Franciaország világörökségi helyszínei
Franciaország világörökségi helyszíneinek listája a kulturális és természeti Világörökség elemeiből tevődnek össze. Franciaország 1975. június 27-én fogadta el az UNESCO világörökségekkel kapcsolatos szabályzatát és ettől az időponttól kezdve jelölhet területéről kulturális és természeti jellegű helyszíneket a Világörökség helyszínéül.
2018-cal bezárólag negyvennégy világörökségi helyszín szerepel Franciaországból a listán, melyek közül harminckilenc kulturális örökségi helyszín, négy a természeti jellegű világörökségi helyszínek közé tartozik, valamint egy vegyesen kulturális és természeti helyszín van. Három olyan helyszín is szerepel a listán, amely nem kizárólagosan Franciaország területén található, hanem átnyúlik egy-egy szomszédos ország területére is. A legelső helyszín 1979-ben került fel az örökségvédelmi listára.
Franciaország világörökségi helyszíneinek listájaSzerkesztés
Ref # | Helyszín | Kép | Régió | Kor | Leírás | Típus | Év | Kit. | Hiv. |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
230 | Saint-Savin-sur-Gartempe apátság | Poitou-Charentes | 9. század | Saint-Savin sur Gartempe apátsági templomában maradt fenn Franciaország legjelentősebb román kori falfestményciklusa, ezért a templom a „romanika Sixtus-kápolnája” néven is ismert. Az arányosan tagolt épületet a 11. század végén emelték, a freskók a 11. és a 12. századból származnak. Az épület egyes részei, köztük a kripta egy korábbi, Karoling-kori templomból valók, amely egy vár mellett állt. Az erődítmény miatt az épületegyüttest elkerülték a viking támadások, ennek is köszönhető fennmaradása. A festmények a főhajó dongaboltozatán körülbelül 400 négyzetmétert foglalnak el, ezen kívül az emelt templomi karzatot, az előcsarnokot és a kriptát is freskókkal díszítették. A boltozaton jeleneteket ábrázolnak az Ószövetségből a teremtéstől a paradicsomból való kiűzetésig, a karzaton és az előcsarnokban Jézus életét és János jelenéseit mutatták be, míg a kriptát a szentek kevésbé kidolgozott képmásaival borították. A kiterjedt freskóciklusokkal az írástudatlan hívőknek igyekeztek megismertetni a Biblia tartalmát. A francia forradalom után a templom pusztulni kezdett, de nem érte komolyabb fosztogatás és károsodás. A 19. század közepe óta védelem alatt áll, falfestményeit 1970-ben restaurálták. | kulturális | 1983 | 2007 | [1] | |
165 | Fontenayi ciszterci apátság | Burgundia | 12. század | A Burgundia északi részén fekvő apátságot Clairvaux-i Szent Bernát alapította 1119-ben. A templom építését 1130-ban kezdték meg és III. Jenő pápa szentelte fel 1147-ben. Ez Európa egyik legrégebbi cisztercita apátsága. A templom, a hozzátartozó kolostor, a refektórium, a hálóhelyiségek, a malom, a pékség és a vasműhely egy szigorúan zárt, jobbára díszítetlen egységet alkot. Az egyszerű és harmonikus épületegyüttest magas falak veszik körbe. A 12. század végéről származó kovácsműhely az egyik legrégebbi megmaradt ipari épület Franciaországban. Az apátsági templom eredetileg kizárólag a kolostori közösség hitéletét szolgálta, ezért a templomot és a dormitóriumot egy lépcsővel kötötték össze. Az épületegyüttest 13. a 15. és a 16. században többször is átalakították, A 18. században a régi épületek egy része helyén újakat emeltek, majd 1906-ban restaurálták de az apátság eredeti szerkezete ma is jól érzékelhető. Az 1970-es években újratelepítették az apátságot körülvevő kertet, virágokkal hangsúlyozták az épületeket. | kulturális | 1981 | 2007 | [2] | |
164 | Arles Római kori műemlékei | Provence-Alpes-Côte d’Azur | I.e. 1. századtól a 4. századig, 12. század | Az ókorban stratégiailag fontos helyen fekvő Arles legrégebbi római épületei az i. e. 1. században épültek. Közéjük tartozik az aréna, a színház és a fórum alatt kialakított folyosórendszer, amit feltehetően gabonatárolásra használtak. A 33 széksoros színház tízezer, míg az aréna húszezer ember befogadására volt képes. Utóbbi 136 méter széles és 107 méter hosszú, a legnagyobb ma is álló ókori aréna és egészen az 5. századig rendeztek benne gladiátorküzdelmeket és állatviadalokat. A település még a 4. században is virágzott, ebből a korból maradt fenn a Constantinus kori fürdő, ami eredetileg egy 200 méter hosszú palotához tartozott. A települést sírkertek vették körül, ezek közül a régészetileg legfontosabb a Les Alyscamps-temető, amely jó állapotban megmaradt szarkofágjaival betekintést enged a kor temetkezési szokásaiba. A város a 11. és a 12. században újra virágkorát élte, ekkor emelték jelentős román stílusú építményeit. Egész Provence egyik legfontosabb román kori műemléke, a falakon belül álló Saint Trophie-templom figyelemre méltó portáljával és kolostorával is ekkor épült. Szintén jelentős az 1040-ben alapított Saint Honorat-kolostor ami a Santiago de Compostelába vezető zarándokút egyik fontos állomása lett. | kulturális | 1981 | - | [3] | |
84 | Vézelay, Szent Magdolna apátsági templom | Burgundia | 12. század | Franciaország legnagyobb apátsági temploma a Mária Magdolnának szentelt román stílusban épült bazilika Vézelay óvárosa fölött egy dombtetőn áll. A 9. században egy ugyanezen a helyen álló korábbi templomban őrizték Mária Magdolna állítólagos ereklyéjét. A zarándokok folyamatosan növekvő száma miatt 1093-ban kezdték el építeni a ma is látható templomot. A keresztes háborúk idején Vézelay jelentős vallási központtá nőtte ki magát, népszerűségét fokozta, hogy a Santiago de Compostelába vezető zarándokutak egyike mellett áll. A templom egyik kiindulópontja volt a Szentföldre utazó kereszteseknek. Az épület egyes részei a román kori főhajónál lényegesen későbbiek. Művészileg legfontosabb díszítőeleme a főhajó és az előcsarnok között álló faragott bejárat, a román kori szobrászat egyik világhírű alkotása, míg a templom román kori boltozata a kor építészetének remeke. Az egyszerű belső tereket színes építőkövekkel díszítették. A templom körül fekvő Vézelay-domb a 12. században fontos keresztény központ volt, a köréje épült település lakosainak számát a kutatók 8-10 ezer főre becsülik. | kulturális | 1979 | 2007 | [4] | |
943 | Belgium és Franciaország középkori harangtornyai | Nord-Pas-de-Calais, Pikárdia | 13. századtól a 20. századig | Határon átnyúló örökségi helyszín, mely Belgiummal közös | kulturális | 1999 | 2005 | [5] | |
1256 | Bordeaux, Port of the Moon | Aquitania | 18. század | kulturális | 2007 | - | [6] | ||
770 | Canal du Midi | Languedoc-Roussillon, Midi-Pyrénées | 17. század | kulturális | 1996 | - | [7] | ||
162 | Notre-Dame-székesegyház (Amiens) | Pikárdia | 13. század | A Picardia régió fővárosában álló Notre Dame-katedrális az egyik legnagyobb 13. századi, gótikus stílusban épült székesegyház. A templom hatalmas méreteiről, valamint figurális díszítéseiről nevezetes és sértetlenül vészelte át a háborúkat. A háromhajós, bazilika szerkezetű épület alapterülete 7700 négyzetméter, hossza 145 méter, hosszházának magassága 42,3 méter. A jelenlegi épület helyén egy román stílusú templom állt, ami 1218-ban egy tűzvészben elpusztult. A mostani templom építését Évrard de Fouilloy püspök kezdeményezésére 1220-ban kezdték meg. A Robert de Luzarches tervei alapján épült templom főhajója 1245-re elkészült és a 13. század végére már állt az épület nagy része. 1292 és 1375 között a székesegyházat az oldalhajók támpillérei közé épített kápolnákkal bővítették. A nyugati homlokzatot három portál, két négyszögletes, csúcs nélküli torony és egy hangsúlyos rózsaablak díszíti. A portálok ívei alatt elhelyezkedő timpanonokon az Ó- és Újszövetségből vett jeleneteket ábrázoltak. | kulturális | 1981 | - | [8] | |
635 | Bourges katedrálisa | Centre-Val de Loire | 13. század | kulturális | 1992 | - | [9] | ||
81 | Notre-Dame-székesegyház (Chartres) | Centre-Val de Loire | 13. század | Az 1145-től épített, majd egy 1194-es tűzvész után huszonhat év alatt helyreállított katedrális a franciaországi gótikus építészet egyik legszebb alkotása. A kereszthajóval és öthajós kórussal ellátott háromhajós alaprajzú épület modellként szolgált a reimsi és az amiens-i székesegyházak számára. Építése során számos újítást alkalmaztak, többek között támpillérek tették lehetővé, hogy a hosszú falszakaszokon nagyméretű ablakokat alakítsanak ki. A kapuk szobordíszei kiemelkedő művészi színvonalat képviselnek, különösen a Királyi Kaput tartották sokáig modellértékűnek. A katedrális majdnem teljes egészében megőrizte eredeti festett ablakait. A 146 ablakon összesen 1359 jelenet vagy emberalak látható. Az alsó 55 ablak figurái történeteket mesélnek el, a 91 felső ablakot távolabbi megtekintésre tervezett, nagyméretű figurák díszítik. A katedrális Franciaország határain túl is hatott a gótikus művészet fejlődésére, alaptervét Kölnben, Londonban és Leónban is felhasználták. | kulturális | 1979 | - | [10] | |
601 | Reimsi katedrális, Saint-Remi katedrális, és a Tau-palota, Reimsben | Champagne-Ardenne | 13. század - 16. század | kulturális | 1991 | - | [11] | ||
1153 | Causses és Cévennes | Midi-Pyrénées, Languedoc-Roussillon | A kultúrtáj megközelítőleg háromszázezer hektáron terül el Franciaország délkeleti részén, ahol már háromezer évvel ezelőtt is folytattak nomád pásztorkodó életmódot. Causses és Cévennes területén a föld nem tudott nagyvárosokat ellátni élelemmel, viszont állattenyésztésre alkalmas volt. Napjainkban a térségben főleg juhokat tenyésztenek. A középkorban a környékbeli települések fejlődésnek indultak valamint új tényezőként megjelentek az egyházi intézmények, a nagy befolyással bíró apátságok. Ekkor alakultak ki azok a tulajdonszerkezetek, amelyek a mai napig éreztetik hatásukat. A kultúrtájon főleg megtalálható az összes pásztorkodási forma amely jellemző a mediterrán térségre. Jelenleg csak a terület egyes részein folytatnak legeltetést, a nyájak korábbi vonulási útvonalainak csak egy részét használják, és a korábban nélkülözhetetlen vízelvezető rendszernek is csak viszonylag kis hányadát tartják karban | kulturális | 2011 | - | [12] | ||
228 | Avignon történelmi óvárosa: Pápai palota, Pont d’Avignon | Provence-Alpes-Côte d’Azur | 12. század - 16. század | Pápai palota, Pont d’Avignon | kulturális | 1995 | - | [13] | |
868 | A Szent Jakab-út franciaországi szakasza | Több helyszín | kulturális | 1998 | - | [14] | |||
1337 | Midi-Pyrénées | kulturális | 2010 | - | [15] | ||||
203 | Arc-et-Senans királyi sólepárlója | Franche-Comté | 18. század | A régióban már 7000 évvel ezelőtt is folytattak sókitermelést, a helyszínhez tartozó sólepárló és sóbánya a só kelet-franciaországi bányászatának történetét szemlélteti. Az arc-et-senans-i királyi sóüzemet a 18. században létesítették aprólékosan kidolgozott tervek alapján. Az épületegyüttes XVI. Lajos uralma alatt készült el Claude-Nicolas Ledoux tervei után. A sólepárló félkör alakú, ami lehetővé tette a racionális munkaszervezést. Ez volt az ipari építészet első jelentős alkotása, az itt dolgozók hierarchikus viszonyait jól szemlélteti az igazgató fényűző háza. A létesítményt kettős, 21 kilométer hosszú csatornarendszer kötötte össze a salins-les-bains-i sóbányával amelyen naponta 135 ezer liter vizet szállítottak a feldolgozó üzembe. A vizet dézsákban párologtatták el, amelyeket éjjel-nappal melegítettek. Ebben a sóbányában már a középkorban is folyt a kitermelés a megmaradt épületek jelentős része raktár valamint a munkások lakóépületei. | kulturális | 1982 | 2009 | [16] | |
1283 | Vauban által tervezett erődítmények | Több helyszín | 17. század | kulturális | 2008 | - | [17] | ||
932 | Saint-Émilion hegyközség törvényhozása | Aquitania | kulturális | 1999 | - | [18] | |||
1181 | Le Havre, Auguste Perret által újjáépített része | Felső-Normandia | 20. század | 1945 és 1964 közt épült újjá, Auguste Perret tervei alapján | kulturális | 2005 | - | [19] | |
80 | Mont-Saint-Michel és az azt övező öböl | Alsó-Normandia | A normandiai partoktól egy kilométerre a La Manche-csatorna egyik szigetén álló gótikus stílusban épült bencés apátság a középkori kereszténység egyik legfontosabb helyszíne. A 11. és a 16. század között épült apátság a Normandia és Bretagne között fekvő, erőteljes árapály tevékenységnek kitett homokpadon egy sziklaszirten állva alkalmazkodik környezetéhez. Az alapjánál kilencszáz méter széles szirten hamarosan egy település is létesült a templom köré. Jelenleg látható épületeinek egy része a 14. századból származik. A világörökségi helyszínhez tartozik a környező öböl is, amelyek megpróbálnak megvédeni az eliszaposodástól. A sziklán korábban pogány, majd kora keresztény szertartásokat végeztek, majd a 8. században kezdődött az építkezés, ami akkor még csak egy kisebb imacsarnokot jelentett. Ebből az oratóriumból fejlődött ki az évszázadok során a jelenleg is látható épületegyüttes. Főbb elemei maga a templom, a kolostorépület, a lovagok szállása, az előkelőék szállása, a refektórium, és az egyik oldalán a tenger felé nyitott kerengő. Az épületegyüttes máig fennmaradt legrégebbi része a Notre-Dame-sous-terre-templom, aminek építése 10. századra datálható. | kulturális | 1979 | 2007 | [20] | ||
160 | Fontainebleau-i kastély és a kastélyt övező park | Île-de-France | A Párizstól 60 kilométerre délre fekvő Fontainebleau a francia udvar egyik legfontosabb és legtekintélyesebb rezidenciája volt. Az erdőkkel és parkkal körülvett királyi lakhelyet az évszázadok során többször is átformálták, egy 12. századi, VII. Lajos idejében emelt vadászházból alakították át egy olasz és francia művészeti hatásokat ötvöző kastéllyá. Az átépítések során az eredeti épületnek csak egy tornya maradt meg. Az itt alkalmazott építészeti megoldások egész Európa művészetére hatással voltak. Az első átalakítást 1528-ban kezdték el, I. Ferenc király utasítására, aki Itáliából hívott meg művészeket. Az egymást követő építkezések egészen a 19. századig folytatódtak, az épületegyüttes csak ekkor nyerte el ma is látható formáját. Az öt belső udvarral rendelkező kastély legfontosabb részei a patkó alakú lépcsősor, a bálterem, a Diána galéria III. Napóleon könyvtárával, a Palota-kápolna és a klasszicista trónterem. Az épülethez partozó lépcsőzetes kertet a 17. században kezdték kialakítani André de Norte, tervei alapján. Jellegzetességei a formára nyesett bokrok és geometriai mintákat követő ösvényei. | kulturális | 1981 | - | [21] | ||
83 | Versailles-i kastély és a kastélyt övező park | Île-de-France | A Versailles-i kastély a világ egyik legnagyobb királyi palotája volt és az eszményi uralkodói rezidencia mintaképét testesítette meg. XIV. Lajos 1661-től kezdte átalakíttatni apja egykori vadászkastélyát palotává, majd később egy évszázadon keresztül Versailles volt a francia politikai élet központja. Az épületegyüttes magából a palotából, a hozzá tartozó parkból és a Trianon-kastélyokból áll és a legnagyobb francia építészet másfél évszázadig tartó munkájának eredménye. Az első építkezési szakaszt Louis de Vau irányította, az épület belső díszítéséért Charles Le Brun festő volt felelős. A második jelentős bővítésre 1678-tól került sor Hardouin Mansart felügyelete alatt, míg a kertet André le Nôtre tervezte. A palota fénykorában megközelítőleg ötezer ember lakott benne, köztük a francia nemesség egy része. A palota túlzó pompája egy egész kor ízlésvilágának volt a meghatározója. Legismertebb helyisége a Tükörgaléria, ahol I. Vilmos német császárt koronázták meg 1871-ben és 1919-ben aláírták a versailles-i békeszerződést. | kulturális | 1979 | 2007 | [22] | ||
600 | Párizs, Szajna-part | Île-de-France | kulturális | 1991 | - | [23] | |||
229 | Stanislas-tér, Carrière-tér, d'Alliance-tér, Nancy | Lotaringia | 18. század | A helyszínhez három, 1752 és 1755 között kialakított tér tartozik Nancy városban. Az építkezés I. Szaniszló lengyel király nevéhez fűződik, aki XV. Lajos apósa volt és miután elvesztette trónját Lotaringia grófja lett és Nancy-ben élt 1737-től 1766-ig. Nancy új főtere az Emmanuel Hér de Corny tervei alapján kialakított Place Stanislas lett, ami kapcsolatot teremtett az óváros és a délebbre kiépült új városrész között. A tér déli oldalán áll a gazdag belső díszítéssel és nagyméretű lépcsőházzal rendelkező városháza. A tértől északra fekszik a Place de Carriére, amit a 16. században kezdtek kialakítani, de csak Szaniszló idején fejezték be. Itt található az Igazságügyi palota és a Kereskedelmi Börze, amit szintén Héré tervei alapján építettek. Legutoljára a Place d'Alliance készült el, építését 1753-ban kezdték meg. Az építészcsapat sikeresen hozott létre olyan közösségi tereket, amik nem csak az uralkodó dicsőségét hirdették diadalívekkel, szobrokkal, szökőkutakkal és tekintélyes épületekkel, hanem funkcionálisan is megállták a helyüket. | kulturális | 1983 | - | [24] | |
334 | Pont du Gard ókori római kori vízvezeték | Languedoc-Roussillon | I.e. 1. század | A Pont du Gard eredetileg egy körülbelül 50 kilométer hosszú római kori vízvezeték része volt, ami az Eure folyó forrásától Nîmes városáig vezetett. A háromszintes vízvezeték magassága a folyó felett majdnem eléri az 50 métert, hosszúsága 275 méter. Az alsó szinten 6, a középsőn 11 a legfelsőn 35 boltívet alakítottak ki, a vizet a legfelső szinten vezették. A becslések szerint a vezetéken naponta körülbelül 40 000 köbméter víz érkezett a városba. A teljes vízvezeték átlagos lejtése 34 centiméter/kilométer ezért a vezeték nem egyenes vonalon haladt, hogy ki tudják egyenlíteni a domborzati viszonyokat. A hidat a folyó mély völgye miatt kellett megépíteni. Mészkőtömbökből áll, habarcsot nem használtak hozzá. A legalsó szintbe beépített tömbök némelyike hat tonnás, a felső szint építéséhez jóval kisebb köveket használtak. A Pont du Gard a korai császárság egyik legjelentősebb építménye volt. A vízvezeték a 4. századtól egyre romosabbá vált, a középkorban hídként használták, majd a 18. században restaurálták. | kulturális | 1985 | 2007 | [25] | |
873 | Provins | Île-de-France | kulturális | 2001 | - | [26] | |||
872 | Lyon óvárosa | Rhône-Alpes | kulturális | 1998 | - | [27] | |||
1363 | Történelem előtti cölöpházak az Alpok közelében | Franche-Comté, Rhône-Alpes | I.e. 5000–500 között | A helyszín az Alpok térségében, hat országban (Ausztria, Németország, Franciaország, Svájc, Olaszország, Szlovénia) 111 különböző helyen álló, i. e. 5000 és i. e. 500 között épült cölöpház maradványaiból áll. A 111 helyszín közül 11 Franciaországban található. A házakat mocsarak, tópartok, folyópartok mellett tárták fel, tervszerű ásatásokat csak a lelőhelyek kis részén végeztek. A nedves környezet megőrizte a lebomló anyagokat is, így a kutatók dendrokronológiai módszerrel pontos datálásokat végezhettek. Az ásatások során előkerült leletek mintegy harminc különböző kultúrához köthetők és képet adnak az korai európai földművelők életéről és társadalmáról, földművelési, állattenyésztési, fémfeldolgozási technikáiról, valamint azok fejlődéséről. Ezen kívül nyomon követhetővé vált az Alpokon keresztül folytatott kereskedelmi tevékenység is, ahol főleg kovakő, arany, agyagedények, textilek és kagylóhéjak cseréltek gazdát. A szállítóeszközök közül i. e. 3400 körülre datálható szekérmaradványokat tártak fel, ezek az eddig ismertek közül legkorábbiak közé tartoznak. | kulturális | 2011 | - | [28] | |
85 | Vézère-völgyi festett barlangok | Aquitania | A nagy területen, a völgy megközelítően 40 kilométeres szakaszán elhelyezkedő világörökségi helyszínhez 25 őskori festménnyel díszített barlang és 147, a pattintott kőkorszakból (paleolitikum) származó lelőhely tartozik. A legjelentősebb lelőhelyek Le Moustier, La Madeleine, Lascaux, és Crô Magnon egymáshoz közel, a Vézère-folyó partján emelkedő egyik dombon helyezkednek el. A lelőhelyeket a 19. és a 20. század folyamán fedezték fel, a leghíresebb helyszínt, a Lascaux-i barlangot 1940-ben találták meg. A Crô Magnonnál feltárt öt késő őskőkorból származó csontváz alapján nevezték el a Homo sapiens egyik típusát crô-magnoni embernek. A lelőhelyek túlnyomó többsége etnológiai és antropológiai szempontból jelentős, de a barlangrajzok magas művészi színvonala komoly esztétikai élményt is nyújt. A Lascaux-i barlangban látható, realizmusra törekedő, élénk színekkel ábrázolt vadászjelenetek tizenötezer évvel ezelőtt készülhettek. A barlang állagmegóvási okokból nem látogatható, de tőle kétszáz méterre felépítették egy részének másolatát, ahol két termet, a Nagy Termet és a Festett Csarnokot reprodukálták. | kulturális | 1979 | - | [29] | ||
495 | Strasbourg – Grande Île | Elzász | Strasbourgban a Rajna-völgy több évszázados francia építészetének jelentős épületegyüttese található. Legfőbb eleme az egytornyú katedrális, amit 1050-ben kezdtek el építeni román stílusban. Az építkezés több évszázadon keresztül tartott, így az épületen a gótikus elemek dominálnak, főleg a nyugati homlokzaton. A templom jelentősen befolyásolta a német területek gótikus építészetének fejlődését. A teret ahol a katedrális áll ötemeletes favázas épületek veszik körül, köztük a déli kereszthatóval szemben álló, XV. Lajos korabeli stílusban épült Rohan palota, ami a család bíborosai és püspökei számára készült. A Hôtel de Ville, a mai Kereskedelmi Kamara 1585-ben épült. A város jelentős épületei a 16. és a 17. században kiépült tímárnegyed, valamint a fedett gyaloghidak, középületek, vendéglők, üzletek, műhelyek és elegáns városi kúriák. A hajdani megerősített császárváros védműveihez 80 torony tartozott, ezekből napjainkra négy maradt fenn. | kulturális | 1988 | - | [30] | ||
163 | Orange ókori római amfiteátruma és környezete, a "Orange-i diadalív" Orangeban | Provence-Alpes-Côte d’Azur | Orange ókori színháza az egyik legjobb állapotban fennmaradt római kori színház, jellegzetessége a színpad és annak falai. Az 1. században épült 103 méter hosszú és 37 méter magas homlokzattal ellátott színház befogadóképessége tízezer fő volt. A falakat feltehetőleg márványtáblákkal borították és falmélyedéseket alakítottak ki bennük, ahova szobrokat helyeztek el. Miután a kereszténység lett a hivatalos vallás az épületet 391-ben császári parancsra bezárták, kiürítették, majd a barbár támadások alatt kifosztották. Később kőbányának használták, azután börtönné alakították át. 1825-ben elkezdték helyreállítani és helyi ünnepségeket szerveztek benne. A város északi részén álló diadalív, a tartományi diadalívek legszebb példája i. e. 25 körül készült el és a legjobb állapotban megmaradt római kori boltív egész Gallia területén. A városközpontot a Via Agrippával összekötő úton álló, a Pax Romanának emléket állító domborművekkel díszített építmény 20 méter széles, 18 méter magas | kulturális | 1981 | 2007 | [31] | ||
933 | A Loire-völgye Sully-sur-Loire és Chalonnes közt | Centre-Val de Loire, Loire mente | kulturális | 2000 | - | [32] | |||
345 | Cité de Carcassonne erődje | Languedoc-Roussillon | kulturális | 1997 | - | [33] | |||
258 | Portói-öböl: Calanques de Piana, Girolata-öböl, Scandola Természetvédelmi Terület | Korzika | A Korzika nyugati partjainál elterülő Scandola Nemzeti Rezervátum két öbölből és két félszigetből áll. A természetvédelmi terület egy nagyobb korzikai regionális park része. A táj jellegzetes elemei a kis szigetek, a finom homokkal borított tengerparti szakaszok, a nehezen megközelíthető tengeri barlangok és a magas sziklák. A félszigeteket jórészt természetes erdő borítja, valamint nagy terülteken található rajtuk jellegzetes mediterrán bozótos és cserjés. Az itt élők hagyományos módszerekkel történő földművelő és legelőgazdálkodási tevékenységet folytatnak, a környék építészetének kiemelkedő darabjai jelentős erődrendszerek. A rezervátum állandóan itt élő és vándorló állatfajoknak egyaránt otthont ad, köztük a vándorsólyomnak, vészmadaraknak, sirályoknak, kormoránoknak és különböző sasféléknek. A sárga homokos partot eukaliptuszerdők szegélyezik, a tiszta tengerben számos halfaj parti és sekély vízi gerinctelen állat él. | természeti | 1983 | - | [34] | ||
1115 | Új-Kaledónia korallzátony és tengeri ököszisztéma | Új-Kaledónia | A korallzátony tengeri élővilága | természeti | 2008 | - | [35] | ||
1317 | The Pitons, Cirques és Remparts Réunion szigetén | Réunion | természeti | 2010 | - | [36] | |||
773 | Pireneusok – Mont Perdu | Midi-Pyrénées | N/A | Határon átnyúló helyszín, Spanyolországgal közös | vegyes | 1997 | 1999 | [37] | |
1360 | Nord-Pas de Calais bánya | Nord-Pas-de-Calais | 18. századtól a 20. századig | A három évszázadnyi szénbányászat által átalakított látványos táj | kulturális | 2012 | - | [38] | |
1426 | Chauvet-barlang | Ardèche | 30 000–34 000 évvel ezelőtt | Dél-Franciaországban az Ardèche folyó partjánál fekvő mészkő fennsíkon található barlangban fedezték fel az eddig ismert legkorábbi és nagyon jó állapotban megőrződött figurális ábrázolásokat. A barlangfestményeket az Aurignaci korra datálják i. e. 30000 és 32000 közé. Körülbelül i. e 20000-ben a barlang bejáratát egy kőomlás zárta le és zárva is maradt 1994-es felfedezéséig ennek köszönhető a falképek jelenlegi állapota. A falakon eddig mintegy ezer állatot és emberi tulajdonságokat mutató képet dokumentáltak. A rendkívül magas művészi színvonalat képviselő alkotások többféle technikával készültek, időnként a festett képeket vésetekkel kombinálták. Az ábrázolásokra fejlett árnyékolási technika anatómiai pontosság, a mozgás és a térhatás megjelenítése jellemző. Az állatábrázolások között megtalálható a mamut, a medve, a barlangi oroszlán, az orrszarvú és a bölény is. A lelőhelyen ezen kívül mintegy négyezer növénymaradványt valamint őskori lábnyomokat tártak fel. | kulturális | 2014 | - | [39] | |
1425 | Climats, Burgundia | Burgundia | A középkortól napjainkig | Az érett középkor óta tartó fejlett szőlőművelési technika | kulturális | 2015 | - | [40] | |
1465 | Champagne borrégió | Champagne-Ardenne | 17. századtól napjainkig | A pezsgő hazája, ahol e nemes italt kifejlesztették. | kulturális | 2015 | - | [41] | |
1321 | Le Corbusier építészeti öröksége | Aquitania, Franche-Comté, Île-de-France, Lorraine, Provence-Alpes-Côte d’Azur, Rhône-Alpes | 20. század | A világörökségi helyszínhez Le Corbusier 17 épülete tartozik, amelyek hét országban, Argentínában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Indiában, Japánban és Svájcban találhatók. A kiválasztott épületeket új elgondolások alapján emelték, komoly hatást gyakoroltak távolabbi környezetük építészetére is és globálisan terjesztették a modern mozgalom eszméit. Az 1910-es és az 1960-as évek között épültek, modernizálták az építési technikákat és alkalmazkodtak a 20. századi igényekhez. Néhány épület nem sokkal elkészülése után világhírnévre tett szert, köztük a Villa Savoye a mozgalom egyik jelképe, a Unité d’Habitation a modern lakóházak prototípusa, és a Chapelle Notre-Dame-du-Haut az egyházi építészet forradalmi megközelítése miatt. | kulturális | 2016 | - | [42] | |
1434 | Chaîne des Puys | Auvergne-Rhône-Alpes | természeti | 2018 | - | [43] | |||
1603 | Francia déli és antarktiszi területek | természeti | 2019 | - | [44] |
ElhelyezkedésükSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- ↑ Abbaye de Saint-Savin-sur-Gartempe. UNESCO
- ↑ Abbaye cistercienne de Fontenay. UNESCO
- ↑ Arles, monuments romains et romans. UNESCO
- ↑ Basilique et colline de Vézelay. UNESCO
- ↑ Beffries of Belgium and France. UNESCO
- ↑ Bordeaux, Port de la Lune. UNESCO
- ↑ Canal du Midi. UNESCO
- ↑ Cathédrale d'Amiens. UNESCO
- ↑ Cathédrale de Bourges. UNESCO
- ↑ Cathédrale de Chartres. UNESCO
- ↑ Cathédrale Notre-Dame, ancienne abbaye Saint-Rémi et palais de Tau, Reims. UNESCO
- ↑ The Causses and the Cévennes, Mediterranean agro-pastoral Cultural Landscape. UNESCO
- ↑ Centre historique d'Avignon. UNESCO
- ↑ Chemins de Saint-Jacques-de-Compostelle en France. UNESCO
- ↑ Cité épiscopale d'Albi. UNESCO
- ↑ De la grande saline de Salins-les-Bains à la saline royale d'Arc-et-Senans, la production du sel ignigène. UNESCO
- ↑ Fortifications de Vauban. UNESCO
- ↑ Juridiction de Saint-Émilion. UNESCO
- ↑ Le Havre, la ville reconstruite par Auguste Perret. UNESCO
- ↑ Mont-Saint-Michel et sa baie. UNESCO
- ↑ Palais et parc de Fontainebleau. UNESCO
- ↑ Palais et parc de Versailles. UNESCO
- ↑ Paris, rives de la Seine. UNESCO
- ↑ Places Stanislas, de la Carrière et d'Alliance à Nancy. UNESCO
- ↑ Pont du Gard. UNESCO
- ↑ Provins, ville de foire médiévale. UNESCO
- ↑ Site historique de Lyon. UNESCO
- ↑ Et le nombre de sites du Patrimoine de l'Unesco est.... UNESCO
- ↑ Sites préhistoriques et grottes ornées de la vallée de la Vézère. UNESCO
- ↑ Strasbourg – Grande île. UNESCO
- ↑ Théâtre antique et ses abords et " Arc de Triomphe " d'Orange. UNESCO
- ↑ Val de Loire entre Sully-sur-Loire et Chalonnes. UNESCO. [2018. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 14.)
- ↑ Ville fortifiée historique de Carcassonne. UNESCO
- ↑ Golfe de Porto. UNESCO
- ↑ Lagons de Nouvelle-Calédonie. UNESCO
- ↑ Pitons, cirques et remparts de l'ile de la Réunion. UNESCO
- ↑ Pyrénées - Mont Perdu. UNESCO
- ↑ Nord-Pas de Calais Mining Basin. UNESCO
- ↑ Decorated Cave of Pont d’Arc, known as Grotte Chauvet-Pont d’Arc, Ardèche. UNESCO
- ↑ World Heritage Committee: Sites in Denmark, France and Turkey inscribed on UNESCO’s World Heritage List. United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
- ↑ World Heritage Committee: Sites in Denmark, France and Turkey inscribed on UNESCO’s World Heritage List. United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
- ↑ The Architectural Work of Le Corbusier, an Outstanding Contribution to the Modern Movement. UNESCO
- ↑ [1]
- ↑ [2]