Wikipédia

Vastagh György (festő)

(1834–1922) magyar festő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 26.
Ez a szócikk az idősebb Vastagh Györgyről, a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Vastagh György (egyértelműsítő lap).

Idősebb alsótorjai Vastagh György (Szeged, 1834. április 12. – Budapest, 1922. február 21.) magyar festőművész.

Vastagh György, idősebb
Született1834. április 12.
Szeged
Elhunyt1922. február 21.
(87 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Gyermekei
Foglalkozása
  • festőművész
  • portrait painter
  • genre painter
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (37/1-1-32)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vastagh György, idősebb témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja, ifjúkora

szerkesztés

Vastagh Béla jogász, Vastagh Géza festőművész és ifj. Vastagh György szobrász és ikertestvére Jozefin apja, Kenyeres Balázs igazságügyi orvos, hisztológus apósa, Vastagh Éva és Vastagh László szobrászművészek nagyapja.

Nyolcgyermekes családban született. Székely ősei az 1660-as évek táján a török-tatár pusztítás és pestisjárvány elől települtek át a háromszéki Alsótorjáról Szegedre. Apja Vastagh János hajósgazda, anyja Terhes Katalin.[1] Testvérei közül csak ketten érték meg a felnőttkort, egy nővére és egy fivére, aki mérnök lett.

Élete már ifjú korában mozgalmasan alakult. A szabadságharcban, 1849-ben belépett a felkelők közé, ekkor tizenöt éves volt. Kmety György és Perczel Mór tábornokok alatt a 16. vadászzászlóaljnál szolgált mint káplár. Több csatában vett részt hadnagy fivérével együtt. A temesvári csata és a világosi fegyverletétel után orosz fogságába került. Mivel vérhasban megbetegedett, szabadon engedték. Szegedre ment, itt egy Pozsgay nevű asztalosmester rejtegette hónapokon keresztül az osztrák sorozóbizottság elől.

Művészi pályafutása

szerkesztés
 
Vastagh György, id.: Nő napernyővel, olaj, vászon
 
Vastagh György, id.: Látogatóban, olaj, vászon
 
Vastagh György, id.: Vastagh Josephine, 1887. olaj, vászon
 
id. Vastagh György Temesvárra készülő oltárképe előtt, 1898

Rajzkészsége már gyermekkorában megmutatkozott. Stech József piarista tanár figyelt fel rá, majd egy Gerstemberg nevű osztrák festő tanította. 1854-ben már a bécsi akadémián tanult. 1858-ban Kolozsvárra települt, Veres Ferenc fényképésszel közös műtermet nyitott. Stein János könyvkereskedésénél egész tárlat volt látható „árny és színezett képeikből”. Később Sikó Miklós festővel bérelt műtermet a kolozsvári Közép utcában, László Ferencné házánál az emeleten, de továbbra is együttműködött Veres Ferenccel a „photográphiai és festészeti műteremben”.

Vastagh György festői kvalitásaira gróf Mikó Imre hívta fel a figyelmet az 1850-es évek végén, ezt követően a kolozsvári arisztokrácia megrendelésekkel halmozta el. 1859-ben kapta az első nagy megbízását báró Kemény Istvántól, Kemény Simon halálát ábrázoló öt részes képciklus megfestésére az Erdélyi Múzeum-Egylet számára. Ugyanez évben készült az Egylet részére Kazinczy Ferenc arcképe is, valamint Bethlen Károly megrendelésére a Vitam et sanguinem jelenet.[2] Műtermét a kolozsvári Bel-közép utca régi Posta házába költöztette. 1860-ban gróf Kendeffy Ádám és Brandenburgi Katalin portréit festette meg, utóbbit a Porosz Királyi Képtárnak.

A Bach-korszak elleni tiltakozásként két ízben is visszautasította a neki, Eötvös József által felajánlott ösztöndíjat Friedrich Karl zu Schwarzenberg, Erdély akkori katonai kormányzójának lefestéséért. 1862-től a kolozsvári Monostor utcában, a Mikes-házban lakott, műtermében egyidejűleg fényképészettel is foglalkozott. 1863-ban Urlaky Jánossal egy hónapos fényképészeti tanulmányutat tett Székelyföldön, Előpatakon és Borszéken. Felvételeit továbbra is gyakran színezte. Egy korabeli lap így írt erről:

„Elismert tehetségű festészünk Vastagh György ki már annyi kitűnő művel gazdagítá Erdély, s különösen Kolozsvár nevezetes családjait, most műtermében a photográphiának is tért nyitott, melynek segítségével a festővászonra néhány másodperc alatt oda varázsolván az arcképet, annak mind nagyságát, mind színezetét úgy adja meg, hogy az illető meg van kímélve az órákig tartó fáradságos üléstől – társa néki a derék Urlaky János, s már eddig is sok sikerült képet állítottak elő – műtermük és kirakatuk van b. Monostor utcában, Korbuly-házban.”[3]

1863. október 7-én vette feleségül az anyai ágon francia származású Schell Jozefint Kolozsvárott, majd Ploiești-be költözött. Itt született első fia Béla, a későbbi közjegyző, 1865-ben tértek vissza Kolozsvárra. 1866-ban megszületett fia, Géza, akiből állat- és tájfestő lett, majd 1868-ban ikergyermekei, Jozefin és az ifjú György, a későbbi neves szobrászművész.

1868-tól megszaporodtak bécsi megrendelései, ugyanekkor megbízást kapott a kolozsvári Fő téri római katolikus templom főoltárának helyreállítására.[4]

Három ízben is lakott Bécsben. Az ötvenes évek közepén még mint festőnövendék, később mint keresett művész, 1865 és 1867 között évente több hónapot töltött ott. 1870-ben az osztrák műegylet májusi kiállításán két olajfestményét mutatta be. Sikerének eredményeképpen mecénásként támogatta őt Wodianer báró veje, Nemes Vince és felesége. 1871 márciusától Moritz von Schwind tanítványa lett, de még abban az évben mestere elhunyt. Berlinbe látogatott, ott is sikereket ért el festményeivel. 1871 júniusában visszatért Kolozsvárra, a Híd utcában rendezte be műtermét. Közben 1870 nyarán a gyalui-havasokban tett tanulmányutat, novemberben pedig Marosvásárhelyen dolgozott. 1872-ben ismét Bécsben festett, áprilisban tért haza családjához Kolozsvárra. Ősszel a bécsi kiállításon a Török cigányok című képe szerepelt. Festményei az Erdélyi oláh lakodalmas menet, a Szerelmespár és a Pipázó cigánylány nagy sikert arattak az 1873-as bécsi világkiállításon.

1876-tól Budapesten élt, előbb a Zöldfa utcában volt műteremlakása, majd a Lipót utca 54.-ben, a későbbi Váci utcában vett házat. A fővárosban először a régi Műcsarnok 1877. évi tárlatán állított ki. Ismét a képmás lett fő műfaja, számos neves személyiség arcképét festette meg ez idő tájt. Ekkor készültek a gyomai Jézus Szíve templom freskói és főoltárképe. 1877-ben kapott megbízást illusztrációk készítésére Petőfi Sándor költeményeihez.[5] 1877-ben festette József nádor két leányának és fianak portréját, ugyancsak ekkor vállalta el gróf Forgách József, korán elhunyt Nógrád vármegyei alispán arcképének megörökítését. 1877–1905 között az idős József főherceg foglalkoztatta udvari festőként, számos arcképet készített a nádori család tagjairól, hetente utazott Alcsútra, festeni tanította a főhercegi gyermekeket. A kastélyhoz tartozó kápolnát három oltárképpel díszítette.

Az 1870-es évek végén kapcsolatba került Munkácsy Mihállyal, felmerült köztük egy közös kolozsvári látogatás gondolata is. 1882 júliusában Demjén László újságíróval és Sárdi István festőművésszel tíznapos tanulmányutat tett Naszód-vidékére és a Radnai-havasokba, hogy az erdélyi cigányság életét tanulmányozza, s azt felhasználja a Klotild főhercegnő által megrendelt kompozíciónál.

Kolozsvár képzőművészeti életében 1883. február elején jelentős esemény történt: a római katolikus Lyceum dísztermében megnyílt a város első gyűjteményes képkiállítása, amelyen Feszty Árpád, Than Mór és idősebb Vastagh György országos hírű művészek mellett olyan fiatalok is részt vettek, mint Melka Vince, Mesterházy Kálmán, Kővári Endre, Sárdi István, Spányi Béla, Vastagh Géza stb. 1884 augusztusában több neves festő is Kalotaszegre látogatott. Bruck Lajos és Telepy Károly Bánffyhunyadon és Magyargyerőmonostoron, Sárdi István és Vastagh Géza Bánffyhunyadon láttak munkához. Vendéglátójuk Gyarmathy Zsigáné Kalotaszeg nagyasszonya volt. Így ez a vidék is bekerült a művészet körforgásába. 1891-ben Vastagh szintén Maros megyében és Kalotaszeg környékén tett hosszabb utazást.

1894. március 12-én a Magyar Művészek és Műpártolók Egyesületéből megalakult a Nemzeti Szalon, elnökévé gróf Zichy Jenő mellett Vastagh Györgyöt választották. Krúdy visszaemlékezése szerint:

„Őse volt a mai Fészek-klubnak, és benne Mesterházy Kálmán a háznagy – Vágó Pali, Spányi, Vastagh György, Stetka, Feszty Árpád (nőtlen korában) várta itt frakkban, házigazdai szívességgel szombat esténként a főváros legelőkelőbb társaságát, amelyet a színésznők is élénkítettek, mint pipacsok a rétet.” (Jókai Mór utolsó tánca az úribanda előtt).[6]

Vastagh György oltárképek festőjeként is maradandót alkotott. 1889-ben pályázaton nyert megbízást a belvárosi plébániatemplom Magyarország védasszonya és a magyar szentek című freskójára. A temesvári gyárvárosi templom számára 1898-ban festette a Magna Domina Hungariae című főoltárképet, valamint két mellékoltárképet, a Szent István Bazilikában található Szent Imre oltárképe. Az aradi minorita templom Szent Antal oltárképe 1905-ben, a szegedi Szent Rókus templom tituláris szentjének oltárképe 1911-ben készült.

1922-ben hunyt el, majdnem 88 éves korában.

A Műcsarnokban ravatalozták fel, amelynek létrehozásában maga is aktívan részt vett.

Festményeit a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka, a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteménye mellett vidéki múzeumok (Szeged, Szentes, Veszprém stb.) őrzik.

Emlékezete

szerkesztés
 
 
A Vastagh család sírja Budapesten. Kerepesi temető: 37/1-1-32

1925-ben Szentendrén utcát neveztek el róla.

1934-ben a Műcsarnokban unokája, Vastagh László rendezte meg centenáriumi tárlatát, ahol a család művész tagjai is bemutatták alkotásaikat.

2004-ben az Ernst Múzeumban a Vastagh művészcsalád kiállításán szerepeltek festményei.

Művei

szerkesztés

Id. Vastagh György zsánerképei, egyházi és mitológiai témájú festményei mellett történelmi személyekről és korának nagyjairól készített portréival alkotott maradandót.

 
Vastagh György, id.: Önarckép, olaj,vászon 1902.
 
Vastagh György, id.: Nővérek, 1871. olaj, vászon
 
Vastagh György, id.: Kossuth arcképe (fotója alapján)
 
Vastagh György, id.: Sephine és Izi, 1900 körül, olaj, vászon
 
Vastagh György, id.: Kalapos férfi, 1906. olaj, vászon
 
Vastagh György, id.: Zöld kendős menyecske, olaj, vászon

Portrék

szerkesztés

Portréi még, melyek keletkezési ideje nem ismert:[23]

Egyéb forrásból:

 
Vastagh György, id.: Készül a vacsora, olaj, vászon

Történelmi festmények

szerkesztés
  • „Vitam et sanguinem”, 1859
  • Kemény Simon halála, 1859. Öt képből álló sorozat
  • Kuthen kun király hódolata IV. Béla előtt, 1870 körül
  • Búsuló Báthory, 1870 körül (olaj, vászon) [17]
  • Zászlószentelés a Ludovikán, 1903
  • Szoborleleplezés Kassán, 1908

Zsánerképek

szerkesztés
 
Vastagh György, id.: Erdélyi oláh lakodalmas menet, 1873, olaj, vászon
 
Vastagh György, id.: A kárvallott cigány, 1886, olaj, vászon
  • Beszélgetők, (olaj, vászon) [18]
  • Fonó cigánynő, 1871
  • Havasi cigányleány, 1871
  • Oláh szerelmespár, 1871
  • Cigány nő (Acél Péter vette meg), 1871
  • Cigány pár (Bécsi rendelésre), 1871
  • Szerelmes román fiú (Osztrák Műegylet vásárolta meg), 1872
  • Cigányleány, 1872
  • Török cigányok, Bécs, 1872
  • Gombaszedő cigánynő, 1872
  • Lakodalmi menet, 1872
  • Álarcos nő, 1872
  • Romok között tanyázó cigány család, 1872
  • Kalotaszegi parasztlány, 1872
  • A furulyázó vak koldus (téli tájképpel), 1872
  • A vásárból hazatérő ifjú román pár, 1872
  • Kártyákkal vásárba menő havasi cigányleány a dádéval, 1872
  • Cigány jósnő kalotaszegi leánnyal, 1872
  • Gombaszedő havasi cigányleány kis purdéval, 1872
  • Oláh lakodalom, 1872–1873
  • Cimbalmozó cigány, 1873
  • Gombaszedő leány, 1873
  • Rokokó női fej, 1875
  • Havasalföldi cigánylány, 1875
  • Gyerekcsoport, 1876 (olaj, vászon) [19]
  • Kisleány (8 éves gyermek), 1876
  • Arckép („egy szende hölgy”), 1876
  • Pipázó cigányné (olaj, vászon), 1877
  • A kárvallott cigány, 1886 (olaj, vászon)
  • Hegedűs cigány fiú (olaj, vászon) [20]
  • Havasi idill (olaj, vászon) [21]
  • Szerződés (olaj, karton) [22]
  • Várakozás (olaj, vászon) [23]
  • Udvarlás (olaj, vászon) [24]
  • Cigánylány (olaj, vászon) [25]
  • Padon ülő leány (olaj, vászon) [26]
  • Lány napraforgóval (olaj, vászon) [27]
  • Cigánylány (olaj, vászon) [28]
  • Pásztorfiú (olaj, vászon) [29]
  • Virágot öntöző leány (olaj, vászon) [30]
  • Olasz lányok (Udvarlás), akvarell, papír [31]
  • Olasz kislány a kútnál (olaj, vászon)[32]
  • Bacchanália (olaj, vászon)[33]
  • Tavaszünnep (olaj, vászon) [34]
  • Sokác lány (olaj, vászon)[35]
  • Pipázó paraszt (olaj, vászon)
  • Sok a jóból (olaj, vászon) [36]
  • Gyerekek (olaj, vászon) [37]
  • Cigánytanya, olaj, vászon
  • Esti újság (olaj, vászon), 1903 (a Királyi palota vette meg.)[24]
  • Szénagyűjtő leány, (olaj, vászon), 1903 (a Királyi palota vette meg.)[24]
  • Enyelgés (olaj, vászon), 1903 (Királyi palota vette meg.)[24]
  • Beduin nő (Vevő: Dr. Hudovernig Károly), 1905[25]
  • Cigányleány (Vevő: Dr. Hegedűs Gyula), 1905[25]
  • Visszhang, 1914 (Vevő: Haggenmacher Oszkár)[26]
  • Idyll a havasokon, 1914 (Vevő: Mauthner Ödön)[27]
  • Cigányleány, 1915. A Szent-György-Céh 22. Aukciója [38]
  • Piros kendős fiatal nő, (olaj, vászon. Tulajdonos: dr. Nagy László)[28]

Freskók, oltárképek

szerkesztés

Illusztrációk

szerkesztés

Elismerései

szerkesztés
  • Az 1880-as években József nádor utódainak, az idős József főhercegnek udvari festője címet kapott.
  • 1897-ben a Belvárosi Polgári Kör tiszteletbeli tagjává választották.
  • 1913-ban a Nemzeti Szalon tiszteletbeli tagja lett.
  • Nyolcvanadik születésnapján, a kormány, a Képzőművészeti Társulat és művésztársai ünnepelték.
  • 1914-ben a Műcsarnoki Független Művészek Csoportjának lett tiszteletbeli tagja.
  • 1919-ben a Magyar Képzőművészek Nemzeti Szövetségének örökös dísztagja lett.

Irodalom

szerkesztés
  • Vastagh György. In: Magyarország és a Nagyvilág, 1875
  • Szana Tamás: Vastagh György In: Magyar Salon, 1886. április
  • Vastagh György festész. In: Vasárnapi Ujság, 1860, 388. o. Vastagh Gy., Brodszky S., Paczka F. In: Képzőművészeti Szemle. I-1879. 30.
  • Spányi Béla, Vastagh György. In: Képzőművészeti Szemle. I-1879. 55.
  • Vastagh György. In: Képzőművészeti Szemle. I-1879. 75., II-1880. 107. 149.
  • Egyházi festmények a Képzőművészeti Társulat őszi kiállításán. /Paczka, Vastagh Gy., Feszty Á./ Egyházművészeti Lap I-188. 123.
  • Vastagh György Toldy arcképét festi. In: Képzőművészeti Szemle. II-1880. 163.
  • Kacziány Ödön: Műtermek a fővárosban. Vastagh György, Tölgyessy Artúr. In: Vasárnapi Ujság, 1893. 803-804. Képpel.
  • Vastagh György oltárképe. In: Vasárnapi Ujság, 1901. 334.
  • Idősb. Vastagh György ünneplése. In: Művészet. XIII-1914. 230.
  • id. Vastagh György. In: Művészet. XIII-1913. 196-201.
  • id. Vastagh György meghalt. In: Az Újság. 1922. II. 23. 4.
  • Éber Lexikon, é.n. /1935/. 947.
  • Herepei János: Vastagh György. In: Pásztortűz. XXVII- 1941. 273-278. Képekkel.
  • Lyka Táblabíró 1981. 156. 241.
  • Lyka Romantika 1982. 6. 26-27. 52. 70. 72. 127.
  • Lyka Millennium 1983. 148.
  • Művészeti lexikon 1984. IV. 647.
  • Murádin Jenő: A festő Vastagh György erdélyi évei. In: Székelyföld 2019. november

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ A művész keresztlevele (Szeged, római katolikus plébánia) alapján anyja neve Terhes Katalin volt. Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Ernst Múzeum, Budapest, 2004. 4. oldal. A másik forrás a Kolozsvári Állami Levéltár – Matricola Corpulatorum: Vastagh György és Schell Josephin házassági anyakönyvében anyja neveként Hegedüs Katalin szerepel. Ez nyilvánvalóan elírás. [1]
  2. ↑ A magyar nemesség Mária Terézia trónjának védelmében életét és vérét ajánlja fel.
  3. ↑ 1862. Korunk. Kolozsvár. November 9, 157 szám.
  4. ↑ Magyar Polgár 1867. III. 22, 36. szám, 145. oldal
  5. ↑ A mű végül 1880-ban, Párizsban jelent meg Hubay Jenő és Aggházy Károly zongorakottájával, s többek között Vastagh György illusztrációjával.
  6. ↑ Premier. Színház+az egész világ. Budapest, ahogy Krúdy látta.. [2009. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 8.)
  7. ↑ a b c d e f g h Barla-Szabó László: A Vastagh művészcsalád. Budapest, 2004
  8. ↑ A brassói Román Egylet kiállítására készített kép: A brassói román műkiállításon a kolozsvári román ipar is képviselve lesz. Többek között innen egy képet küldenek, mely Básta által meggyilkoltatott Mihály vajdát ábrázolja életnagyságban. Az alak szobából kilépőleg, távolba mutató állást foglal, dolmánya kék, nadrágja fehér, palástja bíborszín. A ruházatot Molnár Zs. és R. itt lakó román hölgyek hímezték nagy gonddal és semmi áldozatot nem kímélve, az arcot Vastagh György festette.
  9. ↑ Amerikát megjárt szabómester (elhunyt 1874-ben)
  10. ↑ Valószínűleg a neves újságíró, Ágai Adolf
  11. ↑ 1877. január 7-én leplezték le a Budapesti Nő Egylet helyiségében.
  12. ↑ Klotild Mária Adél Amália szász-koburgi és gothai hercegnő
  13. ↑ Gattájai Gorove Antal (1822–1881) ügyvéd, 1848-as honvéd őrnagy, az 1860-as években Nagyvárad rendőrfőkapitánya, 1871-ben alezredes, a katonai fellebbviteli törvényszék elnöke, Gorove István miniszter rokona volt.
  14. ↑ A Rabending-fotók nyomán készült portrék között – melyekben változatosságot mindössze a képek igen különböző kvalitása ad – sajátos kivételt jelentenek id. Vastagh György Erzsébet-képmásai. Ezek a koronázási ruhás képtípus korszerűsítésére irányuló törekvésként is értékelhetőek, egyrészt az öltözék divatosabbá alakítása, másrészt az újabb portréfejek bevonása miatt. Borovi Dániel: Erzsébet királyné magyarországi posztumusz portréi, 1898–1916 Archiválva 2008. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  15. ↑ Somogy vármegye Szerk.: Borovszky Samu és Csánki Dezső Budapest, é. n. Országos Monografia Társaság (Magyarország vármegyéi és városai)
  16. ↑ http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2013/calendar/evfordulonaptar-10.htm#22
  17. ↑ 1896. május 11-én Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága millenniumi díszközgyűlést tartott a szentesi megyeházán, amelyen leleplezték Kossuth Lajos és Deák Ferenc arcképét (A festményeket Vastagh György és Karlovszky Bertalan készítették, 2008-ban a Szentesi Levéltárban láthatók.)
  18. ↑ a b Művészet. Szerk.: Lyka Károly 2. évf. 1903. 5. szám 331-360. oldalak
  19. ↑ Bács-Bodrog vármegye 1–2. kötet. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1909. Országos Monográfia Társaság (Magyarország vármegyéi és városai)
  20. ↑ Esztergom vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1908. Országos Monográfia Társaság (Magyarország vármegyéi és városai)
  21. ↑ Temes vármegye és Temesvár. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, é.n. Országos Monografia Társaság. Hornyánszky Viktor (Magyarország vármegyéi és városai)
  22. ↑ Csanád vármegye története. Szerk.: Borovszky Samu. Budapest, 1896, Országos Monografia Társaság, (Magyarország vármegyéi és városai)
  23. ↑ A Pallas nagy lexikona alapján
  24. ↑ a b c Művészet Szerk. Lyka Károly. 2. évf. 1903. 1. szám 59-80. oldalak
  25. ↑ a b Művészet. Szerk. Lyka Károly, 4. évf. 1905. 4. szám 268-280. oldalak
  26. ↑ Művészet Szerk. Lyka Károly, 13. évf. 5. sz. 278-283. oldalak
  27. ↑ Művészet Szerk.:Lyka Károly 13. évf. 1914. 72-88. oldalak
  28. ↑ webformance: Vastagh György - Piros kendős fiatal nő festménye (magyar nyelven). kieselbach. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  29. ↑ A foyer dúsan aranyozott mennyezetén kétoldalt Bacchus születését és neveltetését, középen pedig diadalmenetét festette meg Vastagh György.
  30. ↑ A nemzeti hagyományokat magába foglaló legendakörnek ezt a mozzanatát számos, főként barokk kori festményen ábrázolták: a karcsú, palástjába burkolózó fiatal nőalak féltve karolja magához és fogadja az elébe térdelő király által párnán feléje emelt koronát és jogart. Ő a Magyarok Nagyasszonya, Patrona Hungariae. Ezt a jelenetet ábrázolta a temesvári Millenniumi Templom oltárképe is. Madonnák Archiválva 2010. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  31. ↑ A harmadik mellékoltár Imre herceg szüzességi fogadalmát tárja elénk. Az oltárban kerültek elhelyezésre Imre herceg édesanyjának, Boldog Gizellának csontereklyéi.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vastagh_György_(festő)&oldid=27397864”