Chris Amon

új-zélandi autóversenyző

Christopher Arthur Amon (Bulls, 1943. július 20.Rotorua, 2016. augusztus 3.) új-zélandi autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta, az 1966-os Le Mans-i 24 órás verseny győztese. Amon több híres csapatnál is versenyzett a Formula–1-ben (Ferrari, March, Matra), korának egyik leggyorsabb és legbalszerencsésebb versenyzője volt. A világbajnoki futamot nem nyert versenyzők közül a legtöbbször indult pole-pozícióból (öt alkalommal), és ő haladt a legtöbbet a vezető pozícióban (850 kilométeren). Mario Andretti az 1970-es években egyszer ezt mondta róla: „Ha Chris Amon temetkezési vállalkozó lenne, az emberek nem halnának meg többé“. A Brit Birodalom Rendjének kitüntetettje (MBE).

Chris Amon
Életrajzi adatai
Született1943. július 20.
Bulls (Új-Zéland)
Elhunyt2016. augusztus 3. (73 évesen)[1]
Rotorua[1]
Nemzetisége Új-Zéland új-zélandi
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 1963-1976
Csapata Reg Parnell Racing, Ian Raby Racing, Cooper, Amon, Ferrari, March, Matra, Tecno, Tyrrell, BRM, Ensign, Wolf
Nagydíjak száma 108 (97 rajt)
Világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Dobogós helyezések 11
Első rajtkockák 5
Leggyorsabb körök 3
Első nagydíj monaco 1963 monacói nagydíj
Legutolsó nagydíj Kanada 1976 kanadai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Chris Amon témájú médiaállományokat.

Pályafutása Szerkesztés

Amon először 1963-ban indult a Formula–1-ben, a belga nagydíjon, Reg Parnell Racing Lola-Climax autójában. 1965-ig 15 további bajnoki versenyen indult a csapattal, ebből 11-szer egy Lotusszal.

Az 1966-os évadban egy versenyen indult Cooperrel, majd a következő évtől a Ferrari versenyzője lett. Lorenzo Bandini és Ludovico Scarfiotti halála, valamint Mike Parkes súlyos sérülése után a csapat első számú versenyzője lett. 1968-ban három egymást követő versenyén az első helyről indult, de technikai problémák miatt összesen 1 pontot szerzett ezeken. Amon számos alkalommal a dobogón végzett, az 1968-as brit nagydíjon pedig csak kevéssel ért célba a győztes Jo Siffert mögött. Ferraris éveiben összesen hatszor állhatott dobogóra.

 
Ferrari 312-es

A sportautó-bajnokságban számos sikert ért el. 1966-ban győzött Le Mans-ban egy Ford GT40-essel, Bruce McLaren csapattársaként. 1967-ben, ezúttal Ferrarival, megnyerte a Daytonai 24 órás autóversenyt és a Monzai 1000 km-es versenyt.

1970-ben az első évét teljesítő March csapattal indult, ebben az évben szerezte a legtöbb pontot a Formula–1-ben. Kétszer intették le másodiknak, összesen 23 pontot szerzett.

1971-ben a francia Matra csapathoz szerződött, amellyel Jackie Stewart 1969-ben világbajnok lett. Bár az év elején győzött a nem világbajnoki argentin nagydíjon, majd harmadik lett a spanyol nagydíjon, a szezon további részében nem volt sikeres. A Nürburgringen balesetet szenvedett, emiatt ki kellett hagynia a következő osztrák nagydíjat. Monzában az első helyről indult, majd rossz rajtja ellenére visszatért az élmezőnybe. Úgy tűnt, megnyeri a versenyt, de sisakrostélya leesett, így egy nagy baleset elkerülése végett lassított. A többi versenyző így megelőzte, végül hatodik helyével 1 pontot szerzett.

 
1972-es Matra MS120D

1972-ben rendszeres pontszerző volt, de csak egyszer állt dobogóra a francia nagydíjon, ahol ötödször és utoljára indult karrierje során az első rajthelyről. Az új-zélandi vezette a versenyt, amikor defekt miatt ki kellett állnia a boxba. Ezután a harmadik helyig küzdötte fel magát, eközben megfutotta a pályacsúcsot. Az év végén a Matra visszavonult a sportágból. Ekkor úgy tűnt, Amon visszatér a March-hoz, de helyét végül Jean-Pierre Jarier kapta meg.

1973-ban így az első évadát teljesítő Tecno autójával indult, belgiumi hatodik helye ellenére azonban elégedetlen volt az autóval és idő előtt elhagyta a csapatot. Az utolsó két versenyen a Tyrrell biztosított neki egy autót, de nem szerzett pontot. Watkins Glenben Stewarttal együtt visszaléptek a verseny előtt François Cevert halálos balesete miatt.

1974-ben a saját maga által alapított Amon csapattal versenyzett. Az autó, amelyet Gordon Fowell tervezett meg, csak a spanyol nagydíjra készült el. Amon fékprobléma miatt nem tudta befejezni a versenyt. A csapat további munka után Monacóban jelent meg újra, Amon technikai probléma miatt nem tudott elindulni a versenyen. További problémák miatt Amon legközelebb csak az olasz nagydíjon vett részt, de ott nem tudta magát kvalifikálni a versenyre. A csapat pályafutása ekkor pénzügyi problémák miatt befejeződött. Az év utolsó két futamán a BRM-mel indult, pontot nem szerzett.

 
Amon F101-es

1975-ben győzött egy versenyen a Tasman Seriesben, Formula–1-es pályafutása pedig úgy tűnt, befejeződött. Ekkor azonban találkozott Morris Nunn-nal, majd két versenyen indult is csapatával, az Ensign-nal.

Amon az 1976-os évet is a csapatnál töltötte. Spanyolországban az ötödik lett, Svédországban pedig meglepetésre a harmadik helyről indult. A versenyen úgy tűnt, megszerezheti a harmadik helyet a két Tyrrell mögött, de 38. kör után a felfüggesztés meghibásodott és kiesett. A Nürburgringen Niki Lauda hírhedt balesetének hatására nem volt hajlandó elindulni az új rajtnál, Nunn emiatt elbocsátotta a csapatból. Amon bejelentette visszavonulását, és visszatért Új-Zélandra. Ennek ellenére az év végén Walter Wolfnak sikerült rábeszélnie, hogy versenyezzen csapatánál. A biztató időeredmények után Kanadában a versenyre készült, amikor nagy balesetet szenvedett, de szerencsére nem sérült meg. Ezután sem a kanadai, sem az amerikai nagydíjon nem indult.

Amon ezután visszautasított egy egész éves szerződést 1977-re, bár részt vett a CanAm szériában egy Wolf-Dallarával. Mindössze 1 verseny után visszalépett, mivel azt mondta, már nem élvezi a versenyzést. Helyére az akkor még ismeretlen kanadai Gilles Villeneuve került, akit Amon egy évvel később Enzo Ferrarinak ajánlott versenyzőnek csapatába.


Teljes Formula–1-es eredménysorozata Szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
1963 Reg Parnell
(Lola, Lotus)
MON
NI
BEL
Ki
NED
Ki
FRA
7
GBR
7
GER
Ki
ITA
NI
USA MEX
Ki
RSA - 0
1964 Reg Parnell
(Lotus)
MON
NK
NED
5
BEL
Ki
FRA
10
GBR
Ki
GER
Ki
AUT
Ki
ITA USA
Ki
MEX
Ki
16. 2
1965 Reg Parnell
(Lotus)
RSA MON BEL FRA
Ki
GER
Ki
ITA USA MEX - 0
Ian Raby
(Brabham)
GBR
NI
NED
1966 Cooper MON BEL FRA
8
GBR NED GER - 0
Privát Brabham ITA
NK
USA MEX
1967 Ferrari RSA MON
3
NED
4
BEL
3
FRA
Ki
GBR
3
GER
3
CAN
6
ITA
7
USA
Ki
MEX
9
4. 20
1968 Ferrari RSA
4
ESP
Ki
MON BEL
Ki
NED
6
FRA
10
GBR
2
GER
Ki
ITA
Ki
CAN
Ki
USA
Ki
MEX
Ki
10. 10
1969 Ferrari RSA
Ki
ESP
Ki
MON
Ki
NED
3
FRA
Ki
GBR
Ki
GER ITA CAN USA MEX 12. 4
1970 March RSA
Ki
ESP
Ki
MON
Ki
BEL
2
NED
Ki
FRA
2
GBR
5
GER
Ki
AUT
8
ITA
7
CAN
3
USA
5
MEX
4
8. 23
1971 Matra RSA
5
ESP
3
MON
Ki
NED
Ki
FRA
5
GBR
Ki
GER
Ki
AUT ITA
6
CAN
10
USA
12
11. 9
1972 Matra ARG
NI
RSA
15
ESP
Ki
MON
6
BEL
6
FRA
3
GBR
4
GER
15
AUT
5
ITA
Ki
CAN
6
USA
15
10. 12
1973 Martini
(Tecno)
ARG BRA RSA ESP BEL
6
MON
Ki
SWE FRA GBR
Ki
NED
Ki
GER AUT
NI
ITA 21. 1
Tyrrell CAN
10
USA
NI
1974 Amon ARG BRA RSA ESP
Ki
BEL MON
NI
SWE NED FRA GBR GER
NK
AUT ITA
NK
- 0
BRM CAN
-
USA
9
1975 Ensign ARG BRA RSA ESP MON BEL SWE NED FRA GBR GER AUT
12
ITA
12
USA - 0
1976 Ensign BRA RSA
14
USW
8
ESP
5
BEL
Ki
MON
13
SWE
Ki
FRA GBR
Ki
GER
Ki
AUT NED ITA 18. 2
Wolf CAN
NI
USA JPN

Jegyzetek Szerkesztés

  1. a b L'ex-pilote de F1 Chris Amon nous a quittés (francia nyelven), 2016. augusztus 3.

További információk Szerkesztés