Főmenü megnyitása

Lorenzo Bandini (Barce, Líbia, 1935. december 21.Monaco, 1967. május 10.) olasz autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta. Az 1963-as Le Mans-i 24 órás verseny győztese.

Lorenzo Bandini
Lorenzo Bandini 1966-ban
Lorenzo Bandini 1966-ban
Életrajzi adatai
Született1935. december 21.
Marj
Elhunyt1967. május 10. (31 évesen)
Monaco
Nemzetisége Olaszország olasz
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19611967
Csapata Scuderia Centro Sud, Ferrari, NART
Nagydíjak száma 42
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 1
Dobogós helyezések 8
Első rajtkockák 1
Leggyorsabb körök 2
VB-pontok 58
Első nagydíj Belgium 1961-es belga nagydíj
Első győzelem Ausztria 1964-es osztrák nagydíj
Legutolsó győzelem Ausztria 1964-es osztrák nagydíj
Legutolsó nagydíj Monaco 1967-es monacói nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Lorenzo Bandini témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

Bandini egy közúti forgalomban is használatos kocsival kezdte pályafutásását. A kocsit annak az autószerelő műhelynek a tulajdonosa adta neki kölcsön, ahol szerelőként dolgozott. 1959-ben már az új Formula Junior kategóriában állt rajthoz, s két év alatt olyan jó formát mutatott, hogy a Ferrari is felfigyelt rá. Amikor azonban 1961 elején üresedés támadt a csapatnál, mégis honfitársát Giancarlo Baghetti-t választották.

Végül a Scuderia Centro Sud tette lehetővé számára, hogy egy Cooper-Maserati volánja mögött bemutatkozzon a Formula–1-es mezőnyben. Bár pontot nem szerzett, viszont egy nem világbajnoki versenyen, belgiumi bemutatkozása előtt Pau-ban harmadik lett Jim Clark és Jo Bonnier mögött. Olyan jól hajtott, hogy 1962-ben mégis sikerült átkerülnie a Ferrarihoz. Már első versenyén, a monacói nagydíjon harmadik lett. 1963-ban az utolsó 7 versenyen vett részt. Franciaországtól Németországig a Centro Sud csapat BRM-jével, majd a következő négy versenyen ismét a Ferrarival. Ugyanebben az évben Ludovico Scarfiottival megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt.

Egyetlen Formula–1-es győzelmét az 1964-es osztrák nagydíjon szerezte, amelyet a zeltwegi repülőtéren alakítottak ki. Az idény végén az összetettben negyedik lett, míg a világbajnoki címet csapattársa John Surtees hódította el. Monacóban 1965-ben és 1966-ban is második helyezett lett. 1966 végén már a Ferrari első számú pilótája volt. Ez évben csapattársával, Chris Amonnal megnyerte a Daytonai 24 órás és a Monzai 1000 km-es versenyt is.

HalálaSzerkesztés

1967. május 7-én, a monacói nagydíjon Bandini az első sorból indult, de autója motorjából folyt az olaj, ami végiglocsolta a pályát. Olyan veszélyessé vált a csúszós pálya, hogy néhány kör után Stewart, Rindt, Siffert, Surtess, Clark és Courage is feladta a versenyt. A 82. körben, a pálya kikötői részén, az alagút utáni sikánban Bandini autója megcsúszott és egy szalmabálának ütközött. A kocsi kigyulladt, Bandinit három percig nem tudták kiszabadítani az égő roncsból. A tragédiát végigkövették a televízió kamerái. Harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, testének 70 százaléka megégett. Bandini három nap szenvedés után a kórházban meghalt.

Május 13-án, Reggiolóban temették el 100 000 ember előtt.[1]

Teljes Formula–1-es eredménylistájaSzerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Helyezés Pont
1961 Centro Sud MON
NED
BEL
Ki
FRA
GBR
12
GER
Ki
ITA
8
USA
HN 0
1962 Ferrari NED
MON
3
BEL
FRA
GBR
GER
Ki
ITA
8
USA
RSA
12. 4
1963 Centro Sud MON
BEL
NED
FRA
10
GBR
5
GER
Ki
10. 6
Ferrari ITA
Ki
USA
5
MEX
Ki
RSA
5
1964 Ferrari MON
10
NED
Ki
BEL
Ki
FRA
9
GBR
5
GER
3
AUT
1
ITA
3
4. 23
NART USA
Ki
MEX
3
1965 Ferrari RSA
15
MON
2
BEL
9
FRA
8
GBR
Ki
NED
9
GER
6
ITA
4
USA
4
MEX
8
6. 13
1966 Ferrari MON
2
BEL
3
FRA
HN
GBR
NED
6
GER
6
ITA
Ki
USA
Ki
MEX
9. 12
1967 Ferrari RSA
MON
Ki
NED
BEL
FRA
GBR
GER
CAN
ITA
USA
MEX
HN 0

Lorenzo Bandini díjSzerkesztés

 
Bandini 1966-ban

1992 óta adják át a Lorenzo Bandini díjat (olaszul Trofeo Lorenzo Bandini) az év kiemelkedő személyének a nemzetközi motorsportban.

Év Győztese
1992   Ivan Capelli
19931994 Nem adták át
1995: 1994-ért   David Coulthard
1996: 1995-ért   Jacques Villeneuve
1997: 1996-ért   Luca di Montezemolo
1998: 1997-ért   Giancarlo Fisichella
1999: 1998-ért   Alexander Wurz
2000: 1999-ért   Jarno Trulli
2001: 2000-ért   Jenson Button
2002: 2001-ért   Juan Pablo Montoya
2003: 2002-ért   Michael Schumacher
2004: 2003-ért   Kimi Räikkönen
2005: 2004-ért   Fernando Alonso
2006: 2005-ért   Mark Webber
2007: 2006-ért   Felipe Massa
2008: 2007-ért   Robert Kubica
2009: 2008-ért   Sebastian Vettel
2010: 2009-ért   Lewis Hamilton
2011: 2010-ért   Nico Rosberg
2012: 2011-ért   Bruno Senna
2013: 2012-ért   Piero Ferrari
2014: 2013-ért   Daniel Ricciardo

ForrásokSzerkesztés

  1. 100,000 at Bandini Rites, New York Times, May 14, 1967, Page S4.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lorenzo Bandini című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.