Wikipédia

Szerkesztő:Kisb92/video

< Szerkesztő:Kisb92


"A bostoni mészárlás," Paul Revere képe

A szócikk az amerikai forradalmi események kronologikus listája, 1760-tól 1789-ig.

1760-as évek

1770-es évek

A háború előtti tizenhárom gyarmat területe (rózsaszínnel jelölve)
Burgoyne fegyverletétele Saratogánál

1780-as évek

Cornwallis fegyverletétele Yorktownnál

Külső hivatkozások

[[es:Cronología de la historia de los Estados Unidos (1760-1789)]] [[fr:Chronologie de la Révolution américaine]]






Videójáték Portál

 
Üdvözlünk a videójáték portálon!

A video game (or videogame) is a game that typically involves user/player interaction with a controller interface to generate visual feedback on a video screen. It generally has some system of reward presented to the user in return for meeting certain accomplishments within the framework of a given ruleset.

The various types of electronic devices that video games are played on are known as platforms. Examples of these are personal computers and video game consoles. Video games also exist across a full range of technology ranging from large computers such as mainframes down to smaller hand-held devices (like cell phones and PDAs). There are very specialized video games such as arcade games, which while extremely common at one point have seen their use decline over the years. Many players identify their platform of choice as a distinct form of video gaming apart from the rest. The main separations between the many platforms within a generation are interface options, and the level of social interaction inherent to the majority of games found them. The quantitative value of these separations has shifted over the years.

Video games are generally manipulated by a control interface of some sort, and these vary across all platforms. For instance, a dedicated console controller might consist of only a button and a joystick or a dozen buttons and one or more joysticks all on the same controller. Early computer based games historically relied on the availability of a keyboard for gameplay, or more commonly expected the user to purchase a separate joystick with at least one button to play. Many modern PC games allow the player to use a keyboard and mouse simultaneously.

Beyond the common element of video based feedback, video games have also utilized many other systems to provide interaction and information to a player. Chief examples of these include various audio playback devices (speakers) and an array of interactive peripherals (i.e., vibration or force feedback).

A projekt

Miben vehetsz részt?

Több módon is a Földrajzi portál segítségére lehetsz:

Műhelyek

  • Országok műhely, mely a világ országaival kapcsolatos szócikkek egységesítése érdekében jött létre.


Üzenet hagyásához kattints ide!


További portálok

[








 
Az ENIAC

Generációk

A processzorok története szorosan összekapcsolódik a számítógépek fejlődésével: a kezdeti időkben még nem volt különálló processzor, vagy mikroprocesszor. A számítógépek fejlődését négy generációra szokás bontani: ebbe nem sorolják bele a nulladik generációt, vagyis a mechanikus számológépeket. A második világháborúban több helyen is megindult a számológépek fejlesztése, a nagy számítási kapacitás nagyon sok területen hasznos lett volna (pl. ballisztikus számítások). A technológia műszaki alapjait különböző tudományágak tudósai teremtették meg: a legelső számítógép elektroncsövekből épült fel, melyeket koräbban a rádiózás fejleszett ki. 1943 és 1945 között elkészült az első elektroncsöves számítógép a philadelphiai (USA) egyetemen, az ENIAC. Az ENIAC tehát első generációs számítógép (számológép) volt, súlya harminc tonna volt, és mivel körülbelül 18 000 elektroncsőből, 6000 kapcsolóból és 70 000 (diszkrét) ellenállásból készült, igen gyakran elromlott. Programozása bonyolult és nehézkes volt: ebben az időben még nem léteztek programnyelvek, sem pedig (programtároló) memória így a programozás csakis a hardver módosításával volt lehetséges. A számítógépek feljesztésének jelentős alakja volt Neumann János, aki kidolgozta azokat az elveket, melyeket Neumann-elvekként ismer a világ, s ma is a számítógépek működésének az alapja. Ezen elvek figyelembevételével készült el az EDVAC 1949-ben. 1947-ben forradalmasította egy újabb felfedezés a számítógépeket: ekkor találták fel a tranzisztort (a szóképzés a transconductance és a transresistance ered). A tranzisztor gyakorlatilag képes volt mindarra, amire egy elektroncső, de kisebb, olcsóbb, gyorsabb és megbízhatóbb volt annál. A következő fordulópont 1954-re tehető, amikor elkészült az első szilícium alapanyagú tranzisztor. Ezután viszonylag hamar, 1955-ben mutatta be a Bell Labs cég az első tranzisztoros számítógépet (TRADIC). Ez volt a második generáció. A harmadik generációt attól számítjuk, hogy 1958-ban Jack Kilby a Texas Instruments cégnél Robert N. Noyce-szal egy időben felfedezte az első integrált áramkört (IC - Integrated Circuit) és ezzel megteremtette annak a feltételét, hogy egy komplett processzort egyetlen szilíciumlapkán (chip) helyezzenek el. Igaz, erre egy pár évig még várni kellett. Az IC gyártásához az áramköröket fotokémiai módszerrel egy szilíciumkristály belsejében hozták létre. Az első IC-ken ugyan még csak négy tranzisztor volt, a processzorok továbbfejlesztése mégis ezen a technológián alapult. 1972-ben el is érkezett a ma negyedik generációnak nevezett váltás: sikerült kifejleszteni egy nagy integráltságú áramkört (LSI = Large Scale Integration); ezen a chipen 1000-nél is több tranzisztor volt. Ezzel megnyílt az út azelőtt, hogy kifejlesszék a mai értelemben vett processzort, a mikroproceszort, melyben a sok különálló áramkört egyetlen lapra integrálják.

A processzorok fejlődése

Az Intel cég egyik alkalmazottja, Ted Hoff, 1969-ben egy japán zsebszámológép-gyártó vállalat megbízásából fejlesztette ki az első olyan integrált chipet, amelyik a vezérlő- és a feldolgozó részt egyetlen kis szilíciumlemezen egyesítette (eredetileg tizenkét processzorra kapott megrendelést nagytételben, de egy univerzális processzor tervezése és legyártása olcsóbb volt). A Japán cég a termék minden jogát magának biztosította egy szerződés keretében, ezért a processzort csak 1971-ben lehetett bemutatni. Ez a processzor volt a 4 bites szóhosszúságú Intel 4004. Az Intel 1972-ben dobta piacra az első 8 bites processzort, amely a 8008 elnevezést kapta. 1974-ben, majdnem egy időben készült el az Intel 8080 (amely sokáig a 8 bites számítógépek ipari szabványa volt), a Valvo 2650, a National Semiconductor SC/MP-je és a Motorola 6800-asa. Az Intel cég egykori munkatársai akkoriban megalapították a Zilog céget, és 1976-ban bemutatták a Z80-at, amely a 8080 processzor javított, de azzal kompatibilis változata volt. A Motorola cégtől is önállósodtak néhányan: ők megalkották a 6502-t, amelyet az akkoriban meseszerű 25 dolláros áron kínáltak. Az általuk alapított MOS Technology céget később a jól ismert Commodore cég vásárolta fel. 1975 végén már kb. 40 különböző mikroprocesszort lehetett kapni. Még ebben az évben elkezdődtek a kísérletek a 16 bites processzorok kifejlesztésére. A National Semiconductor a Pace nevűt, a Texas Instruments 1976-ban a TMS 9900-at dobta a piacra. Ezeknek a processzorknak ekkor nem lett sikere. A 16 bites processzorok generációjának igazi fellendülése 1978-ban kezdődött, amikor bemutatták az Intel 8086, illetve az Intel 8088 processzorokat. Pedig a 8088-as még nem is volt igazi 16 bites processzor, mert bár belsőleg 16 bittel dolgozott, de az adatbusz szélessége csak 8 bit volt, azaz a külvilággal 8 biten kommunikált. A 16 bites processzorok történetében komoly lépcsőt jelentett az elődeinél jóval nagyobb teljesítményű Intel 80286-os. Ez nemcsak gyorsabb volt elődjénél, hanem több memóriát tudott kezelni és úgynevezett védett módú működésre is képes volt. A 32 bites processzorok előfutára a Motorola 68000-es szériája volt, amely az Intel 8088-ashoz hasonló technológiával belül 32 bites, kifelé azonban csak 16 bites volt. A Motorola első igazi 32 bites processzora a 68020-as volt, az Intelé pedig a 80386-os.

Anyag

Az első mikroprocesszor az 1971-ben megjelent 4 bites szóhosszúságú Intel 4004 volt. Később több sikeres 8 bites sorozat jelent meg több gyártó részéről (Intel 8086 - az első IBM PC processzor, Zilog Z80, Motorola 6800). A 80-as évektől kezdve megnőtt a processzorok szóhossza (Intel 80286: 16 bit - 1982, Intel 80386: 32 bit - 1985) az órajel folyamatos növekedése mellett.

A processzorok fejlődése Már 1969-ben történtek arra vonatkozó kísérletek, hogy hogyan le¬het a számítógép feldolgozó- és vezérlőrészét egy chipre integrálni. Az Intel cég egyik alkalmazottja, Ted Hoff 1969-ben egy japán zseb¬számológép-gyártó vállalat megbízásából fejlesztette ki az első olyan integrált chipet, amelyik a vezérlő- és a feldolgozó részt egyetlen kis szilíciumlemezen egyesítette. Eredetileg ez a japán megrendelő ti¬zenkét különböző chipet rendelt különböző számológépek számára. Mivel minden egyes chipnek más-más konstrukciója lett volna, és a megrendelés olyan nagy volt, hogy a költségek csillagászati összegre rúgtak, Hoff egy olyan chipet szerkesztett, amely univerzálisan min¬den számológéphez használható volt. így aztán megszületett a „szá¬mítógép a chipen" és beköszöntött a mikroprocesszorok kora. Amikor az Intel cég a japánoknak bemutatta a kész tervet, azok a termék minden jogát maguknak biztosították egy exkluzív szerződés meretében. Ennek a processzornak a neve 4004 lett. Az Intel cég ezt i processzort egyébként - a szerződés értelmében - csak 1971-ben nutathatta be a nagyközönségnek. Ennek már 2300 tranzisztora volt ís egyidejűleg négy kettes helyiértéket tudott feldolgozni, tehát 4 bi-es processzor volt. Az Intel 1972-ben dobta piacra az első 8 bites processzort, amely a >008 elnevezést kapta. Ezek a processzorok voltak az első olyan pro-

cesszorok, amelyeknél már nem kellett a gyártásnál meghatározni fel¬adatukat és funkciójukat. Gondoljunk bele, micsoda előny volt ez: ugyan¬azt a nagy sorozatban (ezért persze olcsón) előállított processzort a legkülönfélébb alkalmazásokra lehetett használni (pl. szerszámgépek vezérlése, fényképezőgépek és videokamerák esetében a megfelelő megvilágítás szabályozása, az autó elektronikájának szabályozása stb). 1974-ben majdnem egy időben készült el az Intel 8080 (amely so¬káig a 8 bites számítógépek ipari szabványa volt), a Valvo 2650, a National Semiconductor SC/MP-je és a Motorola 6800-asa. Az Intel cég egykori munkatársai akkoriban megalapították a Zilog céget, és 1976-ban bemutatták a Z80-at, amely a 8080 processzor javított, de azzal kompatíbilis változata volt. A Motorola cég alkalmazottai kö¬zül is önállósodott néhány: ők megalkották a 6502-t, amelyet az ak¬koriban meseszerű 25 dolláros áron kínáltak. Az általuk alapított MOS Technology céget később a jól ismert Commodore cég vásárolta fel. 1975 végén már kb. 40 különböző mikroprocesszort lehetett kap¬ni. Még ebben az évben elkezdődtek a kísérletek a 16 bites processzorok kifejlesztésére. A National Semiconductor a Pace nevűt, a Texas Instruments 1976-ban a TMS 9900-at dobta a piacra. Mint később kiderült, ez egy kicsit elhamarkodottan történt, mert egyiknek sem lett igazán sikere. A 16 bites processzorok generációjának igazi fellendülése 1978-ban kezdődött, amikor bemutatták az Intel 8086, illetve az Intel 8088 processzorokat. Pedig a 8088-as még nem is volt igazi, „fajtiszta" 16 bites processzor, mert bár belsőleg 16 bittel dolgozott, de az adat¬busz szélessége csak 8 bit volt, azaz a külvilággal 8 biten kommuni¬kált. Aló bites processzorok történetében komoly lépcsőt jelentett az elődeinél jóval nagyobb teljesítményű Intel 80286-os. Ez nemcsak gyorsabb volt elődjénél, hanem nagyobb memóriát is tudott kezelni. A 32 bites processzorok előfutára a Motorola 68000-es szériája volt, amely az Intel 8088-ashoz hasonló technológiával belül 32 bites, kifelé azonban csak 16 bites volt. A Motorola első igazi 32 bites processzora a 68020-as volt, az Intelé pedig a 80386-os. A ma forgalomban lévő régebbi számítógépekben még ma is ez a két processzor található.

A személyi számítógépek története A személyi számítógépek története csak 1976-tól datálódik. Ekkor építette meg Steven Jobs és Steve Wozniak (akkoriban egyetemi hallgatók) az első „személyes használatra szánt számítógépet", amelyet Apple-nek neveztek el. 1977 januárjában megalapították azonos nevű cégüket, mivel nem találtak gyártót találmányukhoz. A Commo¬dore cég 1977-ben mutatta be első PC-jét, a PET-et (Personal Electronic Transactor), őket követte 1978-ban az Atari, majd 1979-ben a Texas Instruments. De a szakma csak akkor figyelt fel, amikor az IBM 1981-ben be¬mutatta személyi számítógépét. Ebben a PC-ben az Intel cég 8086-os processzora volt. Az operációs rendszert (MS-DOS) az akkor még kis cégnek számító Microsoft fejlesztette ki. A közvélemény, és ami jelentősebb: a szakma az IBM személyi számítógépét fogadta el szab¬ványnak. És ezen sem az Apple, sem a Commodore nem változtatha¬tott, hiába is szerették volna saját rendszerüket előtérbe helyezni. A többi gyártó cég, a Compaq, Hewlett Packard, Olivetti, Siemens már ehhez az IBM, illetve ipari szabványként elfogadott rendszerhez igazodtak. Előre még csak nem is lehetett sejteni, mekkora fejlődést indít el, hogy ilyen sok cég kezdett IBM kompatíbilis számítógépeket gyártani. Ettól kezdve ugyanis rohamosan esni kezdtek a PC-árak. A gyártás és a gépek teljesítménye eközben felmenő tendenciát mu¬tatott. Egy 198l-es PC az akkori árának ma hozzávetőlegesen csak az 5-10%-ába kerülne - ha egyáltalán még hozzá lehetne jutni. 1.2. A személyi számítógépek (PC-k) A személyi számítógépek áttekintése A személyi számítógép vagy PC elnevezés akkor vált általánossá, amikor az IBM szokásos szerénységével az IBM-PC-t „a" számítógépnek (PC-nek, Personal Computer) nevezte. Ezek után a számítástechnika át¬vette ezt az elnevezést. Ha tehát a könyv a továbbiakban PC-ről be¬szél, akkor nem csak az IBM termékéről lesz szó, kivéve, ha erre kü¬lön felhívjuk az olvasó figyelmét.

Manapság rengeteg PC-gyártó cég van a világon (kb. 300). Pro¬cesszorokat sokkal kevesebben gyártanak. Az Intel és a Motorola mindkét területen uralja a terepet. Az IBM-PC-kben és az ezekkel kompatíbilis számítógépekben Intel-processzorok, az Apple és Atari computerekben pedig Motorola-proeesszorok találhatók. Időközben más cégek is - mint az AMD és a Cyrix - megpróbálták már az Intel-processzorok másolását - sikerrel. És tekintve, hogy ezeknek az úgy¬nevezett „klónoknak" az ára kedvezőbb a valódi Intel-processzoro¬kénál, meglehetősen nagy népszerűségnek örvendenek.


A számítógépnek, de mindenekelőtt a processzornak van két lénye¬ges jellemzője, amelyek utalnak a teljesítményre: az egyik a szóhossz (bitszám vagy bitszélesség), a másik az órajelfrekvencia. Mindkettő azt a sebességet határozza meg, amellyel adatokat lehet feldolgozni. A szóhossz A számítógép teljesítményének szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy mekkora az a szóhossz, amivel a számítógép dolgo¬zik. Ahogy azt már a bevezető részben olvashatták, a számítógépek a számok ábrázolására 8 bitet használnak. A szó hosszát, amellyel a processzor dolgozik, belső szóhossznak nevezzük. Ezek a követke¬zők lehetnek: 8 bites processzorok = 1 byte 16 bites processzorok = 2 byte 32 bitesek = 4 byte 48 bitesek = 6 byte 64 bitesek = 8 byte 8 bites processzorokat ma már nem, 16 és 32 biteseket pedig csak olcsó számítógépekhez vagy „egyszerű" gépvezérlésekhez használ¬nak. Ezzel szemben manapság a 64 bites processzorok a legelterjed¬tebbek. A belső szóhossz mellett, amellyel a processzor dolgozik, fontos még a buszrendszer szóhossza is: • az adatbusz bitszélessége, • a címbusz bitszélessége. Az adatbusz szélessége azt mutatja, hogy a processzor hány bitet tud egyidejűleg a hozzá kapcsolt perifériákra küldeni (például a kül¬ső adattárolóhoz). A címbusz közvetíti azokat a jeleket, amelyek a tárolóhelyek eléréséhez szükségesek. A címbusz szélessége határoz¬za meg a közvetlenül megcímezhető címtartomány nagyságát. Az Intel 8086 például 16 bites adatbusszal és 20 bites címbusszal dolgozott. Az első processzorgenerációk közt azonban nemcsak tiszta 8, 16 és 32 bites számítógépek voltak, hanem voltak keverékek is. Például

az Intel 80386SX processzor belső szóhossza 32 bites, de az adatbusz csak 16 bites volt. Ezért az adatbuszra való kiadás előtt az adatokat két 16 bites részre kellett bontani. Ez így egy 32 bites adatot két lép¬csőben tudott továbbítani. Órajel-frekvencia Egy számítógép teljesítményét az órajel-frekvencia is meghatározza. Az órajel-frekvenciát a vezérlőkvarc (órajeladó) hozza létre, amely vagy közvetlenül integrálva van a processzorba vagy azon kívül he¬lyezkedik el. Az órajel a PC munkaüteme és Megahertzben (MHz) mérik. Egy Hertz az a frekvencia, amely 1 másodperc alatt egy rez¬gést végez. A 8 MHz tehát azt jelenti, hogy a kvarc másodpercenként 8 milliószor rezeg. Ez a rezgés határozza meg az utasítások végrehaj¬tásának gyorsaságát. Általában azt lehet mondani, hogy minél maga¬sabb az órajel, annál gyorsabban tud a számítógép dolgozni. A ma használatos processzorok általában 100 és 200 MHz között dolgoz¬nak, de már léteznek ennél gyorsabbak is. Ezeket az adatokat azonban csak óvatosan szabad kezelni, mert mit használ egy gyorsan ütemezett számítógép, ha a végrehajtást a lassú memóriák fékezik, és a gépnek állandóan várnia kell az adatok¬ra. Az órajelet csak egyforma processzorok esetében lehet összeha¬sonlítani. Egy 100 lóerős motor nyilvánvalóan gyorsabb egy sportko¬csiban, mint egy kamionban. Ki mindenki gyárt processzorokat? Ama ismert összes processzor ősét az USA-ban, San Jose közelében található ma már szilikonvölgynek nevezett környéken fejlesztették ki. Ellentétben az memóriachipekkel, amelyeknél Japán (NEC, Fu¬jitsu, Hitachi, Toshiba) uralja a piacot, a processzorok területén az USA a meghatározó. A kisszámú gyártók maguk között felosztották a piacot. Ezek: az Intel, Motorola, National Semiconductor, Weitek, Zilog és Texas Instruments cégek. Más cégek, mint az IBM, Apple vagy a DEC csak saját szükségletükre gyártanak processzorokat.

^ szabványprocesszorok körében a német és az európai ipar jelenleg lem játszik jelentős szerepet. A Sun, a Hewlett Packard, a MIPS, a DEC és az IBM cégek nagy sljesítményű, modern RISC-processzorokat (1. később) gyártanak. A PC-k számára gyártott processzorok körében két gyártó uralja a iacot: az Inter és a Motorola. A Motorola az Intellel szemben ab->an a szerencsés helyzetben van, hogy processzorait más gyártók nem íásolják le. Az AMD (Advanced Micro Devices) és a Cyrix időköz¬én már az újabb Intel processzorok másolatát is sikerrel dobták pi-cra. íz Intel processzorok íz első 16 bites processzorok sikere iz első igazi 16 bites processzort 1978-ban az Intel mutatta be 8086-■s számmal. Ez a processzor azonban nem aratott nagy sikert, mivel 16 bites struktúra abban az időben meglehetősen drágává tette a épet. Ezért az IBM megbízására elkészült a „visszafejlesztett" 8/16 ites 8088-as processzor. A két típus funkcionálisan azonos volt, uta-ításkészletük is megegyezett. Különböztek azonban a bitstruktúrá-an és az órajelfrekvenciában: amíg a 8088-as még általában 4,77 IHz-es órajellel működött, addig a 8086-os már 6-10 MHz között udott üzemelni. Ennek ellenére a legtöbb PC 8 MHz-el működött. ^ 8086-os és a 8088-as egyaránt 1 Mbyte memóriát tudott kezelni özvetlenül. Bármely gyártótól származó PC-t, amelybe a 8088 vagy 8086-os szériát építették be, általában PC-nek nevezték, ha nem olt merevlemezük. Ha volt merevlemeze egy gépnek, akkor már XT-ek nevezték. A fejlesztésben a következő állomás a 80186-os volt, amelynek íljesítménye a 8086-osénak duplája volt. A 80186-os processzornál íár számos olyan elemet, amely korábban önálló külső áramkörként zerepelt a processzor chipjébe integráltak. Ennek folyományaként processzor teljesítménye is jelentősen nőtt. Ennek ellenére nem agyon terjedhetett el, ugyanis gyorsan követte őt 1982-ben a 80286-s, amely már 16 MHz-cel működött. A 80186-os és a 80286-os egy-

aránt 16 bites processzorok voltak. 1983-ban a 80286-ost már beépí¬tették a PC-kbe. A 80286-os processzorral ellátott PC-ket AT-nek nevezték, az AT az Advanced Technology (haladó technika) rövidíté¬se. Ennél a processzornál a címbusz szélességét 24 bitre bővítették ki, az adatbusz maradt 16 bites. Ezzel a processzor már 16 Mbyte memóriát tudott megcímezni - ennyi lehetett a gép maximális me¬móriája. Ma már csak elvétve találkozhatunk 286-os PC-vel. A tavalyi hó A ma már szintén alig megtalálható 386-os processzorokat 1985-ben mutatták be a nagyközönségnek. Ezek eredetileg 16 MHz-esek vol¬tak. Az új processzorgeneráció bevezetése után az Intel a megneve¬zésből törölte a 8 és a 0 számjegyeket. így a hivatalos név i386 lett. A 386-os processzorok már 32 bitesek. Ez azt jelenti, hogy egyszerre 4 byte adatot tudnak feldolgozni. Az információkat a 80286-ossal szem¬ben kétszer olyan gyorsan lehet a processzorba be- és abból kivinni. Továbbá a processzor architektúrája 4 Gbyte memória kezelését te¬szi lehetóVé (4 Gigabyte = 4 milliárd karakter ). Az 386-os órafrek¬venciája később 20, majd 33 MHz lett. A 386-os processzoroknak felépítése szolgált a összes jövőbeli pro¬cesszor alapjaként. A 386-os processzoron futtatni lehetett, illetve lehet az összes korábbi 8 és 16 bites processzorra írt szoftvert, ugyan¬akkor képes az új, 32 bites programok futtatására is. Ez a tulajdon¬ság a 386-os utáni processzoroknál is megmaradt. A 8088-os analógiájára az Intel kifejlesztette a „szűkített" 386-os processzort, a 386SX-et. Működését tekintve a 386SX megegyezik a „normális" 386-os processzorral, belül 32 biten dolgozik, futtathatók a 32 bites programok, a külvilág felé azonban csak a 16 bitesként visel¬kedik. Mivel kifelé a processzor megegyezik a 286-ossal, nyugodt szív¬vel be lehet őket építeni az 16 bites AT alaplapokba. Ekkor azonban a megcímezhető memóriaterület nagysága is 16 Mbyte-ra csökken. Mivel az Intel cég a 80286-ost fel akarta váltani a 386-ossal, ezért az új processzor számára ugyanolyan árat szabtak meg, mint a régié volt. A 90-es évek elején a 386SX volt a legkedveltebb processzor. A „normális" 386-os processzorok a megkülönböztetés miatt a DX betűket kapták kiegészítésként. Ez a modellpolitika az i486-os beve¬zetése után is megmaradt.

Mindeközben az AMD cég kifejlesztett egy 386-os, 40 MHz-es pro¬cesszort, amely kompatíbilis volt az Intel 386-ossal


Várakozási ciklusok A mind gyorsabb számítógépekkel összefüggésben keletkezett a „Wait-State" (várakozási ciklus) szó. A 386-os és 486-os processzoroknak, amelyek 25-60 MHz közötti órajellel működnek, igen gyors RAM memóriára van szükségük. A hagyományos RAM chipek nem elég gyorsak ehhez, nem felelnek meg e processzorok munkatempójának. Mivel várni kell a memóriából jövő adatokra, a processzor munkáját egy várako- .:..... zási ciklus beiktatásá- J:


val fel kell függeszteni. Ez azt jelenti, hogy :• minden egyes memó¬ria-hozzáférés után egy vagy két órajel hosszú¬ságú szünetet kell tartania, ami természe¬tesen csökkenti a számítógép teljesítmé¬nyét. A hiányosság kiküszöbölésére fejlesz- tették ki a gyorsító (cache) technikát. A 486-os processzorok wmm 3.5. ábra. A processzorgenerációk mérföldköve: az Intel 80386. (Intel-fotó) A ma még elterjedt i486-os processzorok, már 1989-ben kaphatók voltak, és azóta nagy családdá nó'tték ki ma¬gukat. Ezek is igazi 32-bitesek, és megőrizték a 386-os felépítését. Mi¬ben rejlenek az előnyei?

A 486-osoknál a konstruktőrök néhány olyan kiegészítő elemet ma¬gába a processzorba építettek be, amelyek a 386-osoknál még a chipen kívül voltak, például a lebegőpontos társprocesszort (FPU) és a 8 Kbyte méretű gyorsítótárolót (cache). Ez az integráció és a nagyobb órajel a processzorokat további teljesítménynövekedéshez segítette. A maga 1,2 millió tranzisztorával a 486-os négyszer gyorsabb volt mint a 386-osok, illetve 60-100-szor gyorsabban számoltak, mint az első XT. Az első Í486DX processzornak 25 MHz-es órajele volt, amely a későbbi változatokban 33, majd és 50 MHz lett. A DX processzoro¬kat később felváltották a DX2 és a DX4 processzorok.

SX processzorok Az Intel 1991-ben az i486DX-nek is megépítette a szűkített változa¬tát, az i486SX-et. Ez nem tartalmazott társprocesszort és valamivel alacsonyabb órajellel működött mint a DX processzorok. A belső 8 Kbyte-os gyorsítótár és a 32 bites buszszélesség megmaradt. Az Í486SX processzorok 16-33 MHz frekvenciával működtek, de ezek ma már nem kaphatók.

Gyorsítótárak (cache memória) Ahhoz, hogy az i486-os és Pentium processzorok ilyen magas órajellel működhessenek, a processzor és a RAM közé gyors átmeneti tárolókat építenek be: statikus RAM-okat (SRAM). Ezek lényegesen gyorsabbak, mint a dinamikus RAM-ok, igaz jóval drágábbak is. Egy 4 vagy 8 Mbyte-os statikus RAM-ból álló fő memória túl drága lenne. Hogy a PC-k ne kerüljenek túl sokba, de a számítási sebesség mégis megfelelően gyors legyen, ezt a gyorsítótároló (Cache-Memory) használatával lehet elérni. Ezt a memóriát kapcsolják a főtároló és a pro¬cesszor közé. Mivel a gyorsítótároló a főtárolóhoz viszonyítva viszonylag kicsi, (128 vagy 256 Kbyte), csak korlátozott mennyiségű információt tud felvenni. A gyorsító memóriába a processzor beleteszi azt az adatkészletet, amelyre nem mindig, de gyakran szüksége van a feldolgozásnál. Ha a processzor adatállományt akar olvasni, akkor először megnézi a gyorsítótárolóban. Ha megtalálja a szükséges adatokat, akkor lép, onnan rendkívül gyorsan ki tudja olvasni. Ez meglehető-

Különválasztott processzor és gyorsító tároló (Pl. egy 386 számítógépben)


Processzorba beépített gyorsító tároló (Pl. az i486 és Pentium processzorokban) Vezérlőegység Feldolgozó egység

L L. _

Főtároló


J

Processzorba beépített gyorsító tároló __ - .. . 3.6. ábra. A gyorsító tároló. A teljesítmény javítása érdekében az integrált gyorsítótárolóval ellátott processzorok és a főtároló közé még további gyorsító tárolót is (Second Cache = második gyorsító) be lehet építeni sen időtakarékos eljárás, mivel az információkat nem kell a lassú RAM-ban vagy a merevlemezen keresni. Az olyan gyors processzoroknál, mint a Pentium vagy a Power PC, közvetle¬nül a chipen található a gyorsítótár. Aritmetikai, illetve társ- vagy lebegőpontos processzorok Ahhoz, hogy növelni tudjuk a tudományos területen CADI CAM-alkamazásánál vagy a táblázatszámolásoknál a feldolgo¬zás sebességét, az Intel kifejlesztette az ún. aritmetikus, illetve társprocesszorokat. Ezek a normál 8086-, 80286- vagy 386DXI SX processzorokba építhetők be. Az utolsó számjegy utal erre, a „6"-os helyett„7"-es áll, például 80387. A teljesítmény növelése csak akkor válik lehetővé, ha az alkalmazási program a megfe¬lelőadatokat a számítógéphez át tudja irányítani. Az új progra¬mok képesek erre. Másképpen: egy pót társprocesszor nem növeli eleve a processzor teljesítményét, hanem segíti bizonyos számítóműveleteknél a munkáját. Az olyan gyors processzorok¬ban mint az i486-os, a Pentium, a PowerPC vagy a Motorola 68040 már benne van az aritmetikai chip.

A számítógép gyorsaságát nemcsak a processzor határozza meg, hanem a hozzárendelt ROM- és RAM-tárolók is. Mit használ egy gyors processzor, ha mindig várnia kell a munkatárolóban tárolt adatokra ? Ezért a processzort és a munkatárolót egymás¬hoz kell igazítani. Minél gyorsabban tud a két processzor egy¬mással kommunikálni, annál nagyobb lesz a PC teljesítménye. Például ez az oka annak, hogy miért van különböző'teljesítmé¬nye a tesztek szerint a különbözőgyármányoknak ugyanazzal CPU-val és operációs rendszerrel. Í486DX2 A 486-os DX és SX modellek mellett további változatot vezetett be az Intel: a 40, 50, és 66 MHz-es DX2-t. Ezek a processzorok belsőleg megduplázott órajellel működnek (ezért áll a 2 a DX után). A fenti három típus a belső órafrekvenciát 20-ról 40-re, 25-ről 50-re és 33-


' \v y efc- . ■ - ; \


^^^K ^  ; J ■ ' ■ j:iátí& * z» fr* ^^ ^ '•" — ^Ift " ■"* "^^ ^ J^SSpS^e * ■ ^^^ ■^v' .■-..--'

3.7. ábra. 7«te/ 1486DX. (Intel-fotó)

Élű' iil 11 ■ír 3.8. ábra. A Cyrix cég 486-osa. (Computer Persönlich-fotó) rol 66-ra duplázza. Az órajel megnövelése magában a processzor-ATWÍHÍ tOrt?mí;Sfelé ? Processzor ugyanúgy viselkedik, mint eddig. £t AT? % ^;nel gyorsabb alaplapok rendkívül drágák vol¬tat A belsőleg duplázott órajellel azonban az alaplap struktúrájá¬nak megváltoztatása nélkül lehetett gyorsabb gépeket előállítani Overdrive-processzorok 

A7 T ? f!in^enKvllag°s volt, az most majd biztosan összezava-uw^f , kedveben akart járni azoknak a vevőknek, akik a ko-rabbi Intel processzorokat használták. Miért ne élvezhetné a vevő a gyorsabb chipek előnyeit anélkül, hogy az egész alaplapot újra megvegye

válfrf tTg T F? ídúJítására - az alaPlaP felépítése szerinf-f ét változat kínálkozik: ha az alaplapon van ún. overdrive foglalat akkor az overdnve processzort abba kell behelyezni. Ekkor az overdrive processzor lekapcsolja a régi processzort, és ő maga veszi át a mun-Jíat. A másik megoldás: a processzor egy úgynevezett ZIF-foglalat-

Isii

3.9 ábra. A DX4-es volt a 486-os család utolsó tagja. (Intel-fotó)


Energiatakarékos processzorok A notebookokat általában az elektromos hálózattól függetle¬nül haznalják. Azért hogy a lehető leghosszabban, a hálózat¬tol függetlenül is működni tudjanak, a gyártók energiatakaré¬kosprocesszorokat kísérleteztek ki. Ekkor fejlesztette ki az Intel a 386SL-t, amely lényegében megfelel a 386SX-nek de különösen kicsi a teljesítményfelvétele. Az AMD cég szintén fejlesztett energiatakarékos processzort ez az AMD 386DXL lett. Ez a processzor az ún. Standby ' (készenléti állapot) üzemmódban is képes működni Ebben az állapotban alig 1 milliamper áramot vesz fel újra csak parancsra aktivizálódik. Az újabb notebookok számára az Intel kifejlesztette a 486SL-t, mely 33 és 40 MHz-el működik. Ez a processzor megegyezik a 486DX-szel, szintén tartalmaz társprocesszort és 8 Kbyte-os gyorsítótárat. A 486SL a DX-hez képest harmadakkora áramot igényel.

A 486-os család belső" és külső órafrekvenciája

Intel-processzor Órajelfrekvencia Továbbfejlesztés Új órajelfrekvencia 486SX-25 25 MHz belső* OverDrive 25 50 MHz belső 25 MHz külső** 486DX2-50-en 25 MHz külső 486DX-33 33 MHz belső OverDrive 33 66 MHz belső 33 MHz külső 486DX2-66-on 33 MHz külső 486DX2-50 50 MHz belső 486DX4-75 75 MHz belső 25 MHz külső 25 MHz külső 486DX2-66 66 MHz belső 486DX4-100 100 MHz belső 33 MHz külső- 33 MHz külső

  • A processzor belső frekvenciája.
    • Külső frekvencia, amellyel az alaplaphoz csatlakozik (pl. a RAM-hoz).

A Pentium: átmenet a CISC és a RISC technológia között

3.10. ábra. Az Intel Pentium processzor teljesen kompatíbilis az eddigi 80x86-os processzorokkal. (Intel-fotó) Az Intel a következő processzor generációjával (P 5) szakított azzal hagyománnyal, hogy minden típust számmal lásson el. Ezt a chipet az 586-os név helyett Pentiumnak nevezték. A változtatás oka, hogy



a nevek szabadalmilag védve vannak, a számok viszont nem védhe¬tők. Az Intel tanult a múltból (az AMD és a Cyrix cégek másolatai). Az első Pentiumok 112 millió utasítást hajtottak végre másodper¬cenként (az első486-osok kb. 20 milliót). 3,1 millió tranzisztorával és különleges felépítésével teljesítménye megközelítette a munkaállo¬másokét. Belsőleg a Pentium ugyanúgy 32 bit széles buszt használ, külsőleg azonban 64 biteseket. Mivel a Pentium belsőleg két 32 bites pipeline-nal működik, nagyon magas adatátbocsátó képessége van: 528 Mbyte másodpercenként. Összehasonlítva a 486DX50-esnek 160 Mbyte/s volt ugyanez a sebessége.

CISC- és RISC-processzorok A processzoroknál alapvetően két különböző felépítést külön¬böztethetünk meg: a CISC- (Complex Instruction Set Com¬puter — teljes utasításkészlet) és a RISC-architektúrát (Reduced Instruction Set Computer = csökkentett utasítás¬készlet). A két technológiával készült processzoroknak külön¬bözik az utasításkészletük. Az összes eddig ismert processzor, az Intel 80x86-os sorozat és a Motorola 680x0-es sorozat CISC processzorai nagyszámú műveleti kódot tartalmaztak. A CISC processzorok több tárolóműveletet képesek végezni az összetett utasításkészlet segítségével. Ezt ugyan korlátozza a szükséges regiszterek száma, de emeli a vezérlőegységgel szemben támasztott köve¬telményt. Az egyre gyorsabb processzorok eléréséhez új utat kellett találni, tehát a processzorok architektúrája megváltozott. Amikor megvizsgálták a hagyományos számítógép-alkalmazá¬sokat, úgy találták, hogy az összes utasítás ötöde fordul nagyon gyakran elő, a maradék jóval ritkábban. Ezért csök¬kentették az utasításkészletet és az utasítások formátumát. A RISC filozófia célja tehát az, hogy kisebb, olcsóbb és áttekint¬hetőbb processzorokat építsenek. Ehhez a processzor utasításkészletét a legfontosabb és leg¬gyakrabban használt műveletekre csökkentették. A RISC-architektúra további jellegzetessége, hogy jobban leválasztott buszrendszerrel és egymástól független feldolgozóegységekkel rendelkezik. Ez teszi lehetővé a párhuzamos feldolgozást, és a

gyorsabb adatátbocsátó képességet. A RISC-processzorok teljesítménye manapság jelentősen meghaladja a 100 MlPS-et (Millión Instructions Per Second = millió utasítás másodper¬cenként). Ezenfelül a Pentiumnak két 8 Kbyte-os megosztott gyorsítótárolója van az adatok és az utasítások gyorsítására. A szuperskaláris RISC-egység képessé teszi arra, hogy az erre a tartományra eső művelete¬ket egy óraütemnél gyorsabban végezze el. Mivel a címbusz csak 32 bit széles, a direkt megcímezhető memóriamező 4 Gbyte maradt. A Pentium első modelljei 60 és 66 MHz-el működtek és elérték a 100 MlPS-et. Később az Intel ezeket bevonta a piacról és új 75-200 MHz-esekre (75, 90, 100, 120, 133, 150, 166, 200) cserélte. A pro¬cesszorbusz külső órajele 50 és 66 MHz között maradt.

Pipeline-ok működése A gépi utasítások végrehajtása a processzorban több logikai fázisra bontható: utasításlehívás - dekódolás - operanduslehívás - végrehajtás. Minden fázisnak időre van szüksége. Hogy a RISC-filozófia megvalósulhasson, vagyis minden egyes gépi utasítás egy órajelet használjon fel, bevezették az ún. pipeline-t. Ez a „futószalag-technika " teszi lehetővé, hogy a processzor nem¬csak egy utasítást, hanem egyszerre többet, párhuzamosan dolgozzon fel. Például amikor az egyik utasítás a végrehajtási fázisban van, a következő már az utasításlehívási fázisban lehet. így ideális esetben minden fázisban végre lehet hajtani egy utasítást. Ha nem lenne ez a párhuzamos feldolgozás, akkor egy gépi utasításnak minden fázison keresztül kellene mennie és minden utasításnak több órajelre lenne szüksége. A szuperskaláris architektúra Apipeline eljárás felhasználásával az utasításhoz szükséges órajelek száma az egyes érték közelébe hozhatók. A pro¬cesszoron belüli további párhuzamosítással további teljesít¬ménynövekedés érhető el. Ennél az eljárásnál minden fázis¬ban van egy utasítás a pipeline-ban. A szuperskaláris pro¬cesszorokban minden fázisnak megfelelő hardver többszörö-

sen van benn. Ezért sok parancs több fázisban is megtalálha¬tó. Ha például egy szuperskaláris processzorban a komplett hardver kétszeresen van beépítve, akkor ideális esetben minden fázisban párhuzamosan két utasítást tud feldolgozni. Ez azt jelenti, hogy minden egyes órajel alatt két utasítás kerül végrehajtásra, tehát egy utasításhoz a processzornak fél órajelre van szüksége. Ez természetesen csak az elmélet. Ugyanis ha például az egyik utasításnak az ó't megelőző' utasítás eredményére van szüksége, akkor a kettő nem hajtha¬tó végre tisztán párhuzamosan. A gyártó ezeknek a processzoroknak az energiaszükségletét 5-6 wattos teljesítményfelvétellel, 3,3 voltos tápfeszültséggel csökkentette, hogy ne legyenek olyan hőtermelési problémák, mint a 60 és 66 MHz-el működő Pentium processzoroknál. Hasonlóképpen történt a fej¬lődés mint a 486-osoknál: a Pentium megjelenése óta már sok telje¬sen kifejlesztett processzorcsalád létezik Pentium-Overdrive processzo¬rokkal is. így a 486-os alaplapot fel lehet javítani Pentiummal, vagy egy régi Pentium alaplapot fel lehet gyorsítani egy gyorsabb Pentiummal. Egyes számítógéprendszerek vásárlásakor fontos, hogy milyen pro¬cesszorfoglalat van az alaplapon. A Pentium alaplapon nincs többé Overdrive foglalat, helyette ZIF-foglalat van egy karral, melynek se¬gítségével a Pentiumot egyszerűen ki lehet cserélni. Azoknál az alap¬lapoknál, amelyeknek 4-es számú processzorfoglalatuk van, és ben¬nük 60 vagy 66 MHz-es Pentium van, a processzorok kicserélhetők egy 120 vagy 130 MHz-es Intel Overdrive P5T-re. Az 5-ös számú processzor¬foglalatban a lassabb Pentium processzort újabb, gyorsabbra lehet cse¬rélni. Mindenesetre ügyelni kell arra, hogy az 5-ös típus csak 1,5 vagy 2-szeres órajel-többszörözést enged meg. Mivel a Pentium külsőleg 50, 60 vagy 66 MHz-el van ütemezve, a 133 MHz-es Pentium jelenti a ha¬tárt. További teljesítményfokozás itt is csak az Overdrive-processzo-rokkal lehetséges (1. táblázatot). Más a helyzet a 7-es aljzatnál: ezt a 200 MHz-es Pentiummal és a Pentium Pro-val is fel lehet szerelni. A Pentiummal is vannak kompatíbilis processzorok például IBM, AMD, Cyrix és SGS Thomson. Nagyon fontos a vásárlásnál, hogy a korábban vásárolt szoftverek, amelyeket a korábbi processzorokra írtak, kompatíbilisek legyenek a Pentiummal is. Ezt azzal érték el, hogy a Pentiumhoz egy i386-os egy-

A Pentium utóda: a PentiumPro Miután a névben csak kevés változtatás történt, azt lehetne gondol¬ni, hogy ez a változat nem különbözik sokban az elődjétől. Pedig a Pentium csak kevésbé hasonlít a PentiumPro-ra, mint a Pentium a 486-oshoz, mert a PentiumPro kezdettől fogva 32 bites programokra van optimalizálva, és ezért a régi 16 bites programok felhasználásá¬nál alig van sebességelőnye. Az Intel-processzorok összehasonlítása a) Összehasonlításul az elődök

Típus Adatbusz Órajel Címtartomány Teljesítmény (MHz) MlPS-ben 8088 16/8 bit 4,77 + 8 1 Mbyte n. a. 8086 16 bit 4,77-10 1 Mbyte n. a. 80286 lobit 8-16 16 Mbyte 1,23 - 2,6 386SX 32/16 bit 16-25 16 Mbyte 3,0-5,2 386DX 32 bit 16-33 4 Gbyte 4,0-11,4 486SX 32 bit 20-33 4 Gbyte 13,1-27,6 486DX 32 bit 25-50 4 Gbyte 20,0 - 41,4 486DX2 32 bit 50-66 4 Gbyte 40,5 - 54,0 486DX4 32 bit 100 (33) 4 Gbyte n. a. Pentium, 5 V 64 bit 60 + 66 4 Gbyte 100 + 112 b) A jelenlegi Pentium processzorok Típus Adatbusz Órajel Címtartomány Teljesítmény (MHz) iComp-Index 2.0 szerint Pentium 3,3, V 64 bit 75 4 Gbyte 67 Pentium 3,3, V 64 bit 100 4 Gbyte 90 Pentium 3,3, V 64 bit 150 4 Gbyte 114 Pentium 3,3, V 64 bit 200 4 Gbyte 142 PentiumPro 64 bit 150 64 Gbyte 168 PentiumPro 64 bit 180 64 Gbyte 197 PentiumPro 64 bit 200 64 Gbyte 220

Ellentétben a „normál" Pentiummal, amelynek még X86-os utasí¬táskészlete volt, a Pro-nak nincs ilyenje és az X86-os utasításokat RISC-utasításokra kell átfordítania. Az új PentiumPro (P6) egyelőre 150, 180, 200 MHz-es órajellel működik. Mint minden új processzor, ez is tartalmaz egy belső gyorsítótárolót (16 Kbyte). Az újdonság azonban abban van, hogy van még egy második integrált gyorsítótárja is 256 vagy 512 Kbyte-tal, amelynek a belső órajelét a processzor adja. A Pro-nak három¬szoros szuperskaláris architektúrája van.


MIPS Egy processzor sebességét a MIPS méri. Ez azt az utasításszá¬mot adja meg, amelyet a processzor egy másodperc alatt végre tud hajtani. Egy MIPS egymillió utasítást jelent másodpercen¬ként. iComp-index 2.0: Egy, az Intel által a saját processzorai számára kidolgozott index, amellyel a processzorok művelet-végzésének tiszta idejét lehet összehasonlítani. A 2.0 verzió azért fontos, mert ezzel az indexszel az új 32 bites szoftvereket is figyelembe lehet venni. Ez azt jelenti, hogy órajelenként több független utasítást tud vé¬gezni. Ezenkívül optimalizálóprogram gondoskodik arról, hogy a PentiumPro órajelenként több adatot tudjon feldolgozni, mint az elő¬dök. A PentiumPro-ban kb. 5,5 millió tranzisztor működik és másod¬percenként 220 számítási műveletet tud elvégezni. Összehasonlítás¬ként: a 66 MHz-es Pentium csak fele ennyi műveletet tudott elvégez¬ni. A PentiumPro az adatokat 60 vagy 66 MHz külső órajellel küldi át az adatbuszon, és 36 címvezetékkel 64 Gbyte (elméletileg) memória¬tartományt tud megcímezni. Mivel az árak mindig csökkennek és újabb típusok jelennek meg az üzletekben, a vevők természetesen ezeket fogják keresni. A PentiumPro egyik utódja már startra kész. De vigasztalódjunk: ha ezek kaphatók lesznek, a PentiumPro mindenki számára elérhető lesz.

A Motorola processzorok

A Motorola cég a 68000-es családdal további fontos processzorgyár¬tó cég. Ellentétben az Intellel, amelynek számítógépei az első 8088 és 8086-os processzorokkal kompatíbilis továbbfejlesztések voltak, a Motorola lezárta a 6800-as szériát és a 68000-essel új korszakot kez¬dett. A Motorolának fontosabb volt a maximális teljesítmény, a rugalmasság és a feldolgozási sebesség, mint a régiekkel való kompati¬bilitás. Már 1979-ben bemutatta az első 68000-s típust, amelynek 4 MHz-es órajele volt. Ez a processzor már 32 bites volt, de csak 16 bites adatbusszal rendelkezett. Bár a Motorolának ezáltal volt egy nagy teljesítményű processzora, mégis sokáig tartott, amíg ezt elismerték. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy nem tudott együttműködni sem elődei szoftvereivel, sem az MS-DOS kompatíbilis szoftverekkel, másrészt hogy még kevés professzionális szoftver létezett. Csak akkor köszöntött be a várt si¬ker, amikor az Apple cég a Lisa és a Macintosh modelljeivel, a Commodore az Amiga és az Atari ST sorozatot 68000-ekkel szerelte fel.

Az első igazi 32 bites Motorola processzor a már 1983-ban bemutatott 68020 volt, ezt követte a 68030 majd a 68040. A 68040-es chip már az Intel i486-hoz hasonlóan társprocesszorral és gyorsító¬ tárral volt a chipre integrál¬ va. 1,2 millió tranzisztorral az Intel i486-osának megfelelő¬ je. Szerencsére a Motorola modellpolitikája nem olyan differenciált, ezért ezt a részt rövidebbre foghatjuk, mint az Intel ismertetésénél. A 68040-ből már csak egy 68LC040-es lebegőpontos 3.12. ábra. A 68040-es Motorola-processzor egység (társprocesszor) nél- ehősorban az Apple-Quadra-rendszerben terjedt ^ változat létezik el. (Motorola-foto)

A Motorola-processzorok teljesítőképességének jellemzői

Processzor Belső/külső busz Órajel (MHz) Címtartomány Teljesítmény (MIPS) 68000 32/16 bit 4-12 16 Mbyte 8,8 68020 32 bit 16-33 4 Gbyte 3-6,7 68030 32 bit 20-40 4 Gbyte 4-12 68040 32 bit 25-40 4 Gbyte 22-33 68060 32 bit 50 4 Gbyte 100 A 60 vagy 66 MHz-es Intel-Pentium utódja és ellenfele a 68060-as Motorola. Ez 50 MHz-es órajelével és kb. 2,5 millió tranzisztorával ugyancsak kb. 100 MlPS-et ér el. A 680 x 0 Motorola processzorsorozat különösen nagy teljesítményt mutatott összetett grafikák és képek ábrázolásánál, különösen a grafikus kezelőfelülettel rendelkező számítógépek esetében, mint például a régebbi Apple rendszerekben. A ma már nem gyártott Atari készülé¬kekben és a Commodore Amigájában szintén Motorola processzo¬rok voltak. A PC-k területén a 680 x 0 sorozatot közben felváltotta a gyor¬sabb Power PC-sorozat RISC processzora. RISC-processzorok - nem kell mindig Intelnek lenni A RISC-processzorok pár évvel ezelőttig a drága munkaállomások és a nagy teljesítményű lézernyomtatók számára voltak fenntartva. A RISC-technológia nem teljesen új, mert a MIPS Technology cég már a 80-as évek közepétől gyárt RISC processzorokat R2000/3000 néven. A SUN cég a SPARC számítógépekkel szintén hosszabb idő óta feltűnést keltett. A PC-kben a RISC-architektúra gyenge kezde¬teit már az Intel i486-os processzorokban és a Motorola 68040-ban megtaláljuk. Ezek komplett utasításkészletüket úgy osztották fel, hogy ezek magvát az egyszerű behuzalozott utasítások képezték, a mara¬dékot RISC-technikával illesztették hozzá. Tehát itt még nem beszél¬hetünk igazi RISC-processzorokról. De a Pentiumnál sem, amely


3.13. ábra. 150 MHz-es RISC-CPU: a DEC AlphaPC-je. (DEC-fotó) hasonlóképpen részben RISC-technikára épül, és a kompatibilitás elvéből adódóan egy teljes 386-os processzort építettek bele. Az Intel processzorok a jövőben már nem fogják uralni a piacot. Mindenekelőtt a felső piaci részben és mint a Pentium konkurensei, a RISC processzorok egyre jobban előretörnek. Ezt az új operációs rendszerek, mint például a Windows NT, és a nagy teljesítményű al¬kalmazói szoftverek teszik lehetővé. Az Intel a fejlődést a Pentium Pro-val követi, melyeket a 32 bites rendszerek számára, mint például a Windows NT vagy az Unix számára fejlesztették ki. Viszont ezeket az X86-os programokat át kell alakítani x86-os utasításokra. Az első RISC-processzorokat a DEC cég gyártotta (Digital Equipment): DECpc AXP/150 néven. Ez tartalmazott egy Alpha-AXP-21065-es szuperskaláris architektúrájú processzort és WindowsNT alatt működött, 150 MHz-es órajellel, 64 bites adatbusszal és 1,7 millió tranzisztorral 300 MlPS-et teljesített. A MIPS Technology cég is gyártott a nagy teljesítményű PC-k szá¬mára RISC-processzorokat (a cég neve nem tévesztendő össze a CPU teljesítményét mérő MlPS-el). Ennek kezdettől fogva RISC-archi-

tektúrája volt. Termékei először a Unix operációs rendszerrel és csak a munkaállomásokon voltak megtalálhatók. A MIPS Technology maga sem processzorokat, sem teljes rendszereket nem gyárt, csak megter¬vezi azokat. A gyártás a partnervállalatok feladata, akik ezt a tech¬nológiát saját igényükhöz igazíthatják. így például az R4200 és az R4600 processzorok gyártásában az IDT, az LSI, a NEC, a Siemens Nixdorf, a Performance Semiconductors és a Toshiba vett részt. PowerPC: RISC-technológia az átlagfelhasználó számára 3.14. ábra. Az elsoMCP 601 típusú PowerPC. (Motorola-fotó) A PC-k világában egy évtizedig minden rendben volt: az IBM kifej¬lesztette a világszabványt az Intel-chippel és az azonos felépítésű pro¬cesszorokkal. Emellett még megvolt a legkülönbözőbb számítógépek, munkaállomások összevisszasága a Motorola chipekkel, amelyeknek a legerősebb képviselője az Apple volt. A piac biztosítása érdekében az IBM, a Motorola és az Apple kooperáltak, aminek az volt a célja,


hogy egy közös processzort fejlesszenek ki, amely nem függ egy bizo¬nyos operációs rendszertől. Az egyesülés első terméke az MPC 601 volt, amelyet 1993 végétől gyártottak, és először az IBM-munkaállomásokba építettek be. Az első processzorok 60, 66 és 80 MHz-es órajellel működtek, és ezzel teljesítményük szempontjából megfeleltek a Pentiumnak, de sokkal olcsóbbak és kisebbek voltak, továbbá kevesebb áramot vettek fel, tehát nem volt probléma a melegedéssel. A PowerPC architektúrájának nagy teljesítménye miatt más plat¬formokat, technológiákat is emulálni lehetett. Ez a felhasználó szá¬mára megkönnyíti az átmenetet az egyes rendszerek között, mert a már meglévő szoftvert tovább tudja használni. így az Apple számára is lehetővé vált, hogy az eddigi Motorola 680 x 0 változat operációs rend¬szerét a PowerPC-re átírja, és a régi 680 x 0 programokat, mint a PowerPC-re optimalizáltakat az új számítógépeken használni tudja.

PowerPC A PowerPC a „Performance Optimization with Enhanced RISC" rövidítése, ami annyit jelent: „javított teljesítményopti¬malizált a RISC-architektúra segítségével". A PowerPC példaképe az IBM-6000-RISC-technológia, amelynél a processzor több chipbóí állt. A Motorolára várt az a feladat, hogy ebből egyetlen chipet fejlesszen ki. Az Apple PowerPC-i Az első Apple PowerPC-t a CeBIT 94-en mutatták be. Az Apple egy¬szerre három PC-t mutatott be, különböző órajelű PowerPC 601-es chippel: • a Power Macintosht 6100/60 60 MHz-cel, • a Power Macintosht 7100/66 66 MHz-cel, • a Power Macintosht 8100/80 80 MHz-cel. A három rendszer nemcsak a különböző processzorokban külön¬bözik egymástól, hanem az alapkiépítettségben és a bővítési lehető¬ségekben is. A felhasználónak mindenesetre meg kellett elégednie a normál Macintosh-szoftverekkel. Csak lassanként fejlesztettek a szoft-

vergyártók a PowerPC-re optimalizált szoftvereket, amelyek annak a teljesítményét ki tudták használni. A DOS operációs rendszer szoft¬ver-emulációja segítségével már az első Power-Macintosh rendsze¬reken lehetett DOS- és Windows-programokat futtatni. Közben az Apple a PowerPC-vel (PPC) tovább bővítette termékeinek választékát: van számítógép a PowerPC 601 +-szál 100, 110 és 120 MHz-cel, a PPC 603e 80-200 MHz-cel, a PPC 604e 100-225 MHz-ig. Az új PPC 620-as órafrekvenciája 133 és 200 MHz. A nagy teljesítményű notebookok és a kis fogyasztású PC-k számára a 603e-t fejlesztették ki. Ennek teljesítménye megegyezik a 601-essel, ugyan¬azzal az órajellel működik, azonban az áramfelvétele jóval kisebb.


















privát homokozó

http://en.wikipedia.org/wiki/Car

  • {{kereskedelmi screenshot}}

{{főcikk|Lengyelország megszállása a második világháborúban}}

{{csonk-dátum|csonk-info|2005 májusából}}

{{azonnali|Ide beírod, miért törlendő}}

{{támogatom}}

{{ellenzem}}

{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2007 májusából}}

  • {{rquote|0%|center|''Játékosként és emberként is tízes! Minden magyarnak segített, olyan volt a magyaroknak, mint egy nagykövetség. A pénzét rájuk költötte…| '''Alfredo Di Stéfano'''}}

Egyéb

Kettes számú privát homokozó

Keresés Sablonk

Sablonok

#REDIRECT [[xy]]

[[Kép:jedi_knight_2_scr_desann.jpg|thumb|right|300px|Kyle harca Desann-nal]]

{{Cselekmény}}

<br />

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Kisb92/video&oldid=26407873”