Székely–magyar rovásírás
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Ez a szócikk vagy szakasz nem megfelelő, vagy rosszul értelmezett forrásokat tartalmazhat, amik nem támasztják alá a szöveget. Segíts a cikk fejlesztésében a források ellenőrzésével. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, vagy az már nem érvényes, távolítsd el ezt a sablont! Ez a figyelmeztetés 2018 februárjából származik. |
A székely–magyar rovásírás (vagy székely írás[1] vagy magyar rovásírás) alapvetően alfabetikus írás, amelynek egyes elméletek szerint szótagjelei, szó- és mondatjelei is vannak. Jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás a kialakulásától kezdve folyamatosan használatban lévő, ma is élő írás, amely egyrészt a magyar írások közé, másrészt a rovás íráscsaládba tartozik.
Székely-magyar rovásírás | |
![]() | |
(Jobbról olvasandó: sávor ragyam-lyekéSz) | |
Típus | ábécé |
Nyelvek | magyar |
Időszak | 8. század végétől napjainkig |
Felmenő írásrendszerek | ugariti föníciai korai arám birodalmi arám korai sztyeppei protorovás Kárpát-medencei rovásírás |
Unicode-tartomány | U+10C80–U+10CFF |
ISO 15924 | Hung |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Székely-magyar rovásírás témájú médiaállományokat. |
Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas írásként a székelyek őrizték meg.[1] A legrégebbi feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába, csontba, kőbe és fémbe karcolva, illetve vésve lehet megtalálni. A középkortól megjelenik a kézzel papírra írott változata, a jelenkorban pedig a nyomtatott és digitális formája is.
Az egyik eredetelmélet szerint a székely-magyar rovásírás közvetve a birodalmi arámi írásból eredt.[2] Vannak, akik szerint a székely írás egy ősi, szó- és mondatjeleket alkalmazó írásból származik, amelyet a magyar nyelv számára fejlesztettek ki. A székely-magyar rovás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt kárpát-medencei rovásírással, sem a kazáriai rovásírással.[1]
Az ISO/IEC 10646:2014 nemzetközi szabvány nemzeti bevezetéseként 2015-ben magyar nemzeti szabvány lett a rovásírás MSZ ISO/IEC 10646:2015 hivatkozási számmal, amely a Szabványügyi Közlöny 2015. július 1-i számában jelent meg.[3][4]
Az írás neveSzerkesztés
Az írás neve a történelem folyamán nagy változatosságot mutatott: székely betűk (15. századi nikolsburgi ábécé) Littere Siculorum),[5] Szkíta ábécé (Rudimenta, 1598),[6] a régi hun nyelv elemei (szintén a Rudimentában), régi székely ábécé (Kájoni, 1673),[7] ősi hun betűk (Harsányi, 1678, Hickes, 1703),[8][9] hun-székely ábécé (Bél, 1718),[10] hun betűk (Hensel, 1730), hun–magyar írás (Fischer, 1889),[11] de alapvetően mindig egy népnevet tartalmazó jelzős szerkezetként került meghatározásra. A jelzői népnevek között a hun, szkíta (szittya), székely, magyar a leggyakoribb. Megjegyzendő, hogy a székelyeket (a többi magyarhoz hasonlóan) a hunok utódainak tartották, így a „hun” szó szerepeltetése csupán a székelyek (és a többi magyar) eleire utalt. A jelzett szavak pedig a következők: írás, rovásírás, rovás és az ABC. Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb.
A témával foglalkozó kutatók egy csoportja, elsősorban Sándor Klára a „székely írás” elnevezést használja és ajánlja. A magyar jelzőt azért hagyja el, mert nincs arra bizonyíték, hogy az írást a magyarság egésze használta volna. Ellenkezőleg, a krónikákban kifejezetten a székelyek írásaként szerepel és csak a székelyekhez köthetően kerültek elő korai emlékei.[12] Másrészt a rovás szó elhagyását azért javasolja, mert az csak a betűk megörökítésének korai technikájára vonatkozik (vésés, faragás); és – számos más kutatóval együtt, mint Németh Gyula – nem ért egyet a rovásíráscsalád létezésére vonatkozó elméletekkel, az ezek közötti hasonlóságokat technikai jellegűnek, a betűk rögzítésének módja által meghatározottnak, nem pedig genetikus rokonságnak tartja.[13]
EredeteSzerkesztés
A nyelv tanúságaSzerkesztés
Az írással kapcsolatos magyar szókincsben az alábbi szavak említhetők:
- ró: (1211, településnév) finnugor kori szó,[14] az összes török nyelvben „ez” alakú, kivéve az ogur csuvast, ahol ir.
- olvas: (1372 után) bizonytalan finnugor kori szó, eredeti jelentése (meg)számol; a bankjegyet „megolvas” = megszámol ma is használatos szó.[15] A csuvas vula hangátvetésre és török rokonságra is utalhat.
- ír: (1372 után) vitatott eredetű – a csuvasban az ir szó vésést jelent;
- betű: török szó, kései előfordulása (1416 után) viszont akár a honfoglalás utáni türk eredetet is megengedi.[16]
- íróka: a fazekasok és a hímestojás-díszítők munkaeszköze, díszítéseket visznek fel a cserépre, vagy a tojásra.
KutatásaSzerkesztés
A rovásírásról Kézai Simon után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt Thuróczi János 1488-as művében is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” „Ezek a székelyek, kik a scythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem tinta és papiros segítségével, hanem pálcákra metszés mesterségével, rovás módjára használják.” Őt a sorban Bonfini, Szamosközy István és mások követték. Oláh Miklós írta a 15. századi székelyekről: „...fapálcákra némely jegyeket rónak, melyek közöttük valamit jelentenek, s az így rótt pálcákat barátjaikhoz és szomszédaikhoz izenet és levél gyanánt használják.” [17]
Tudományos igényességgel első ízben Telegdi János, majd Bél Mátyás írta le. Ezt követően Orbán Balázs néprajzkutató fedezte fel az énlakai feliratot is székelyföldi kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését (Vásáry István, 1973.). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. Fischer Károly Antal 1889-ben jelentette meg „A hun-magyar írás s annak emlékei” című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.
Sebestyén Gyula érdeklődése már a 20. század kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a „Rovás és rovásírás” nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából ezután jelentette meg a „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című művét (1915). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.[18]
Sebestyén Gyula után az akadémikus tudomány képviselői közül Németh Gyula, Jakubovich Emil, Melich János, Csallány Dezső, Ferenczi Sándor foglalkozott a rovásírással. Ez idő alatt külföldön is jelentek meg rovásírásról írt, azzal foglalkozó művek, például Magyar Adorján, Fehérné Walter Anna, Badiny Jós Ferenc és Novotny Elemér – tehát külföldre szakadt magyarok – tollából. Magyarországon az akadémikus szemlélet képviselőiként Püspöki Nagy Péter, Vásáry István, Róna-Tas András, Sándor Klára, Kéki Béla, Benkő Elek, Ráduly János, Ferenczi István, Vékony Gábor és Erdélyi István írtak később e témában. A rendszerváltás táján és azt követően a könyvkiadás lehetőségeinek bővülésével élve jelentek meg nem akadémikus kutatók, például Forrai Sándor,[19] majd az Írástörténeti Kutatóintézet által egybefogott Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, ezt követően pedig Varga Csaba írásai, amelyek esetenként másfajta szemléletet képviselnek,[20][21]
Avar–onogur–kazár elméletSzerkesztés
Sándor Klára a székely rovásírás eredetének megoldását az avar és a honfoglalás kori Kárpát-medencei írások tanulmányozásától várja: „A székely rovásírással kapcsolatos problémák közül talán a legtöbbet vitatott eredetének a kérdése. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az írás eredetéhez kapcsolódó problémák megoldatlanok is maradnak, amíg nem sikerül megtalálni azt az írásrendszert, amely erősen valószínűsíthetően a székely rovásírás ősének tekinthető. A Kárpát-medencében újabban talált avar és honfoglalás kori rovásírásos leletek lassú szaporodása némi reményt adhat arra, hogy ez egyszer majd sikerül.”[22]
Vékony Gábor azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak.[23] Vékony szerint a székelyek eredetileg a Nyugat-Dunántúl területén laktak. Írásuk, a székely rovásírás az avar kori rovásírás egyenes folytatása, amelyre Vékony szerint hatott az általa kazáriai írásnak nevezett steppei rovásírás.
Türk elméletSzerkesztés
A rovásírás származásáról szóló „türk elmélet” szerint a székely-magyar rovás a belső-ázsiai türk írással áll kapcsolatban. Az elgondolást Nagy Géza vetette fel (az 1800-as évek végén tartott előadásának nem maradt fenn a szövege), a vázlatos kidolgozása pedig Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered. A türk eredeztetés elméletének kidolgozói törekedtek olyan származáselmélet megalkotására, amely a magyarság általuk feltételezett uráli származtatásával és (időben és földrajzilag egyaránt feltételezett) rövid pályafutásával összeegyeztethetőnek látszott.
Az ótürk eredeztetés-elmélet követői szerint a székely írás az alfabetikus írások közé tartozik, elvont őse a föníciai ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is. A magyarsághoz hosszú vándorút során jutott el az írástudás: először az arámiak (arameusok) átvették a föníciaiaktól az írást (arámi ábécé); tőlük a szíriaiak (szír ábécé); majd a szogdok (szogd ábécé); és végül a különféle török népek (türk írás).
Az ótürk kapcsolatról a rovásírás eredetéről szóló művekben:
- Sebestyén Gyula 22 ótörök, illetve székely betű között állapítja meg, hogy a betűpár „egymással rokon”[24]
- Németh Gyula négy székely jel esetében (n, s, sz, ë) tökéletes egyezést figyel meg, de kétségtelennek látja, hogy „nagyjában a többi egyeztetés is helyes”.[25]
- Ernst Doblhofer 14 betűpárt rokonítana egymással[26]
- Sándor Klára a négy tökéletes egyezés mellett az írásszabályozó elvek („graphotactics”) részleges párhuzamosságára figyelmeztet[27]
- Róna-Tas András még tovább csökkenti a párhuzamot: „A keleti türk rovásírással kifogástalanul csak két igen egyszerű betű (az sz és az n) egyeztethető”.[28]
A türk elmélet szerint a magyar törzsek 600 körül vették át a rovásírást, amikor délnyugatra, a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek korábbi területeikről. A székely-magyar rovásírás az elmélet szerint a türk írásból ered: ezt a göktürkök földrajzi értelemben vett közelsége is bizonyítja. 13 rovásjel meglehetősen hasonlít a fentebb említett írásrendszer betűire; néhány azonban feltehetően a görög ábécéből ered, mint például az 'F'.[29]
A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: „a székely rovásírás nem vezethető ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettő távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján.”[22] Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.
A közös ősre utaló jeleket az alábbi táblázat foglalja össze, amelyben a hangtani megfelelések is helyet kapnak.
Hatti, urartui, szkíta, hun kapcsolatokat feltételező elgondolásokSzerkesztés
Mészáros Gyula feltételezése szerint a Kr. e. 3000. táján virágzó anatóliai hattik lehettek a szkíták ősei.[30] E nyelvészeti alapozású feltevést – pontosabban megfogalmazva a hattik és a szkíták közötti kapcsolatot – támasztja alá a székely rovásírás párhuzamainak sora. A hasonló vonásokat megtaláljuk egy másik anatóliai nyelvet beszélő nép, a luvik luvi írásnak nevezett írásrendszerében,[31] valamint a vele rokon urartui hieroglif írásban, továbbá a szkíta és a hun jelek között. Az említett jelrendszerekben a székely írás jeleinek kb. 20 párhuzama ismerhető fel.
Harmatta János más oldalról közelíti meg a szóban forgó kérdést. Szerinte a luvi és hettita írást a szkíták – e helyen a királyiak – saját nyelvük szavainak lejegyzésére vették használatba.[32] (Lásd: Protothüész kincsei.)
Thúry József szerint a székelyek az avarokkal azonosak,[33][34][35][36] az avarokat pedig az ókor történetírói – a népvándorlások kora előtt, vagyis az i. e. 5–i. sz. 5. században – következetesen szkítáknak, szakáknak, illetve daháknak nevezik. A bizánciak – a népvándorlások korában – az avar követek kijelentése nyomán címezik őket szkítának. Menandrosz szerint: „...a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?”[37] Lényegében ugyanígy nyilatkozik Theophülaktosz Szimokattész is: „az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában.”[38]
S hogy az avarok – utóbb székelyek – ismerték és használták a rovást, arról Szent Konstantin Velencében (867.), az ószláv írás védelmében elmondott beszéde is tanúskodik. Nevezett bölcselő ezzel kapcsolatban megemlékezik a nemzeti írásukat használó avarokról is. Azt állítja, hogy írásukat Isten dicséretére használják.[39]
EmlékeiSzerkesztés
Honfoglalás korától a XV. századigSzerkesztés
A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között[forrás?]. Nem tartozik közéjük a homokmégy-halomi emlék, amely a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi csont tűtartón található írás, a Kárpát-medencei rovás jeleivel van írva.
Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését, és a latin ábécét is. Minthogy a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt vidéken, a köznép körében[forrás?]. Első említése történeti munkákban Kézai Simontól származik,[40] krónikája megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok[41] közös írást használtak.
I. Mátyás negyedik decretuma rendelkezik az adózásról, s ezzel kapcsolatban megemlékezik a rovás használatáról is:
- „5. CZIKKELY.
A kirovó mellé a vármegyéből egy nemes adandó.
Ezenkivül a kirovó mellé minden vármegyében mindenkor egy alkalmas nemest kell állitani, a ki eskü alatt legyen köteles a jelen decretum tartalmához képest mindazt szemmel tartani és megtenni a mi a felséges király urra és magára a vármegyére nézve igazságos.
1. §. És ezen felül a falusbirák minden megyében kötelesek a rovásnyeleket három egész évről egy e czélra elrendelendő törvényszékre elhozni és eskü alatt s lajstromban is a megye elé terjeszteni, a megye pedig tartozik azokat a király ur számára hiven összeirni.”[42]
A teljes ábécé első lejegyzése 1483-ból származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnan kapta, hogy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrizték. A 20. században egy árverés során az Országos Széchényi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta. Az ábécé 46 betűt, köztük számos ligatúrát sorol fel.
A székely-magyar rovásíráson megfigyelhető a latin betűs régi magyar írás hatása, pl. a székely-magyar rovás NY betűt éppúgy az N és az I/J ligatúrájaként hozták létre, ahogy azt a régi magyar írásban is tették (NY, az Y jelentette az I-t és a J-t is, hasonlóan a székely-magyar rovás korai változatához).
Az 1526 és 1850 közötti időszakSzerkesztés
1526-ban Magyarország elvesztette a mohácsi csatát, s ezzel mélyreható változások indultak meg Közép-Európában is, az ország három részre szakadt.
Kétoldalú folyamat játszódott le: a magyarországi területeken a rovásírás gyakorlatilag az 1500-as évek végére szinte kiveszett, míg Erdélyben továbbra is fennmaradt, csökkenő részben mint írásrendszer.
Az első szakmai jellegű, a rovásírásról szóló értekezést Telegdi János írta meg 1598-ban, műve címe: Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae. A korra jellemző kérdés-felelet stílusban íródott latinul, de rovással írt szövegeket is tartalmaz, például a Miatyánkot. A könyvecske nyomtatásban sohasem jelent meg, kéziratos másolatokból ismert.
Az 1668-as énlakai felirat az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe.
20. század elejeSzerkesztés
Az MTA bizottsági eljárás keretében szerette volna igazolni, hogy a rótt betűs írás ez időre teljességgel kihalt, Tar Mihály rovásírással kapcsolatos ismereteinek vizsgálatával levonható tanulságok által. 1903. november 30-án Szily Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével egy tudós bizottság tagjai gyűltek össze Budapesten, és hivatalos jegyzőkönyvben a következő határozatot rögzítették: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovásírás, a magyar nép között nem él.”[43]
Ettől függetlenül, Székelyföldön még a két világháború között is használták latint nem ismerő rovástudók a hétköznapi életben. Ezt igazolja Hajducsi Viktor, aki akkor juhászbojtárként kereste kenyerét Kibéden.
„Az elszámolást, azt rendes írással írták egy füzetbe. Abba fel vót írva minden gazdának a neve, hogy kinek hány juha van, s aszerint osztán kapták a járadékot. ‘’’Botra ők nem írtak, a vén Petrás, az igen, az botra vezette reá az elszámolást’’’. Gazdámék mind írástudók vótak, a két fia járt is iskolát valamennyit.”[44]
A székely–magyar rovásírás változataiSzerkesztés
A rovásírás jeleit a századok során kilenc különböző változatban jegyezték le. Az első változatot Telegdi János tette közzé 1598-ban. A másodikat a 18. század elején Kaposi Juhász Sámuel jegyezte le, és Bél Mátyás publikálta 1718-ban. A következő három változat Marosvásárhelyről származik, az egyiket Dési-félének is nevezik, a másik korabeli jelzése Anonymus, ezeket egy kéziratról másolták le. A hatodikat Harsányi János nyelvtudós jegyezte le, és 1680 körül jelent meg Oxfordban. A következő Bál Mátyás saját változata, ami csaknem azonos az általa kiadott Kaposi Sámuel-félével. Az utolsó betűsort Dobai István adta ki 1753-ban.[45]
Székely-magyar rovásemlékekSzerkesztés
- Bodrog-Alsóbű (900 körül)
- Csíkszentmihályi felirat (1111). A templom kórusdeszkáin talált rovásszövegeket Cserei Farkas udvari tanácsos 1768-ban magával Bécsbe vitte. A helyes szövegük ma már nem ellenőrizhető.:
- „csináltatta Sándur 1111-ben” […] „ezen kép rámát csináltatta”[46]
- Vargyas (12. század)
- Homoródkarácsonyfalva (12-13. század)
- Korond (12-13. század)
- Bágyi felirat (13–16. század)
- Székelydálya (14. század)
- Berekeresztúr (14-15. század)
- Pécsi rovásírásos címerpajzs
- A Luigi Ferdinando Marsigli által 1690-ben lemásolt, eredetileg kb. 1450-ben készült rovásírásos botnaptár:
- „Küskarácson, Szentkereszt, Pál, Antal, Piroska, Fábián, Ágnes, Inceh, Pál, Bréda, Bódogasszony, Balázs, Ágota […]”
- Székelyderzs (1478. vagy az 1490-es évek)
- Nikolsburgi ábécé (1483)
- „A eB eC […] Amen.”
- Gelence (1497)
- Csíkszentmártoni felirat (1501)
- „Úrnak születésétül fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe. Mátyás, János, Estyán kovács csinálták. Mátyás mester, Gergely mester csinálták […]”[49]
- Konstantinápolyi felirat (1515)
- „Ezer öcáz tizenöt esztendőben irták. Lászlo király öt kevetét váratták it. Bilaji Barlabás kettő esztendejik itt valt, nem tőn császár. Kedeji Székel Tamás írta: inet Szelimb török császár itet ben száz loval.”[46]
- Dálnoki felirat (1526)
- Bögözi felirat (1536)
- Rugonfalvi felirat (16-17. század)
- Az énlaki unitárius templom felirata (1668)
- „Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”[46]
"Egy az Isten Égnek-Délnek csillaga" tudni illik a Nap
- Erdőszentgyörgyi felirat (1730)
- Hensel térképe (1730)
- Patakfalvi Biblia rovásos oldalai – a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775-1785:[50]
- A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben választhat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.
A rovásírás és a magyar titkosírás történeteSzerkesztés
Oláh Miklós esztergomi érsek már a 16. században megjegyezte, hogy a székelyek egymás közötti rovásírásos üzenetei a kívülállók számára nem érthetőek. Fokozatosan ez az írásmód a székelyek körében is feledésbe merült, de az énlakai felirat azt mutatja, hogy azt Rákóczi korában még ismerték és használták. A Rákóczi-szabadságharc idején kifejlesztett kuruc titkosírás jelei közé aztán a rovásírás jeleit is bevonták.[17]
A székely-magyar rovás helyesírásSzerkesztés
A székely írás modern szövegei az alfabetikus elven jelölik a hangokat (minden hanghoz egy betűt rendelnek). A régebbi emlékeken az egy- (néha többhangértékű) jeleket vegyesen is használták (ilyen pl. a székelyderzsi rovásírásos tégla felirata is). A sor a legtöbb esetben jobbról balra halad, de ritkán lehet látni függőlegesen, vagy balról jobbra haladó emlékeket is. Ellenben a busztrofedon használata, azaz az irány váltakozása egyáltalán nem jelentkezik. Manapság gyakran alkalmazzák, hogy a balról jobbra tartó sorok esetében az írásjegyek függőlegesen tükrözöttek. A kis- és nagybetűk közötti különbségtétel fokozatosan alakult ki.
Különleges tulajdonsága a ligatúrák kiterjedt használata. Az elterjedt magyarázat szerint ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy hely szűkén az egymás mellé került betűk szárait összevonták. Leggyakrabban ez a sűrűn használt szótagoknál történt meg, mint például az alább látható „le”-nél:
A helymegtakarításra alkalmas még a hangugratás (a magánhangzók kihagyása) is bizonyos esetekben. Az e, mint a leggyakoribb magyar magánhangzó, általában emiatt ki is maradt. Egységes hangrendű szavaknál az első magánhangzót írták csak ki, mert a következő könnyen kikövetkeztethető. Ha a szón belül hangrendváltozás történt, az első más hangrendű betűt kellett kiírni. Az esetben, ha két szó között azok mássalhangzói alapján nem lehetett különbséget tenni, a magánhangzók jelölendők voltak, csakúgy, mint a szóvégiek.
A mássalhangzók vagy magánhangzók hosszúságának jelölése fokozatosan alakult ki, a XX. századra vált teljessé a magánhangzópárok jelölésének elve (lásd: Verpeléti Kiss Dezső, 1933-as rovásábécéje). Egyes mássalhangzókat jelölő betűk két alakkal rendelkeztek (K). Két szabály volt ismeretes: az egyik szerint az átiratban az aK formában megadottak mély magánhangzók után voltak írandók, míg eK alakjuk a magasak után. A másik szabály szerint a szóvégi K-t aK jellel jelölték.
A rovásbetűk különleges részét alkotják a capita dictionum jelek, vagyis a „mondatok fejei”. Pontos használatukról jelenleg nincsenek megfelelő információink.
BetűkSzerkesztés
„Á” betűalak balról jobbra tartó rovásfeliratnál |
„Á” betűalak jobbról balra tartó rovásfeliratnál |
Az alábbi táblázat bemutatja a Forrai Sándor-féle ábécét, és a legutolsó unicode szabványtervezet magját képező rovás kiterjesztett szabványt. A betűk a balról jobbra (BJ) haladó írásnak megfelelőek. Jobbról balra (JB) haladó írás esetén a betűk függőleges tengely mentén tükrözendők.
DZ, DZS, Q, X, Y, WSzerkesztés
A székely-magyar rovás és a latin betűs magyar írás párhuzamos használata miatt néhány rovásíró megalkotta azokat a betűket is, amik a szabványos latin betűs ábécében megtalálható, bár nem magyar eredetűek. A hat hiányzó karakter (a nevük: DZ, DZS, Q, X, Y, W) az 1930-as évektől, és a használatuk népszerűvé vált a rovásírók egy részének körében (cserkészeket is ideértve).[51] Ugyanakkor az Q, X, Y jelek rovásváltozatai elképzelhető, hogy már 1621-ben léteztek a Bonyhai Moga Mihály abc-jében.[52] Több kutató, köztük Friedrich Klára, nem fogadja el a DZ, DZS, Q, X, Y, W beemelését a rovás betűsorba, mert ezek a hiteles, régi rovásemlékeken nem fordulnak elő.
A székely-magyar rovásbetűk összehasonlítása más ábécékkelSzerkesztés
Betű | Megfelelő betű… | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
az ugaritiban | a föníciaiban | az ókánaániban | az etruszkban | a székely-magyar rovásírásban | a szírben | a héberben | az arabban | a görögben | a latinban | a cirillben | |
a | 𐎀 | 𐤀 | / | ܐ | א | ﺍ | Αα | Aa | Аа | ||
b | 𐎁 | א𐤁 | ܒ | ב | ﺏ | Ββ | Bb | Бб | |||
g | 𐎂 | 𐤂 | |
|
ܓ | צ ג |
– ﺝ |
– Γγ |
Cc Gg |
Цц Гг | |
cs | – | – | – | – | – | – | – | – | Чч | ||
d | 𐎄 | 𐤃 | ܕ | ד | ﺩ، ذ | Δδ | Dd | Дд | |||
dj/gy/dz | 𐎏 | – | – | – | – | – | – | – | – | ||
dzs | 𐎙 | – | – | ( ) | ( ) | – | – | – | – | – | – |
e | 𐎅 | 𐤄 | |
|
ܗ | ה | ﮬ | Εε Ηη |
Ee Hh |
Ее, Єє Хх | |
i | 𐎛 | – | – | – | – | – | Ιι | Ii | Ии | ||
w | – 𐎆 𐎜 – – |
𐤅 | / – |
– |
ܘ | ו | ف – – ﻭ ي |
– – (ϝ) – Υυ |
Ff Uu Vv Ww Yy |
Фф Уу Вв – – | |
z | 𐎇 | 𐤆 | ܙ | ז | ﺯ | Ζζ | Zz | Зз | |||
zs | 𐎑 | – | – | – | – | – | – | – | – | – | |
ḥ | 𐎈 𐎅 |
𐤇 | |
|
ܚ | ח – |
ﺡ، خ – |
– Ηη |
Hh Ee |
Хх Ее | |
ṭ | 𐎉 | 𐤈 | / | / | ܛ | ט | ﻁ، ظ | Θθ | |||
tj/ty | 𐎘 | – | – | – | – | – | – | – | – | ||
j | 𐎊 | 𐤉 | ܝ | י | ﻱ، ى | Ιι | Ii, Jj | Йй | |||
k | 𐎖 | 𐤊 | / | ܟܟ | כ, ך | ﻙ | Κκ | Kk | Кк | ||
k(h) | 𐎋 | – | 𐤊 | / | – | כ, ך | ﻙ | Κκ | Kk | Кк | |
l | 𐎍 | 𐤋 | ܠ | ל | ﻝ | Λλ | Ll | Лл | |||
m | 𐎎 | 𐤌 | ܡܡ | מ, ם | ﻡ | Μμ | Mm | Мм | |||
n | 𐎐 | 𐤍 | ܢܢ | נ, ן | ﻥ | Νν | Nn | Нн | |||
s | 𐎕 | 𐤎 | ܣ | ס | Σσς, Ϡ | Ss | Сс | ||||
ʼ | 𐎓 | 𐤏 | / | ܥ | ע | ﻉ، غ | Οο | Oo | Оо | ||
p | 𐎔 | 𐤐 | ܦ | פ, ף | ﻑ | Ππ | Pp | Пп | |||
ṣ | 𐎒 | 𐤑 | / / | ܨ | צ, ץ | ﺹ، ض | Цц Чч | ||||
q | 𐎖 | 𐤒 | ܩ | ק | ﻕ | ϙ | |||||
r | 𐎗 | 𐤓 | ܪ | ר | ﺭ | Ρρ | Rr | Рр | |||
š | 𐎌 | 𐤔 | ܫ | ש | س، ش | ϻ | – | Шш | |||
t | 𐎚 | 𐤕 | ܬ | ת | ﺕ، ث | Ττ | Tt | Тт |
SzámrovásSzerkesztés
A magyarok körében a számok lejegyzésére is elterjedt egy írásmód: a számrovás. Szorosabb összefüggésben nem áll a betűírással – olyan emlékek nem is ismertek, amelyeken a betűk és számok együtt szerepelnek. Van azonban egy nem azonosított korban készített tanítótábla,[53] amelyen együtt szerepel rovásírást oktató szövegekkel, mutatva a kettő összetartozását.
A magyar számírás minden bizonnyal az ujjakon való számlálásból ered, de akár a százezer is lejegyezhető. A jelölés egyszerűen, additív elven történik: a számokat 1-től 4-ig megfelelő számú egyenes vonás képviselte; az 5 jele a V vagy néha a /; A 6-tól 9-ig terjedő számokat az 5 és a szám valamint az 5 különbségének jelével lehet írni (például IIIIV = 9). 100-ig ugyanez a szisztéma érvényesül.
A 100 után ellenben a leírás módja már félig-meddig fonetikus. Példaként vehető a 2345 leírása. Az ezresek jelölésénél előbb azt kell leírni, hogy hány ezres van: jelen esetben 2, ennek megfelelően kitesszük a helyes jelet, majd utána leírjuk az ezer szimbólumát . A százasoknál hasonlóan járunk el: az ezresjel után leírjuk a százasok számát, majd a százasjelet . A hátralévő részt a már ismertetett additív módon jelölhetjük, a százasjel után. Mindezeknek megfelelően a 2345 a következő alakot veszi fel: .
Az 500-as jelére 1971-ben Bárczy Zoltán javasolt önálló jelet, melynek továbbfejlesztett változata az 1000-es rovásjelének felezett változata: [54]
A számírás ezen kezdetleges módjának elterjedtségére jellemző, hogy szólások is megemlékeznek róla, mint például a „Sok van a rovásán.” Hasonló elvekre épülő számírást más népek is alkalmaztak (lásd alábbi táblázat), például a csuvasok,[55] egészen a 20. századig (csuvas számok), továbbá az etruszkok, majd a rómaiak is.
Etruszk számjel | Székely-magyar rovás számjel | Római számjel | |
---|---|---|---|
1 | I | ||
5 | V | ||
10 | X | ||
50 | L | ||
100 | C | ||
500 | - | D | |
1000 | - | M |
A rovás használata napjainkbanSzerkesztés
Napjainkban számos műkedvelő, érdeklődő ember figyelmét keltette fel az írás ezen formája, változatos okokból. Legtöbben – a legkézenfekvőbb módon – titkosírásként használják, vagy a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében ápolják magyar szellemi örökség eme érdekes részét, s a legújabb generációk már a mindennapi használat lehetőségeit keresik. Ennek előfutára a 20. század első felében Tar Mihály volt. Verpeléti Kiss Dezső összegyűjtötte a már létező betűalakokat, és megpróbált az akkori magyar helyesírásnak megfelelő korszerű ABC-t összeállítani. Ennek részeként először különítette el a hosszú és rövid magánhangzópárokat a rovásban is.
1991-ben alakult meg a Nap Fiai alapítvány a székely rovásírás eredetének kutatására. Az alapítvány 1992-ben alapította meg az Írástörténeti Kutatóintézetet, amely véleményük szerint áttörő eredményeket ért el az eredetkutatásban. A két intézmény adja ki az Írástörténeti tanulmányok című könyvsorozatot, amelyben Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, Bakay Kornél és Borbola János művei is megjelentek. E művek hatására kezdett a székely rovásírás eredetének kutatásába Varga Csaba is.
1998-tól 2011-ig rendezett a Forrai Sándor Rovásíró Kör versenyeket diákok számára a rovásírás népszerűsítésére. Az országos döntőre az egész Kárpát-medencéből érkeztek versenyzők.[56] Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke a versenyeket megelőzően rovásírás szakköri hálózatot hozott létre, majd mivel a versenyek iránt nagy volt az érdeklődés, több településen elődöntőket szervezett.
A 2010-es évektől a rovás kutatása és alkalmazása további erősödést mutat, a régi iskolák és irányzatok mellett gombamód szaporodnak az új és korszerű rováshasználat iránt érdeklődők alkotta közösségek a számítástechnika, tartalomfejlesztés, a gazdasági alkalmazások területén is.
Rovásos helynévtáblákSzerkesztés
A rovásos helynévtáblák ismert története 1990-ig nyúlik vissza, mikor helyi kezdeményezésre felállításra került Székelykeresztúr fémből készült táblája, amit nem sokkal később a helyi RMDSZ eltávolíttatott. Ezt követően több egyedi magán és önkormányzati kezdeményezés történt rovásos helynévtábla állítására, többnyire a Székelyföldön.
2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát, amely megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia, azaz önrendelkezési törekvéseit. Ennek részeként javasolta a Székely Nemzeti Tanács létrehozását, zárónyilatkozatában pedig kérte: „…székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is!.[56]
Az első rovásos táblaállító mozgalom a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevéhez köthető, az általuk kezdeményezett és megvalósított táblák "települési beköszönő táblák", nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Felvidéken is jelen vannak. A Magyarok Szövetségén belül is indult táblaállítási mozgalom.
2010 júliusától a Rovás Alapítvány a közútkezelés és táblaállítás szakembereinek és hatóságainak segítségével kidolgozta a rovásos közúti tájékoztatótáblák állításának legkedvezőbb ügymeneti módját, valamint elérhetővé tette minden település számára saját rovásfeliratos helységnévtábla tervezetét. Azóta az ún. Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynévtáblák már megjelentek Kárpátalján, Felvidéken és Erdélyben is.[57]
Rovásos könyvnyomtatásSzerkesztés
Bár az Unicode szabványosítás hiánya technikai akadályt képez a korszerű rováshasználatban, létezik megoldás nagyobb terjedelmű rovásos szövegek hibamentes előállítására, szerkesztésere és nyomdai alkalmazásra. Az első rovásírással készített újkori kiadvány az Attila ifjúsága füzet és a kézzel írt, 2004-ben megjelent mesekönyv, a Roga királyfi. A teljes egészében rovással írt Gárdonyi Géza: Egri csillagok - 2009-ben jelent meg, melyet azóta követett Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese c. műve, illetve 2011 decemberében az Újszövetség. 2012-ben az Újszövetség díszkötéses példánya XVI. Benedek pápának átadásra került a Vatikánban. A folyamatosan megjelenő rovásos könyvek legnagyobb jelentősége, hogy a rovók számára a korábbi néhány soros, oldalas szövegekkel ellentétben terjedelmesebb olvasnivalót kínálnak.
Rovásos aláírás hivatalos okmányokonSzerkesztés
A Rovás Alapítvány civil mozgalmat kezdeményezett, hogy a hivatali ügyintézésben, igazolványok, jogosítványok, banki aláírási címpéldányok aláírás mezőibe - aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - rovással írja alá nevét. Erre lehetőséget ad a jogszabályi környezet, hiszen csak annyit írnak elő az írásképre, hogy „egyedi kézjegy” legyen, amely lehet rovás is.[58] Történelmi előképek léteznek: művészek, írók használták rovásos aláírásukat. Móricz Zsigmond is lerótta nevét 1934. március 28-án egy Miskolcra küldött levelezőlapon.[59]
Számítástechnikai megjelenítéseSzerkesztés
Általános leírásSzerkesztés
Megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbi módszerek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8 bites kódolású Rovás Szabvány betűtípus). A modern módszer a Unicode használata.
A rovásírás Unicode-tartományba vételét először 1998-ban javasolták. Végül 2015. júniusában lett része a szabvány 8.0.0 verziójának.[60]
Számítógépes jelkészletSzerkesztés
Ingyenesen letölthető a Rovás Kiterjesztett JB helyről. A hozzá tartozó kódtáblázat a kódtábla helyről illetve a Magyar Rovás honlapról érhető el.[61]
Az Unicode szabványnak megfelelő, ligatúrákat is tartalmazó betűkészlet a Rovásírás oldalon érhető el.
Székely-magyar rovásírásos szövegszerkesztőkSzerkesztés
Az alábbi linkeken elérhető eszközökkel lehet jelenleg róni.
- Rovásírás átíró
- Rovásírás átíró Firefox böngésző kiegészítő
- Letölthető rovás betűkészletek legteljesebb gyűjteménye
- Rovásírás oktató-szerkesztő honlap + rovásírásos e-mail küldés
- rovásírás fordító (magyarul)
- Rovásírás fordító szerkeszthető szöveghez, Word dokumentumhoz, speciális formázási lehetőségekkel és betűtípusokkal (magyarul)
- RöRÜ - Rövid Rovás Üzenet - Rováslevelező (magyarul)
Az egységesítés, szabványosítás történeteSzerkesztés
Központosított szabályozás híján a székely írás a története folyamán néha földrajzilag is elkülönülve több szálon fejlődött.
A múlt századi végi rovásirányzatok közötti eltérést többnyire az adta, hogy melyik - többnyire középkori - rovásemléket tekintik etalonnak, illetve hogy a korszerűsítés (rövid-hosszú magánhangzók, idegen betűk, központozás alkalmazása) folyamán milyen újító megoldást választottak. A székely rovásírás modern betűkészletére javaslatot tett Verpeléti Kiss Dezső (1933), Bárczy Zoltán (1971), Balás Gábor (1988), Forrai Sándor (1994), Libisch Győző (1994), Szemerey Zsolt (1995) és Varga Géza (1996) is. A modernizálás elveiről írt Sándor Klára (1995) és állást foglalt az MTA Őstörténeti munkabizottsága is (2012).
2008. július 12-én a két legnagyobb rovásíró egyesület, az Országos Ómagyar Kultúra Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői dr. Hosszú Gábor közreműködésével kötöttek egy megállapodást, amelyben egyesítették az ábécéiket.[62] Ezt követően megalakult az interneten szerveződő Magyar Rovásírók Közössége,[63] amelynek legfontosabb tevékenysége a 2008. október 4-i Élő Rovás Szaktanácskozás volt Gödöllőn. Ennek eredménye az új szabványtervezet magja,[64] melynek ábécéje fentebb látható a régebbi Forrai-féle ábécével együtt. A legismertebb szakértők részvétele nélkül megtartott gödöllői tanácskozás az ellenvélemények figyelembevételével döntött a névhasználatról is, mely szerint az írás neve: székely-magyar rovás. Az MTA Őstörténeti munkabizottságának és néhány független kutatónak a javaslata az írás elnevezésére: székely írás. Az ISO 15924 névjelölő szabvány 2012.10.26 óta Old Hungarian - Hungarian Runic-nak nevezik az írást.[65] (Szaknyelvi fordítás szerint: régi magyar - magyar rovás).[66]
Az "Old Hungarian" (régi magyar) jelkészlet eredményes szabványosításban a 2012. április 21–22-én megtartott „Egységes rovás” solti értekezlet hozott igazi fordulatot s újabb lendületet adott ennek a Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében 2012. augusztus 18-án megtartott „Élő rovásírás” értekezlet.[67]
UnicodeSzerkesztés
Több éves egyeztetést és számos javaslatot követően 2015 júniusában a rovásírást „Old Hungarian” (régi magyar) néven befogadták a Unicode Standard szerinti írások sorába 8.0. verzió alatt.[60] A rovás Unicode blokkja: U+10C80–U+10CFF
Székely-magyar rovásírás (Old Hungarian) Unicode.org chart (PDF) | ||||||||||||||||
0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | |
U+10C8x | 𐲀 | 𐲁 | 𐲂 | 𐲃 | 𐲄 | 𐲅 | 𐲆 | 𐲇 | 𐲈 | 𐲉 | 𐲊 | 𐲋 | 𐲌 | 𐲍 | 𐲎 | 𐲏 |
U+10C9x | 𐲐 | 𐲑 | 𐲒 | 𐲓 | 𐲔 | 𐲕 | 𐲖 | 𐲗 | 𐲘 | 𐲙 | 𐲚 | 𐲛 | 𐲜 | 𐲝 | 𐲞 | 𐲟 |
U+10CAx | 𐲠 | 𐲡 | 𐲢 | 𐲣 | 𐲤 | 𐲥 | 𐲦 | 𐲧 | 𐲨 | 𐲩 | 𐲪 | 𐲫 | 𐲬 | 𐲭 | 𐲮 | 𐲯 |
U+10CBx | 𐲰 | 𐲱 | 𐲲 | |||||||||||||
U+10CCx | 𐳀 | 𐳁 | 𐳂 | 𐳃 | 𐳄 | 𐳅 | 𐳆 | 𐳇 | 𐳈 | 𐳉 | 𐳊 | 𐳋 | 𐳌 | 𐳍 | 𐳎 | 𐳏 |
U+10CDx | 𐳐 | 𐳑 | 𐳒 | 𐳓 | 𐳔 | 𐳕 | 𐳖 | 𐳗 | 𐳘 | 𐳙 | 𐳚 | 𐳛 | 𐳜 | 𐳝 | 𐳞 | 𐳟 |
U+10CEx | 𐳠 | 𐳡 | 𐳢 | 𐳣 | 𐳤 | 𐳥 | 𐳦 | 𐳧 | 𐳨 | 𐳩 | 𐳪 | 𐳫 | 𐳬 | 𐳭 | 𐳮 | 𐳯 |
U+10CFx | 𐳰 | 𐳱 | 𐳲 | 𐳺 | 𐳻 | 𐳼 | 𐳽 | 𐳾 | 𐳿 |
Mivel a Unicode által szabványosított betűkészletből hiányozik pár, a kortárs használathoz szükséges betű (dz, dzs, q, x, y, w), így ezeket ligatúrákkal kell helyettesíteni. Például a Q betű rovás megfelelőjét a Unicode szabvány szerint a K és a V betűk összefésülésével lehet elérni.[68]
Unicode előterjesztések (1998 óta)Szerkesztés
- Demeczky Jenő, Giczi György, Dr. Hosszú Gábor, Kliha Gergely, Dr. Obrusánszky Borbála, Rumi Tamás, Sípos László, Dr. Zelliger Erzsébet javaslata - A Rovás kódolásának konszenzusáról - válasz az N4373-ra angolul: About the consensus of the Rovas encoding - Response to N4373. Individual Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2[halott link], 2012. október 24.
- Demeczky Jenő, Giczi György, Dr. Hosszú Gábor, Kliha Gergely, Dr. Obrusánszky Borbála, Rumi Tamás, Sípos László, Dr. Zelliger Erzsébet javaslata - Kiegészítő információk a Rovás írásnévről (angolul): Additional information about the name of the Rovas script. Individual Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 and ISO 15924/MA-JAC, 2012. október 21.
- Demeczky Jenő, Dr. Hosszú Gábor, Rumi Tamás, Sípos László és Dr. Zelliger Erzsébet javaslata (magyarul): Javított tervezet a rovás UCS-beli kódolására. Egyéni beadvány az UTC és az ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 általi megfontolásra és (angolul): Revised proposal for encoding the Rovas in the UCS. Individual Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, 2012. október 14.
- Kód kérése a Rovásnak ISO 15924 szabványba (angolul) (2012-10-20)[halott link]
- Somfai Tamás (magyarul és angolul): Korszerű Rovás a szövegszerkesztésben / Contemporary Rovas in the word processing, 2012-05-25
- Dr. Hosszú Gábor (Magyar Szabványügyi Testület) javaslata: Code chart font for Rovas block. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, 2012. február 6.
- Dr. Hosszú Gábor (Magyar Szabványügyi Testület) javaslata: Revised proposal for encoding the Szekely-Hungarian Rovas, Carpathian Basin Rovas and Khazarian Rovas scripts into the Rovas block in the SMP of the UCS, 2012. január 11, eredeti: 2011. december 15.
- Dr. Hosszú Gábor (Magyar Szabványügyi Testület) javaslata: Revised proposal for encoding the Szekely-Hungarian Rovas script in the SMP of the UCS, 2011. május 21.
- Gábor Hosszú: Response to the Ad-hoc Report N4110 about the Rovas scripts. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, July 5, 2011
- Gábor Hosszú: Issues of encoding the Rovas scripts. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, May 25, 2011
- Gábor Hosszú: Comments on encoding the Rovas scripts. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, May 22, 2011
- Gábor Hosszú: Notes on the Szekely-Hungarian Rovas script. National Body Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2, May 15, 2011
- Michael Everson és André Szabolcs Szelp javaslata: Proposal for encoding the Hungarian Runic script in the UCS, 2009. október 14.
- Michael Everson javaslata: Mapping between Old Hungarian proposals in N3531, N3527, and N3526, 2008. november 2.
- Michael Everson és Szelp Szabolcs közös javaslata: Revised proposal for encoding the Old Hungarian script in the UCS (Javított előterjesztés a rovásírás Egyetemes Betűkészlet-beli kódolására), 2008. október 12.
- A Magyar Rovásírók Közösségének javaslata (készítette Dr. Hosszú Gábor): Proposal for encoding the Szekler-Hungarian Rovas in the BMP and the SMP of the UCS, 2008. október 4.[54]
- Bakonyi Gábor javaslata: Hungarian native writing draft proposal, 2008. szeptember 30.
- Michael Everson és Szelp Szabolcs közös javaslata: Preliminary proposal for encoding the Old Hungarian script in the UCS, 2008. augusztus 4.
- Michael Everson javaslata: On encoding the Old Hungarian rovásírás in the UCS, 1998. május 2.
- Michael Everson javaslata: Draft Proposal to encode Old Hungarian in Plane 1 of ISO/IEC 10646-2, 1998. január 18.
- Michael Everson & André Szabolcs Szelp - Consolidated proposal for encoding the Old Hungarian script in the UCS (Egységesített előterjesztés a rovásírás Egyetemes Betűkészlet-beli kódolására) N4268R - 2012 október 2.
KépekSzerkesztés
Tászoktetői rovás - ismeretlen írással készült[69]
Felirat a vargyasi román stílusú templom maradványai közül, 11. század, a felirat: Vékony Gábor olvasata: „imé fioγ të neküd”,[70] ami mai magyar nyelven: „Íme a Te fiad!”. Korábbi olvasat: „Mihály írtán követ”[71] Részletesen lásd: Vargyasi rovásfelirat.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c Vékony 2004
- ↑ Hosszú Gábor: Comments on encoding the Rovas scripts
- ↑ http://www.mszt.hu/web/guest/szabvanylista-arak?p_p_id=msztwebshop_WAR_MsztWAportlet&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_p_col_id=column-1&p_p_col_pos=1&p_p_col_count=2&_msztwebshop_WAR_MsztWAportlet_ref=160378&_msztwebshop_WAR_MsztWAportlet_javax.portlet.action=search Archiválva 2017. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben MSZ ISO/IEC 10646:2015
- ↑ A rovásírás is bekerülhet a számítógépes karakterkészletbe
- ↑ Jakubovich Emil (1935): A székely rovásírás legrégibb ábécéi. In: Magyar Nyelv. Vol. XXXI, 1935, pp. 12-14, Table II.
- ↑ Telegdi János (1994, eredeti: Ioannis Thelegdi, 1598): Rudimenta, Priscae hunnorum linguae brevibus quaestionibus ac responcionibus comprehensa opera et studio. [A hunok régi nyelvének elemei]. Budapest: Ars Libri.
- ↑ Sebestyén Gyula (1909): Rovás és rovásírás, 1909, Reprinted: Evilath Publishers, New York in 1969, 245. o.
- ↑ Hickes, George (1703): Antiquae litteraturae septentrionalis libri duo, Vol. I, Oxford, 1703
- ↑ Sebestyén Gyula (1915): A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (MTA), 112. o.
- ↑ Bél, Mátyás (1718): De vetere literatura hunno-scythica exercitatio, Lipcsében kiadott könyv, 1718
- ↑ Fischer, Károly Antal (1889): A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei, Budapest: Heisler J. könyvnyomdája, 1889
- ↑ Sándor 2014 19. o.
- ↑ Sándor 2014 21. o.
- ↑ A „ró” szó összesen két rokonnyelvi előfordulása. [2016. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 8.)
- ↑ Az „olvas” szó finnugor rokonsága. [2016. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 8.)
- ↑ Etimológia szótár, főszerk. Zaicz Gábor, 2006. Budapest
- ↑ a b Révay 133. o.
- ↑ Révai nagy lexikona, Budapest, 1924.
- ↑ Forrai Sándor: Küskarácsonytól sülvester estig, egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink, Múzsák, Budapest, 1985.
- ↑ * Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, 1998.
- ↑ Varga Csaba: Jel, jel, jel avagy az ABC 30 000 éves története, Fríg Könyvkiadó, Budapest, 2001.
- ↑ a b Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), in: Erdélyi Múzeum folyóirat, Kolozsvár, 1996/1-2 [1]
- ↑ Vékony 2002
- ↑ Sebestyén 1915., 157.
- ↑ Németh 1934, 28.
- ↑ Doblhofer 1962., 313.
- ↑ Sándor 1990, 297
- ↑ Róna-Tas 1996., 338.
- ↑ Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962.
- ↑ Mészáros Gyula (1938): Kelet-Európa néptörténete. II. Chattiak és skythák. I. füzet. Acta Litterarum ac Scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio geographico-historica 5 (1): 1–62.
- ↑ Lo, L. (1996–2012): Luwian. Ancientscripts.com. A compendium of word-wide systems from prehistory to today.. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 1.)
- ↑ Harmatta János (1990): Herodotus, historian of the Cimmerians and the Scythians. Pp. 123–126. In Hérodote et les peuples non grecs. Vandœuvres-Genève, 22–26 août 1988. Entretiens sur l’Antiquité classique de la Fondation Hardt no 35. Genève.
- ↑ {{aut|Thúry József}} (1898a): A székelyek eredete. Erdélyi Múzeum 26 (2): 65–87.. [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 31.)
- ↑ {{aut|Thúry József}} (1898b): A székelyek eredete. (II. közelmény.) Erdélyi Múzeum 26 (3): 138–163.. [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 31.)
- ↑ {{aut|Thúry József}} (1898c): A székelyek eredete. (III. közelmény.) Erdélyi Múzeum 26 (4): 195–216.. [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 31.)
- ↑ {{aut|Thúry József}} (1898d): A székelyek eredete. (Befejező. közelmény.) Erdélyi Múzeum 26 (5): 241–247.. [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 31.)
- ↑ Szádeczky–Kardoss Samu (1979): Az avar történelem forrásai. III. Az avar bizánci kapcsolatok alakulása a honfoglalás lezáródásától Sirmium elfoglalásáig. Archaeologiai Értesítő 106 (1): 231–243.
- ↑ Szádeczky–Kardoss Samu (1978): Az avar történelem forrásai. I. Közép-Ázsiától az Al-Dunáig. Archaeologiai Értesítő 105 (1): 78–90.
- ↑ Püspöki Nagy Péter (1985): A tények erejével. Válasz Dr. Peter Ratkos, Dr.Sc. vitairatára a germánok, szlávok, avarok és nagymorvák Csehszlovákia területét érintő több fontos kérdése ügyében. Második rész. New York.
- ↑ Tóth Dóra-Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967
- ↑ A blakok szó helyes olvasatát illetően két elképzelés is született: az egyik, hogy tényleg a blak török népcsoportot kell értenünk a szó alatt, a másik, hogy a vlachokat, vagyis a románokat (vö. a. m. oláh) – az utóbbi azonban meglehetősen valószínűtlen.
- ↑ Márkus 1896
- ↑ A rovásírás él-e a magyar nép között. A M. Tud. Akadémia I. osztályától véleményadásra kiküldött bizottság elé terjesztett jelentés, húsz ábrával. Budapest, 1903.
- ↑ Ráduly János: Mikor a szolgának telik esztendeje, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1987, 115 o.
- ↑ Révay 134. o.
- ↑ a b c Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
- ↑ Rovásemlék – Bágy. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. július 12.)[halott link]
- ↑ Rovásemlék – Bágy 2. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)[halott link]
- ↑ Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 609-610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
- ↑ Tisza András; Rumi Tamás: Fiúleányság – a székely örökösödési törvény rovással (pdf). Unitárius Élet (2009. március–április) pp. 18. tudastar.unitarius.hu. [2016. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
- ↑ Rumi Tamás–Sípos László: Rovás Alapísmeretek, 2010. ISBN 978-963-88437-1-5
- ↑ 381 éves az X rovásjele. Rovás Info.. [2017. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
- ↑ A Csepregi Ferenc ősei által megőrzött ún „Csepregi Tanítótábla"
- ↑ a b Szabvány leírás Élő Rovás. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714
- ↑ Török eredetű népcsoport, lélekszámuk mintegy 1 800 000 fő.
- ↑ a b www.rovasirasforrai.hu. [2010. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 11.)
- ↑ http://rovas.info/
- ↑ Hivatalos rováshasználat - riport. [2014. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
- ↑ Írd alá a nevedet rovással!. [2014. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
- ↑ a b Új szkriptek a Unicode 8.0-ban. (Hozzáférés: 2021. március 3.)
- ↑ Archivált másolat. [2017. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
- ↑ Archivált másolat. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ http://rovasirashonlap.fw.hu/
- ↑ Archivált másolat. [2010. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
- ↑ Kihalt írások OLD szóval kezdődnek az angol terminológiában. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 31.)
- ↑ http://www.magyarrovas.hu/download.php?f=Az_egyseges_rovas_web.pdf Archiválva 2014. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Élő rovásírás értekezlet, 2012. augusztus 18.
- ↑ Archivált másolat. [2019. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 25.)
- ↑ A magyarság ősi írása: az ún. „rovásírás” Archiválva 2011. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, www.kiszely.hu
- ↑ Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest, ISBN 978-963-88437-4-6 (angolul)
- ↑ Ráduly János (1994): A vargyasi rovásemlék olvasata. In: Journal Romániai Magyar Szó, New Series No. 1502-1503 (~. November 26-27.) „Szabad Szombat” melléklete No. 47, 1994.
ForrásokSzerkesztés
- Márkus Dezső (szerk.) (1896): Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár (1000–1526). Válogatás.
- Püspöki Nagy Péter (1977): A magyar rovásírás eredetéről. Magyar Nyelv 73: 303–313.
- ↑ Révay: Révay Zoltán alezredes: II. Rákóczi Ferenc és korának rejtjelzése. Budapest: Magyar Néphadsereg Híradó Főnökség. 1974.
- ↑ Sándor 2011: Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyomány. Budapest: Typotex. 2011. ISBN 978-963-279-573-7
- ↑ Sándor 2014: Sándor Klára: A székely írás nyomában. Budapest: Typotex. 2014. ISBN 978-963-279-387-0
- ↑ Sándor 2017: Sándor Klára: A székely írás reneszánsza. Budapest: Typotex. 2017. ISBN 978-963-279-904-9
- ↑ Vékony 2004: Vékony Gábor: A székely írás (Emlékei, kapcsolatai, története). 2. kiadás. Budapest: Nap. 2004. ISBN 963 9402 45 1
- ↑ Vékony 2005: Vékony Gábor: Magyar őstörténet – Magyar honfoglalás. 2. kiadás. Budapest: Nap. 2005. ISBN 963 9402 16 8
További információkSzerkesztés
- Bárczy Zoltán: Magyar rovásírás (A Nap fiai – melléklet, 1971)
- Csallány Dezső: A székely-magyar rovásírás emlékei (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, III. 1960, 1963)
- Csallány Dezső: Rovásírásos gyűrűk Magyarországon. : Archeológiai Értesítő, 1955, 79—85.
- Ernst Doblhofer: Jelek és csodák, Gondolat, Budapest, 1962.
- Fodor István–Diószegi György–Legeza László: Őseink nyomában. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1996. ISBN 9632084004 (82. oldal) (magyarul)
- Fischer Károly Antal: A hún-magyar írás és annak fennmaradt emlékei (1889, Hun-idea Kiadó, 2005)*
- Forrai Sándor: Küskarácsontól Sülvester estig (Múzsák Kiadó, 1985)
- Forrai Sándor: Az írás bölcsője és a magyar rovásírás (Gödöllő, 1988)
- Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (Antológia Kiadó, 1994)
- Forrai Sándor: A magyar rovásírás elsajátítása (1996)
- Friedrich Klára–Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás. Budapest, 2007. ISBN 9634302602 (238. oldal) (magyarul)
- Friedrich Klára: Múltunk szétgurult gyöngyszemei (Tanulmány, 1994)
- Friedrich Klára: Roga koronája (Tanulmány, 1997)
- Friedrich Klára: Tanuljuk és tanítsuk a rovásírást (Gakorlatok, 1998)
- Friedrich Klára: Rovásírás gyakorlatok nem csak gyerekeknek, I, II (2000)
- Friedrich Klára: A rovásírás egyik rejtélye, a két K használata (Turán, 2001/április-május)
- Friedrich Klára: Csudabogarak? (Turán, 2002/november-december, 55. oldal)
- Friedrich Klára: Rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár (2003)
- Friedrich Klára: Kálmán király varázsgyűrűje, mint a Nagyszentmiklósi Kincs egyik hiányzó darabja? (Magyar Jelen, 2004/8/12; Honlevél, 2011. április)
- Friedrich Klára: Új rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár (2006)
- Friedrich Klára: Irástörténeti áttekintő magyar szempontból (2010)
- Friedrich Klára: Rovásemlékek nyomában Székelyföldön (In: Magyar írás-Magyarságtudományi Füzetek, 7. kötet, 2010)
- Friedrich Klára: Rovásírás iskola (50 részes sorozat a Magyarok Világszövetségének kiadványában, a Honlevél-ben, 2008-tól, eddig 50 rész)
- Friedrich Klára: A kisunyomi kerámiatöredék írásjeleiről (Honlevél újság 2010. szeptember, továbbá a Magyarságtudományi Füzetek, 7. kötet-2010)
- Friedrich Klára: Grál kehely, király kehely (2012)
- Friedrich Klára: Megfejtések könyve, I. kötet (2013)
- Friedrich Klára: Felvidéki rovásírásos emlékek (2014)
- Friedrich Klára: Megfejtések könyve II. kötet (2015)
- Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás (2003)
- Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kőbe vésték, fába rótták… (2005)
- Friedrich Klára - Szakács Gábor: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig (2007)
- Friedrich Klára - Szakács Gábor: Ősök és írások (2008)
- Dr. Hosszú Gábor–Rumi Tamás–Sípos László: Élő Rovás – Nemzeti írásunk a szabványosítás útján. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714 (magyarul)
- Gábor Hosszú (2011): Heritage of Scribes. The Relation of Rovas Scripts to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest: Rovas Foundation, ISBN 978-963-88437-4-6, available in Google Books at https://books.google.hu/books?id=TyK8azCqC34C&pg=PA1
- Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962. (magyarul)
- Jakubovich Emil: A székely írás legrégibb ábécéi (Budapest, 1935)
- Madarassy László: A rovással való fenyegetésnek egy XIX. századi emléke, Kiskunhalasi rovásírásos fapálcák, 1928 )
- Magyar Adorján: Ős magyar rovásírás (U.S.A., Warren, 1970)
- Mandics György: Róvott múltunk (Irodalmi Jelen Kiadó, I, II, III. 2010-2011)
- Mandics György: Somogyi Antal rovásírásos gyűjteménye (I, II, III. kötet, Magánkiadás, 2012-2014)
- Mandics György: Magyar hegedűsök énekei eleinkről – A Cicero kódex hosszú rovásbeírásai (Kráter Kiadó, 2015)
- NÉMETH GYULA 1934. A magyar rovásírás. Bp., Magyar Tudományos Akadémia.
- Sándor Klára: A székely írás nyomában. Typotex Kiadó, Budapest, 2014. ISBN 978-963-2793-87-0.
- Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Budapest (magyarul)
- Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás, Magyar Néprajzi Társaság, 1909. (hasonmás kiadás: Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2002, ISBN 9639372269) (magyarul)
- Szakács Gábor: Tájékoztató füzetek a Kárpát-medencei Rovásírás Versenyekről, (2000-2011)
- Szakács Gábor: A titokzatos táltos kövek (Magyar Demokrata, 2001/7)
- Szakács Gábor: A kortárs rovásírás atyja (Beszélgetés Forrai Sándorral, Magyar Demokrata, 2003/7)
- Szakács Gábor: Etruszk, azaz magyar (Beszélgetés Mario Alinei nyelvésszel, Magyar Demokrata, 2005/37)
- Szakács Gábor: Az EMP jel titka (Magyar Demokrata, 2007/8)
- Szakács Gábor: Marsigli, Magyarország fölfedezője (Magyar Demokrata, 2008/46.)
- Szakács Gábor: Marsigli nyomdokain (Beszélgetés Kisari Balla Györggyel, Magyar Demokrata, 2011/6, továbbá: www.rovasirasforrai.hu, Kitekintő rovat)
- Szakács Gábor: Kinek az írása? (Magyar Demokrata, 2011/8)
- Szakács Gábor: A magyar írás apostola (Forrai Sándor, Magyar Demokrata, 2013/8)
- Szakács Gábor: A rovásírás a magyar hagyaték (Magyar Demokrata, 2016/36)
- Simon Péter - Szekeres István - Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
- Szondi Miklós: A halasi rováspálcák (Solt, 2011)
- Szondi Miklós szerk: Az egységes rovás (Solt, 2012)
- Szondi Miklós: Történelmünkhöz magyarul (Solt, 2008 - 2009)
- Szondi Miklós: Történelmünkhöz bővebben magyarul (Solt, 2013 - 2016)
- Szondi Miklós: Róni tanulok (Solt 2010 – 2016)
- Szondi Miklós: Az üveghegyeken innen – rovás olvasókönyv (Solt, 2016)
- J. Thelegdi: Rudimenta priscae Hunnorum linguae brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa, Batavia, 1598. (latin)
- Tóth Dóra–Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967 (magyarul)
- Tubay Tiziano: A székely írás kutatásának története (MEK)
- Vér Sándor: Életfa. Bába Kiadó, Szeged, 2008. ISBN 9639347213 (magyarul)
- Záhonyi András: XY a betű neve. Imagent Kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796707 (magyarul)
- Hagyaték - Rovásírás - Újraéledő jelek (Duna Televízió, 2012. május 26.)
- Rovás Infó (Rovás Alapítvány) (magyarul)
- Magyar Rovás honlap (magyarul)
- Issues of encoding the Rovas scripts (angolul)
- Comments on encoding the Rovas scripts (angolul)
- A székely-magyar rovásírás története (magyarul)
- Videó IPA fonetikai jelekkel
- Székely rovásírás szócikk /Katolikus lexikon/
- A székely rovásírás szójeleinkre is kitérő leírása
- A székely rovásírás és általában a magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban
- MEK rovásírásos művek [halott link]
- Friedrich Klára: Attila ifjúsága - rovásírás olvasókönyv
- Letölthető rováskönyvek PDF-ben
- Dr. Hosszú Gábor: Interjú a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk c. műsorában, szerkesztő: Gyarmathy Dóra. 2012. november 18. 15.00, a felvételen 13:50-nél kezdődik az interjú. (magyarul)
- Dr. Hosszú Gábor: A számítógépes paleográfia haszna. Interjú a Magyar Rádió Határok nélkül c. műsorában. 2012. július 10, az első 1:30 perc.[halott link] (magyarul)
- Az Index cikke a rovásírásról (magyarul)
- A rovásírás az Omniglotban (angolul)
- Rovásírásos példák (magyarul)
- Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv – A türk írások és a magyar rovásírás (magyarul)
- Politikai okkultizmus Magyarországon 2.: Ocsú kontra búza (Magyar Narancs) (magyarul)
- Forrai Sándor Rovásíró Kör
- Rovás /lap.hu/
Ezoterikus elméletekSzerkesztés
- Varga Csaba: A számjelek és a számírás története [History of the numeral symbols and the numeral scripting]. Budapest: Fríg Kiadó. ISBN 978-963-9836-23-5
- Varga Csaba: Jel jel jel avagy az ABC 30 000 éves története
- Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999. (A kőkori előzmények első felmutatása)
- Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2011. (Korai rovásemlékeink figyelembevétele nélkül a magyar őstörténetet nem lehet jól leírni)
- Varga Géza: A székelység eredete, Írástörténeti tanulmányok, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2006. (A székelység eredete nem tisztázható a hunok által használt rovásírás megismerése nélkül)
- Varga Géza. Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.