Afrika földrajza

Afrika földrajza az afrikai kontinens fizikai adottságainak, valamint az általa biztosított élettér és élőlényeinek egymásra tett hatásait takarja.

Afrika topográfiai térképe

Fizikai földrajzaSzerkesztés

 
Afrika államainak és régióinak felosztása az UNSD szerint:
██ Észak-Afrika
██ Nyugat-Afrika
██ Közép-Afrika
██ Kelet-Afrika
██ Dél-Afrika

Topográfiai leírásSzerkesztés

Afrika területe 30,3 millió km², ami a Föld szárazföldjeinek 22%-át teszi ki és ezzel Ázsia után a második legnagyobb kontinens. Körülbelül háromszor akkora, mint Európa. Afrikát más szervezetek mellett az ENSz statisztikai hivatala (UNSD) is a következő besorolás alapján osztja fel régiókra:

Alkalmanként ettől eltérő felosztást alkalmaznak.

Közép-Afrika magasságában húzódik az Egyenlítő, míg az északi térítő (Ráktérítő) Észak-Afrikán, a déli térítő (Baktérítő) Dél-Afrikán halad át.

Észak-AfrikaSzerkesztés

Észak-Afrika területéhez tartozik a Magreb, a Szahara, a Nílus völgye, továbbá a Nílus folyamrendszerének egyes részei. A Magrebben található a 2300 km hosszúságban elnyúló Atlasz hegység, melynek legmagasabb pontja a 4165 m magas Toubkal Marokkó déli részén. A Szahara nyugaton az atlanti partoktól keleten a Vörös-tengerig húzódik. Keleti felét a Nílustól nyugatra a Líbiai-sivatag, a folyamtól keletre az Arab-sivatag és a Núbiai-sivatag képezik. A Tenere sivatag a Szahara déli felén található. A Szaharától délre húzódik a Száhel övezet, a szavannák előtti átmeneti, száraz terület. A Szaharában találhatók nagy hegyláncok, mint például az Ahaggar-hegység, az Aïr, a Tibeszti, az Ennedi masszívuma és a Marra kialudt vulkánja. A sivatag legmagasabb pontja a Tibesztiben lévő Emi Koussi (3415 m). A Nílus keresztülfolyik a Szaharán és a Földközi-tengerhez érve hozta létre a 24 000 km² kiterjedésű deltáját. A folyódelta laza üledékből áll és évezredek alatt jött létre.

Nyugat-AfrikaSzerkesztés

Nyugat-Afrika a Szaharától délre és az Atlanti-óceántól északra fekvő terület. Magába foglalja a Száhel övezet és Szudán nagy tájegységek nyugati részeit valamint Felső-Guinea régió esőerdeit. A régió lapos tengerparti területekből és hegységekből (Felső-Guineai-hátság, Adamawa-fennsík a Kamerun-heggyel) áll. Nyugat-Afrika legnagyobb tava a Volta-tó, a legnagyobb folyói a Niger, a Szenegál és a Gambia.

Közép-AfrikaSzerkesztés

Közép-Afrika a Szaharától délre, a fent leírt Nyugat-Afrikától keletre és a Nagy-hasadékvölgytől nyugatra terül el. A terület meghatározó eleme a Kongó folyó, mely a legnagyobb vízhozamú folyam a kontinensen. A terület hegyes vidékei a partmenti Alsó-guineai-hátság, tőle keletre az Észak-egyenlítői-hátság, a Kongó-medence és a Lunda-hátság. Még keletebbre található a Közép-afrikai-hátság, amin túl már Kelet-Afrika következik. A Kongó-medencében található a bolygó második legnagyobb trópusi erdeje. A legnagyobb tavai a Tanganyika-tó és a Mweru-tó, melyek a Közép-afrikai-hátság közelében találhatók. A Csád-tó a Szahara déli peremén van. Pár tízezer évvel ezelőtt több mint tízszerese volt a felszíne a mostaninál. Fő folyói a Kongó a mellékfolyóival, mint például a Lualaba, a Kasai és az Aruwimi.

Kelet-AfrikaSzerkesztés

Kelet-Afrika a Nílustól illetve a Nagy-hasadékvölgytől keletre terül el. A területének nagy részét a Danakil-sivatag (Danakil-Szomália) teszi ki. Hegyei a Vörös-tengerig terjedő Etióp-magasföld illetve az Indiai-óceánig nyúló Kelet-afrikai-magastóhátság (Ostafrikanisches Seenhochland) területén vannak. Utóbbin lelhetők fel a Kilimandzsáró és a Kenya-hegy masszívumai. Kelet-Afrika nagy tavai a Viktória-tó, a Turkana-tó (Rudolf-tó), a Tana-tó és a Nyasza-tó. Nagy folyói a Zambézi, a Juba, a Shebelle és a Kék-Nílus. Az Indiai-óceánban fekvő Madagaszkár szigetét is Kelet-Afrikához sorolják, bár izolált helyzetéből fakadóan lényegében önálló terület.

Dél-AfrikaSzerkesztés

Dél-Afrika régió területét az Angolától Mozambikig, a part mentén elnyúló Nagy Peremszakadék (Große Randstufe, Great Escarpment) valamint az általa közrezárt belső fennsík határozza meg. Jelentősebb hegyei a Drakensberg és a Brandberg-masszívum. A területet erdők és füves puszták mellett a Namib-sivatag és a Kalahári-sivatag szavanna-jellegű területei borítják. Nagy folyói a Limpopo és az Oranje.

Földtani leírásSzerkesztés

A kontinens az Afrikai-lemezen terül el és ezzel együtt mozgott az elmúlt 100 millió évben alacsonynak számító, évenkénti pár centiméteres sebességgel északi irányba. Afrika keleti részén át húzódik a Nagy-hasadékvölgy, amelynek tágulása Afrika szarvának a kontinensről való leszakadásához fog vezetni. Az e folyamat során kialakuló vulkanizmus vezetett Kelet-Afrikában a magas hegyek kialakulásához. Egy másik terület, amit a lemeztektonika formált meg, az Atlasz hegység Észak-Afrikában. Ez a hegység akkor alakult ki, mikor 65 millió évvel ezelőtt-től nagyjából 1,8 millió évvel ezelőttig Európa és Afrika az Ibériai-félsziget déli részénél egymásnak feszültek és a gyűrődés következtében kiemelkedett.

ÉghajlatSzerkesztés

A nyugat-afrikai monszun júniustól szeptemberig tart és a hidegebb Atlanti-óceán és a melegebb kontinens közötti hőmérséklet-különbség idézi elő. A hatása érződik a Száhel övezet nyugati és középső részén is, melyeken csaknem a teljes éves csapadékmennyiség ekkor hullik le. A legmagasabb csapadékmennyiség évente 2200 mm-t tesz ki.[1]

Közép-Afrikára jellemzőek a zenitális esőzések, ami azt jelenti, hogy az évszaktól függően a csapadék ott jelentkezik, ahol a Nap éppen delel. Itt napi rendszerességgel fordulnak elő esőzések.

Dél-Afrika nyugati partjainál halad el a Benguela-áramlat az Antarktisz felől érkezve hideg vízzel. A régióra jellemző folyamatos szelekkel Dél-Afrika a nyugati szelek zónájába tartozik, ami a levegőben lévő nedvesség kondenzációjához vezet a partoknál és mivel a levegő melegedésével a relatív páratartalom csökken, ez szintén hozzájárult a Namib-sivatag kialakulásához.

Természeti adottságokSzerkesztés

 
Afrika zöldellő területeinek félévenkénti eltolódása

Esőerdők Afrikában Felső-Guineában és a Kongó-medencében találhatók. Ez a táj a nedves szavannába megy át, ahol 1000-1500 mm eső hullik évente. Tovább távolodva a száraz szavanna (500-1000 mm), majd a cserjés szavanna (250-500 mm) következik. A szavannák nyílt füves területek, ahol a fűfélék magassága függ a lehulló csapadék mennyiségétől és a fák egymástól való távolságától. Mivel a csapadék évszaktól függően különböző területeken hullik alá, a szavanna növényeinek át kell vészelniük a száraz évszakot és az állatoknak az eső után kell vonulniuk. A cserjés szavannák a főként a Száhel övezetben fordulnak elő és ezek átmenetet képeznek a Szaharába, de előfordulhatnak Kelet- és Dél-Afrikában is.

Az afrikai sivatagokra jellemzőek a ritka esőzések, ezért sok növény jelenléte csak az oázisokra koncentrálódik, ahol a földfelszín alatti vízfolyások a felszínre törnek. Másfajta növények fordulnak elő ott, ahol e vízfolyások olyan közel kerülnek a felszínhez, ahol a mély gyökérzetű növények számára már elérhetők. Egy másik lehetőség az, mikor a növények egy esőzés után kezdenek el nőni. Az ilyen alkalmankénti események során „kivirágzik” a sivatag. A Szahara fosszilis vizét ipari méretekben szivattyúzzák, például a „Nagy Ember-alkotta Folyó Projekt” (Great Man-Made-River-Project) keretében. Ennek segítségével egyes sűrűn lakott vidékek közelében mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá tesznek nagy területeket. Ez az eljárás ugyanakkor a talaj szikesedésével fenyeget.

Az Okavango-delta Dél-Afrika régió területének egy különleges helyének számít. Az Okavango belső deltája a Kalahári félszáraz részén az évente történő áradás következtében egy nagyjából 12 000 km² nagyságú területen hoz létre egy tavat. Mivel az áradás épp a szárazság végén éri el az Okavango deltáját, a terület nagy számú állat gyülekezőhelyévé válik. A Namib-sivatag geológiailag nagyon idősnek számít, ezért itt a klímához erősen specializálódott állatfajok alakultak ki. Ilyen például a ködivó bogár (?)(Onymacris unguicularis) és más állatfajok is a régió tartós szárazságához igazították az életmódjukat.

HumángeográfiaSzerkesztés

KözlekedésföldrajzSzerkesztés

 
A transz-afrikai főútvonalak hálózata

Afrikát a kiépítés alatt álló Transz-afrikai Főútvonalak (Trans-African Highways) rendszere szeli át avagy fogja átszelni. A kilenc kontinentális főútvonal összhossza 56 683 km.

NépsűrűségSzerkesztés

 
Afrika nyelvcsaládjai

2008-ban Észak-Afrika népességét 197 millió[2] főre becsülték. A legsűrűbben lakott régió a Nílus mentén van. Nyugat-Afrika 291 millió lakossal bír. Hasonlóan Észak-Afrikához, a népesség nagy része itt is egy folyó, a Niger mentén koncentrálódik, ahol 110 millió[2] ember él.

Közép-Afrikában 122 millió[2] ember lakik. Ez a régió nagyrészt ritkán lakott területnek számít.

Kelet-Afrika lakossága 301 millió[2] fő. A legnagyobb népsűrűséggel a Közép-Afrikai-hátságtól (Zentralafrikanischen Schwelle) keletre lévő államok (Burundi, Ruanda, Uganda) bírnak. Ugandában van a Nílus egyik forrásterülete és mivel az ország területének nagy része 1000 méterrel a tengerszint felett van, a klíma az Egyenlítő mentén való fekvése ellenére is kellemesnek számít.

Ruanda és Burundi is magas fennsíkon fekszenek, melynek átlagos magassága 1500 m. Egy másik nagy népsűrűségű terület a Nyasza-tó környéke. A viszonylag ritkán lakott Dél-Afrika régióban 55 millió[2] ember él. 2008-ban Afrika feltehetőleg 967 millió[2] ember otthona volt.

A nyelvcsaládok területi eloszlásaSzerkesztés

Afrika területén számos nyelvcsalád különböztethető meg.

  • Afroázsiai nyelvcsalád (kék színnel jelölve) – mintegy 350 millió fő beszéli őket, főként Észak-Afrikában és Kelet-Afrika északi részén.
  • Niger-kongói nyelvcsalád (a két vörössel jelölt terület) – mintegy 370 millió ember beszéli őket Nyugat-Afrikában, Közép-Afrikában, Kelet-Afrika déli részén és Dél-Afrikában.
  • Nílus-szaharai nyelvcsalád (sárga színnel jelölve) – mintegy 35 millió ember beszéli Szudántól Maliig.
  • Koiszan nyelvcsalád (zöld színnel) – kb. 355 000 beszélője van főként Dél-Afrika régió nyugati részén.
  • Ausztronéz nyelvcsalád (ibolya színnel) – 19 millióan beszélik Madagaszkár szigetén.

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Geographie Afrikas című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.