentje ebben az épületben ülésezik

Polgármesteri hivatal és a városi képviselőtestület szerkesztés

A városi képviselőtestületben a következő pártok képviselői találhatók: PS, cdH (együtt a CD&V képviselőivel), valamint az sp.a-spirit-Groen! választási szövetség képviselői.

A városi tanács tagjai

Polgármesteri hivatal és tanácsnokok
Polgármester Yvan Mayeur (PS)
Tanácsnokok Joëlle Milquet (cdH)
Faouzia Hariche (PS)
Philippe Close (cdH)
Hamza Fassi-Fihri (cdH)
Mohammed Ouriaghli (PS)
Christian Ceux (cdH)
Karine Lalieux (PS)
Steven Vanackere (CD&V)
Chantal Noël (cdH)
Pascal Smet (sp.a) loco:Ahmed El Ktibi (PS)

Közlekedés szerkesztés

 
A brüsszeli metró térképe

Brüsszel város közlekedése szervesen illeszkedik a Brüsszel fővárosi régió közlekedési rendszerébe. A belváros jól megközelíthető autóval az R20 (kis körgyűrű) segítségével. Az R20 nyomvonala a régi brüsszeli városfal helyén vezet; emellett számos alagút segíti a közlekedést.

A városban csak a Brüsszel Central/Centraal vasútállomás található, bár könnyen megközelíthetőek a Brüsszel Midi/Zuid és a Brüsszel Nord/Noord állomások is. A Brüsszel Central/Centraal állomásról rendszeres járatok indulnak a zaventemi nemzetközi repülőtérre.

A brüsszeli metrónak négy vonala (a kelet-nyugati irányú 1-es és 5-ös, valamint a 2-es és 6-os metró, melyek nagyrészt átfedik egymást és szinte végig az R20-as "kis körgyűrű" alatt futnak) és 75 állomása van, ezek közül azonban csak néhány található Brüsszel város határain belül, mivel a metróhálózat kiterjed az egész Brüsszel fővárosi régió területére.

Brüsszel – Európa fővárosa szerkesztés

Bár ezt egyik szerződés sem rögzíti hivatalosan, de Brüsszel az Európai Unió de facto fővárosa. Ennek oka, hogy itt találhatók a legfontosabb EU-s intézmények épületei, valamint számos más nemzetközi szervezet központja. Ezek közül a legfontosabbak:

A legtöbb EU-s intézmény székhelye a Leopold-negyednek (hollandul: Leopoldswijk, franciául: Quartier Léopold) vagy Európai negyednek nevezett kerületben található, mint pl. a Berlaymont-épület (Bizottság), a Justus Lipsius-épület (Tanács), a Madou-torony, a Charlemagne-épület (Bizottság).

Testvérvárosok szerkesztés

 
Az egykori Old England áruház, ma Hangszermúzeum

Demográfiai változások szerkesztés

19. század szerkesztés

Év 1806 1816 1830 1846 1856 1866 1876 1880 1890
Lakosság 73.928 76.969 98.279 123.874 152.828 157.905 161.816 162.498 176.138
Népszámlálási adatok december 31-én
  • 1853: A Leopold-negyed (Leopoldswijk, Quartier Léopold) csatlakozása
  • 1864: Az Avenue Louise környékének idecsatolása

20. század az önkormányzati reformokig (1977) szerkesztés

Év 1900 1910 1920 1930 1947 1961 1970 1976
Lakosság 183.686 177.078 154.801 200.433 184.838 170.489 161.080 152.850
Népszámlálási adatok december 31-én

Az önkormányzati reformok alapján szerkesztés

Év 1977 1980 1985 1990 1995 2000 2005
Lakosság 152.850 143.957 136.569 136.706 135.681 133.859 142.853
Népszámlálási adatok január 1-jén – Forrás: NIS

Kik az igazi brüsszeliek? szerkesztés

A város és a régió nemzetközi jellege, az itt élő és ide települő vallonok, flamandok, bevándorlók és külföldiek miatt ma már szinte teljesen eltűntek Brüsszel eredeti lakosai (hollandul: echte Brusselaars). Olyannyira ritkák, hogy külön kifejezések vonatkoznak rájuk: például a „Ketje” olyan brüsszeli lakos, akinek a szülei is itt laktak, míg a „Zinneke” szintén itt született, de csak az egyik szülője volt „Ketje”. A brüsszeliek legfőbb megkülönböztető jegye a nyelv, amely a holland nyelv brabanti nyelvjárása. Legfeltűnőbb vonása, hogy számos francia, illetve francia kiejtésű angol szót vett át. A nyelvjárás a középkori, óholland nyelv egyik változatából, a "Diets"-ből alakult ki. Szintén hasonlóan jellegzetes a brüsszeli francia dialektus, amely számos szót kölcsönzött az angolból és a flamandból.

A város szülöttei szerkesztés

Városképek szerkesztés

Panorámakép a városról
Panorámakép, Brüsszel
Schaerbeek városnegyed

Jegyzetek szerkesztés

  1. Bevolking per gemeente op 1 januari 2022. Statbel
  2. a b Brüsszel stat
  3. Porte de Hal. [2007. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  4. Az utca jelentőségét jelzi, hogy a Monopoly játék belga változatában a Rue Neuve a legdrágább telek, a budapesti Váci utca megfelelője.
  5. Israel, J. I.. The Dutch Republic Its Rise, Greatness, and Fall 1477-1806, 1st paperback (1st - 1995), Oxford University Press, 155. o. (1998). ISBN 0-19-820734-4 
  6. Van der Horst, Han. Nederland, de vaderlandse geschiedenis van de prehistorie tot nu (in Dutch), 3rd, Bert Bakker. ISBN 90-351-2722-6 pages=134 (2000) 
  7. Limm, Peter. The Dutch Revolt, 1559-1648, 1st, London, United Kingdom: Longman, 30. o. (1989) 
  8. The Constitution, Title VII: General Dispositions Archiválva 1998. május 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  9. Strasbourg, Brüsszel és Luxembourg - az Európai Parlament működésének három helyszíne Archiválva 2012. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben - Duka Zólyomi Árpád európai parlamenti képviselő honlapjáról.
  10. Brussel Expo Archiválva 2009. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés


Előző:
Weimar
Európa kulturális fővárosa
2000
Reykjavík, Bergen, Helsinki, Prága, Krakkó, Santiago de Compostela, Avignon és Bologna mellett
Következő:
Rotterdam, Porto