Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

magyarországi vármegye
(Jász-Nagykun-Szolnok megye szócikkből átirányítva)

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1950 és 1990 között Szolnok megye, 1990 és 2022 között Jász-Nagykun-Szolnok megye, közigazgatási egység Magyarországon, mely az Észak-Alföldi régióban és Kelet-Magyarország középső részén található, a Tisza által kettéosztva. Északról Heves vármegye és egy rövid szakaszon Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, keletről Hajdú-Bihar vármegye, délkeletről Békés megye, délről Csongrád-Csanád vármegye, délnyugatról Bács-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Pest vármegye határolja. Székhelye Szolnok.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Szolnok, a megyeháza főhomlokzata
Szolnok, a megyeháza főhomlokzata
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye zászlaja
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
Vármegyeszékhely Szolnok
Járások száma 9
Települések száma 78
megyei jogú városok 1
egyéb városok 21
ISO 3166-2HU-JN
Főispán Dr. Berkó Attila
Népesség
Teljes népességismeretlen
Népsűrűség71,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület5581,71 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye témájú médiaállományokat.
Kunhalom tetején magasodó szélmalom Kengyel határában

A vármegye 1950 előtti történetéről bővebb információ Jász-Nagykun-Szolnok vármegye története cikkben található.

FöldrajzSzerkesztés

 
A vármegye térképe 1891-ből

A történelmi Jász-Nagykun-Szolnok vármegye teljes területe az Alföld része volt. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.

Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.

DomborzatSzerkesztés

A megye az Alföldön területén terül el, teljes területe síkság.

ÉghajlatSzerkesztés

A csapadék kevés, gyakori a szárazság. A napsütéses órák száma magas.

VízrajzSzerkesztés

A megye nagyobb folyóvizei a Tisza, a Hármas-Körös, a Zagyva, a Tarna, a Tápió és a Hortobágy-Berettyó. A megyéhez tartozik a Tisza-tó délkeleti része.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

A Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fele a megye területén található.

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Jászsági Madárvédelmi Területen található jelenleg az ország legsűrűbb költő parlagisas-állománya. 2015-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Jászberényi Állat- és Növénykert egy sasküzpontot hozott létre a területen.[1]

Jász-Nagykun-Szolnok megyére jellemző földrajzi pontjaiSzerkesztés

Szélső települések égtájak szerint

TörténelemSzerkesztés

 
Jász-Nagykun-Szolnok megye az Osztrák-Magyar Monarchia közigazgatási egységeként

A Bach-korszakban már-már megalakult nagyjából ugyanez a közigazgatási egység, annak jellege azonban csak ideiglenes volt.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (németül: Komitat Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) 1876-ban, az 1876. XXXIII. törvénycikk alapján alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A megye nevének „Jász-”, valamint „Nagykun-” része a korábban etnikai, majd területi alapon nyugvó kiváltságokat élvező tájegységek nevéből (lásd: jászok és kunok), valamint a Szolnok szóból ered. Ez utóbbi eredete vélhetően a Szent Gellért legendában is szereplő Szaunik ispán nevére vezethető vissza, Zounok alakban először 1075-ben fordul elő földrajzi névként.

A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét.

Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.

CímereSzerkesztés

 
Jász-Nagykun-Szolnok megye címere

A megye az 1876-os közigazgatási reformmal jött létre a korábbi Jászkun kerületből, illetve Heves és Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék bizonyos részeimből. Ezen örökségek meghatározták a címerképének motívumait is.

A megye címere álló, halfarkú, (4/5 arányban) vágott barokk pajzs. A felső, ezüsttel és arannyal hasított részén a jobb oldali, ezüstmezőben vörös csőrű és lábú, természetes színű, balra forduló gólya áll; a bal oldali, aranymezőben felegyenesedő, jobbra forduló, kétfarkú, természetes színű, fegyverzett oroszlán lép jobbra, feje előtt fogyó vörös hold, mögötte hatágú, vörös csillag lebeg. Lent kék mezőben három hullámos ezüstszalag alatt vörös süvegű, mundéros és csizmás vitéz ezüstparipán lebegve vágtat jobbra, lótakarója és lobogó köpönyege szintén vörös, jobbjában aranykürtöt emel, baljával kerek ezüstpajzsot tart. A címerpajzsot vörös bélletű, növényi ornamentikájú aranykeret övezi, melyen vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal ékesített kilencágú (öt levél között négy gyöngy), nyitott, arany leveleskorona látható.

Az alán eredetű jászok (philistei) kiváltságolt etnikum lévén a királynak elsősorban katonai szolgálattal tartoztak, ezt jelképezi a vágtázó lovas vitéz, jobbjában az ún. Lehel-kürttel, amely a 16. század vége óta (miután a török által megszállt nagykun, jász és külső-szolnoki territóriumot közigazgatásilag Heves vármegyéhez csatolták, a különállás hangsúlyozása végett) a jászkun kapitányok attribútuma lett, s amelyet aztán tucatnyi jász település felvett címerébe.

Szolnok vármegyét Szent István alapította. A törökök 1552-ben foglalták el Szolnok várát, majd ezt követően a megyét Heves vármegyéhez kapcsolták, így még 1734-ben is annak gólyás címerét használták. Az I. Ferenc József által adományozott új megyecímerben is (1878) megmaradt címeralkotó motívumként a Hevesben is szereplő gólya (csak a heraldika szabályai szerint szembefordítva az oroszlánnal).[2]

Közigazgatási beosztása 1990 előttSzerkesztés

Járások 1950-igSzerkesztés

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,[3] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.

A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).

  1. Jászsági alsó járás (Jászapáti)
  2. Jászsági felső járás (Jászberény)
  3. Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
  4. Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
  5. Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
  6. Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)

Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.

Városai 1950-igSzerkesztés

A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.

  1. Jászberény
  2. Karcag
  3. Kisújszállás
  4. Mezőtúr
  5. Szolnok
  6. Túrkeve
  7. Jászárokszállás (1886-ig)
  8. Kunhegyes (1893-ig)
  9. Kunszentmárton (1895-ig)
 
Az egykori Vármegyeháza épülete Szolnokon

Főispánjai 1950-igSzerkesztés

Név Időszak Egyéb tisztségek és címek
balásfalvi Kiss Miklós 1876–1879
németújvári gróf Batthyány József 1880–1881 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
beniczei és micsinyei Beniczky Ferenc 1881–1884 titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, a Szent István-rend és a Ferenc József-rend lovagja
Balogh Imre 1884–1889
újfalusi Újfalussy Sándor 1889–1892 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend, a Vaskorona-rend és a porosz Johannita-rend lovagja
zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza 1892–1898 császári és királyi kamarás
koronghi Lippich Gusztáv 1899–1905
dr. Lenk Gyula 1905–1906
dr. zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre 1906–1910 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
dr. nagybányai vitéz Horthy Szabolcs 1910–1914
szápári, muraszombati és széchyszigeti gróf Szapáry György 1915–1917 császári és királyi kamarás
dr. Kuszka István 1917–1918
Darvas Ferenc 1918–1919 kormánybiztos-főispán
koronghi Lippich István 1919–1920 kormánybiztos-főispán
dr. borostyánkői Egán Imre 1920 kormánybiztos-főispán, Békés vármegye főispánja is
koronghi Lippich István 1920–1922
Almásy Sándor 1922–1932 a Ferenc József-rend lovagja, Bihar vármegye főispánja is
roffi Borbély György 1932–1939 császári és királyi kamarás
monyorói báró Urbán Gáspár 1939–1944
Veres József 1944–1945
Baráth Endre 1945
dr. Kovács Kálmán 1945–1946
Földi István 1946–1949
Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna 1949–1950

Járások 1950–1983 közöttSzerkesztés

Az 1950-es megyerendezés előtt Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat járás tartozott. A Jászsági alsó járás székhelye Jászapáti volt, a Jászsági felső járásé Jászberény, a Központi járásé Szolnok, a Tiszai alsó járásé Tiszaföldvár, a Tiszai közép járásé Törökszentmiklós, a Tiszai felső járásé pedig Kunhegyes). A megyerendezéskor ezek mindegyike Szolnok megyéhez került, de a Tiszai alsó járás székhelyét áthelyezték Kunszentmártonba, ezenkívül ide csatolták Heves megyétől a Tiszafüredi járást, így az új megyében 1950. február 1-jétől hét járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a megyében csak annyi változás történt, hogy valamennyi járás nevét a székhelyéhez igazították, ennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Szolnok megye hét járásra oszlott (Jászapáti, Jászberényi, Kunhegyesi, Kunszentmártoni, Szolnoki, Tiszafüredi és Törökszentmiklósi).

Ezt követően 1983-ig a hétből három járás szűnt meg: a Jászapáti 1961-ben, a Kunhegyesi 1965-ben és a Törökszentmiklósi 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Jászberényi, Kunszentmártoni, Szolnoki és Tiszafüredi).

Városok 1950–1983 közöttSzerkesztés

Az 1950-es megyerendezéskor Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat megyei város tartozott, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok és Túrkeve.

1983-ig egyetlen település szerzett városi rangot a megyében: Törökszentmiklós 1952-ben, így 1983-ra a városok száma hétre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Szolnok, Karcag és Kisújszállás közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, Jászberény pedig a Jászberényi járáshoz tartozott közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként. Mezőtúr és Túrkeve 1952-ig a Törökszentmiklósi járáshoz tartozott, azután a megyei tanács alá, Törökszentmiklós pedig 1952-ben történt várossá alakulásától a Törökszentmikósi járáshoz.

1954-től 1971-ig valamennyi város jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971‑1983 közöttSzerkesztés

Szolnok megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék: a Mezőtúri, a Szolnoki és a Törökszentmiklósi, mindhárom 1974-ben, a Törökszentmiklósi járás megszüntetésével egyidőben. Mindegyik csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, Szolnok járási székhely maradt 1983 végéig, Mezőtúr viszont korábban sem volt az.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 közöttSzerkesztés

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált Túrkeve kivételével, melyet lényegében körülvesznek a szomszédos városok. Ekkor alakult várossá a megyében nyolcadikként Tiszafüred, Kunszentmárton pedig városi jogú nagyközség és így nagyközségkörnyék-központ lett, majd 1986-ban szintén városi rangot kapott, kilencedikként. Végül 1989-ben alakult várossá Jászapáti, Kunhegyes és Martfű, ez utóbbi három település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizenkettőre nőtt.

Önkormányzat és közigazgatásSzerkesztés

JárásokSzerkesztés

Jász-Nagykun-Szolnok megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

#. Járás neve Székhely Tele­pülés Népesség
(2013.jan.1.)
Terület
(km²)
Nép­sűrűség
(fő/km²)
össz. város
1. Jászapáti járás Jászapáti
9
2
33 160
544,45
61
2. Jászberényi járás Jászberény
9
3
50 928
617,01
83
3. Karcagi járás Karcag
5
3
43 152
857,26
50
4. Kunhegyesi járás Kunhegyes
7
2
20 434
464,58
44
5. Kunszentmártoni járás Kunszentmárton
11
2
36 300
576,49
63
6. Mezőtúri járás Mezőtúr
5
2
27 798
725,74
38
7. Szolnoki járás Szolnok
18
5
118 245
914,48
129
8. Tiszafüredi járás Tiszafüred
7
1
19 895
417,05
48
9. Törökszentmiklósi járás Törökszentmiklós
7
2
36 742
464,54
79

KistérségekSzerkesztés

Jász-Nagykun-Szolnok megye megszűnt kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Kód Kistérség neve Központ Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)
Terület
(km²)
Népsűrűség
(fő/km²)
4601 Jászberényi kistérség Jászberény
18
5
84 088
1 161,46
72
4602 Karcagi kistérség Karcag
5
3
43 152
857,26
50
4603 Kunszentmártoni kistérség Kunszentmárton
11
2
36 300
576,49
63
4607 Mezőtúri kistérség Mezőtúr
5
2
27 798
725,74
38
4604 Szolnoki kistérség Szolnok
18
5
118 245
914,48
129
4605 Tiszafüredi kistérség Tiszafüred
13
3
38 234
846,59
45
4606 Törökszentmiklósi kistérség Törökszentmiklós
8
2
38 837
499,58
78

NépességSzerkesztés

A vármegye lakossága a 19. század vége felé ugrásszerűen kezdett nőni:

  • 1870-ben 258 553 lakosa
  • 1881-ben 278 443 lakosa
  • 1891-ben 318 475 lakosa
  • 1896-ban 318 553 lakosa volt

Nemzetiségi szempontból 1896-ban:

2011. január 1-én a megye teljes népessége 386 594 fő, a népsűrűség 71,5 fő/km² volt.[4]

Időszak Változás
[1870-1880] +0.76 %/év
[1880-1890] +1.34 %/év
[1890-1900] +0.95 %/év
[1900-1910] +0.62 %/év
[1910-1920] +0.36 %/év
[1920-1930] +0.64 %/év
[1930-1941] +0.25 %/év
[1941-1949] -0.1 %/év
[1949-1960] +0.23 %/év
[1960-1970] -0.52 %/év
[1970-1980] +0.18 %/év
[1980-1990] -0.46 %/év
[1990-2001] -0.21 %/év
[2001-2011] -0.73 %/év
[2011-2015] -0.44 %/év
[2015-2018] -0.76 %/év

GazdaságSzerkesztés

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1. Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. (30), 2. Jász-Plasztik Kft. (87), 3. Szatmári Kft. (Jászberény) ( 134).

 
Szolnok központja légifelvételről

A térség ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi központja Szolnok.

Ipar

A megye ipara feldolgozó jellegű (gépgyártás, élelmiszerfeldolgozás).

Mezőgazdaság

Jász-Nagykun-Szolnok termőföldje igen jó minőségű, és a napsütéses órák száma is magas, emiatt a megye mezőgazdaságilag fontos, különösen a búza-, rizs-, kukorica-, napraforgótermesztésben és a sertés-, juh-, szarvasmarhatenyésztés.

KözlekedésSzerkesztés

A térség közúti és vasúti közlekedési csomópontja Szolnok, amely egyben forgalmas tiszai átkelőhely is.

KultúraSzerkesztés

Lásd:

TurizmusSzerkesztés

A megye kiemelkedő turisztikai vonzerejét jelentik a termálvizeket hasznosító gyógyfürdők (Szolnok, Martfű, Tiszafüred, Abádszalók, Berekfürdő, Cserkeszőlő, Jászberény, Jászapáti, Mezőtúr, Túrkeve). A megye szálláshelyeinek többsége a gyógyfürdők szomszédságában lévő kempingekben található. A turisták ellátását ezenkívül a falusi vendéglátás is segíti.

Lásd még:

TelepüléseiSzerkesztés

VárosokSzerkesztés

 
 
 
 
Jász-Nagykun-Szolnok megye városai

Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján:[5]

 
Szolnok madártávlatból
 
Jászberény Városháza látképe a főtérről
Sorsz. Település Lakónépesség Kistérség
1.   Szolnok 71 521 fő (2018. jan 1.)[6] +/-  Szolnoki kistérség
2.   Jászberény 26 828 fő (2018. jan 1.)[7] +/-  Jászberényi kistérség
3.   Törökszentmiklós 19 890 fő (2018. jan 1.)[8] +/-  Törökszentmiklósi kistérség
4.   Karcag 19 732 fő (2018. jan 1.)[9] +/-  Karcagi kistérség
5.   Mezőtúr 16 086 fő (2018. jan 1.)[10] +/-  Mezőtúri kistérség
6.   Kisújszállás 10 877 fő (2018. jan 1.)[11] +/-  Karcagi kistérség
7.   Tiszafüred 10 745 fő (2018. jan 1.)[12] +/-  Tiszafüredi kistérség
8.   Tiszaföldvár 10 473 fő (2018. jan 1.)[13] +/-  Kunszentmártoni kistérség
9.   Túrkeve 8373 fő (2018. jan 1.)[14] +/-  Mezőtúri kistérség
10.   Jászapáti 8313 fő (2018. jan 1.)[15] +/-  Jászberényi kistérség
11.   Kunszentmárton 8034 fő (2018. jan 1.)[16] +/-  Kunszentmártoni kistérség
12.   Jászárokszállás 7649 fő (2018. jan 1.)[17] +/-  Jászberényi kistérség
13.   Kunhegyes 7521 fő (2018. jan 1.)[18] +/-  Tiszafüredi kistérség
14.   Fegyvernek 6205 fő (2018. jan 1.)[19] +/-  Törökszentmiklósi kistérség
15.   Martfű 6107 fő (2018. jan 1.)[20] +/-  Szolnoki kistérség
16.   Újszász 5946 fő (2018. jan 1.)[21] +/-  Szolnoki kistérség
17.   Jászfényszaru 5757 fő (2018. jan 1.)[22] +/-  Jászberényi kistérség
18.   Rákóczifalva 5303 fő (2018. jan 1.)[23] +/-  Szolnoki kistérség
19.   Jászkisér 5167 fő (2018. jan 1.)[24] +/-  Jászberényi kistérség
20.   Kenderes 4321 fő (2018. jan 1.)[25] +/-  Karcagi kistérség
21.   Abádszalók 4060 fő (2018. jan 1.)[26] +/-  Tiszafüredi kistérség
22.   Besenyszög 3230 fő (2018. jan 1.)[27] +/-  Szolnoki kistérség

A lakosság nagy része városokban él. A megyének 22 városa van. Érdekesség, hogy a városok közül öthöz is nagyobb kiterjedésű közigazgatási terület tartozik, mint amekkorán a megyeszékhely, Szolnok elterül.[28]

Községek, nagyközségekSzerkesztés

Nemzetközi kapcsolatok, testvérmegyékSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Sasközpont Jászság (magyar nyelven). Programturizmus. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  2. Magyar Állami Jelképek. www.nemzetijelkepek.hu. [2020. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  3. 1886. évi XXI. törvénycikk (a törvényhatóságokról). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  4. Jász-Nagykun-Szolnok megye népessége, lakossága. nepesseg.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  5. Magyarország Helységnévtára, 2012 (magyar nyelven) (PHP). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2013. szeptember 29.)
  6. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  7. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  8. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  9. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  10. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  11. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  12. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  13. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  14. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  15. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  16. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  17. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  18. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  19. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  20. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  21. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  22. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  23. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  24. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  25. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  26. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  27. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. ksh.hu (2018. jan. 1.) (Hozzáférés: 2018. okt. 11.)
  28. [1]

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye témájú médiaállományokat.
Heves megye
 
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
 
Pest megye
 

 
     Jász-Nagykun-Szolnok   
 

Hajdú-Bihar megye
 
Bács-Kiskun megye
 
Csongrád-Csanád megye
 
Békés megye