1985–1990 közötti magyar országgyűlési képviselők listája

Wikimédia-listaszócikk

Az 1985–1990 közötti magyar országgyűlési képviselők listája alfabetikus sorrendben. Az 1985-ös parlamenti választást június 8-án, először és utoljára alkalmazva, az 1983. évi III. törvény alapján tartották meg, amely az egyéni választókerületekben kötelezővé tette a többes jelölést, valamint bevezette a vegyes (egyéni és listás) választási rendszert. Az új választási rendszer emellett lehetővé tette az "egyik sem" opció választását is. A választáson a jelölteknek a mandátum elnyeréséhez abszolút többséget kellett szerezniük érvényes részvétel (50%) mellett, máskülönben úgynevezett pótválasztásokra került sor.

Az egyéni választókerületekből 352, míg az országos listáról 35 képviselő juthatott a parlamentbe, így a törvényhozás összlétszáma 387 fő volt. Az 1985. június 28-i alakuló ülésen mégis csak 386 fő tett esküt, ugyanis a Zala megyei 5. sz. választókerületben (Keszthely) a többes jelölés hiánya miatt a voksolás elmaradt. A különböző halálozások, lemondások-visszahívások következtében végül összesen 421 fő működött hosszabb-rövidebb ideig parlamenti képviselőként az 1985–1990-es ciklusban.

Időközi választásokat az 1983. évi III. tv. alapján csak egyszer tartottak (Keszthely), a későbbieket az ideiglenes jelleggel meghozott 1989. évi X. tv. szabályozta, amely már a rendszerváltás demokratizálódási folyamatait tükrözte. Az első hivatalos ellenzéki képviselők is ezután kerültek be a törvényhozásba (elsőként Roszík Gábor a Magyar Demokrata Fórum képviseletében).

Tisztségviselők

szerkesztés

Az Országgyűlés elnöke

szerkesztés

Az Országgyűlés alelnökei

szerkesztés

Képviselőcsoportok és vezetőik

szerkesztés

Frakciók az 1990-es országgyűlési választás előtt nem léteztek, a képviselők területi alapon tömörültek csoportokba, illetve pártalapon létezett az állampárt MSZMP és a függetlenek képviselőcsoportja. Az 1986-os házszabály 1989-es módosítása (16. § (5) bek.) lehetővé tette csoportok alakítását "egyéb, a képviselői munkával kapcsolatos célra" (pl. szakpolitikai alapon) is, a pártalapú frakcióalakítás azonban hivatalosan csak 1990 márciusában került be a házszabályba (16. §)

Politikai alapon az első csoportok között említhető a bős–nagymarosi vízlépcső ellenzőiből 1989. május 12-én létrejött ideiglenes csoport ("tízek"). A folyamatosan bővülő függetlenek frakciója is egyre inkább "pártpolitikai" jelleget öltött, képviselők a döntéseiket, felszólalásaikat egyeztették, összehangolták.

Az MSZMP feloszlatását el nem fogadó XIV. Kongresszus határozott a képviselőcsoport megalakításáról, amelynek mintegy 20 tagja volt.

1989. szeptember 26-án jött létre először "Ellenzéki Demokraták" néven, ez alakult át később, 1990. január 15-én a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjává. Tagok: Bánffy György, Debreczeni József, Király Zoltán, Marx Gyula, Raffay Ernő, Roszík Gábor, Zsigmond Attila.

1990. január 15-én alakult meg Balla Éva bejelentése nyomán, Tamás Gáspár Miklós képviselői megválasztásával. További tag volt Bödőné Rózsa Edit.

Vassné Nyéki Ilona a Magyar Néppárt képviselőcsoportjának nevében szólalt fel 1990 februárjában.

Függetlenek

szerkesztés

Az Országgyűlés képviselőinek névsora

szerkesztés

Statisztikák

szerkesztés
  • A ciklus legidősebb képviselője: Pesta László (sz. 1902. szeptember 10.), az alakuló ülésen korelnök
  • A ciklus legfiatalabb képviselője: Danka Márta (sz. 1963. március 6.), az alakuló ülésen korjegyző. Lemondása után (1989. december 18.) rövid időre a már az SZDSZ-ben politizáló Bödőné Rózsa Edit (sz. 1961. június 1.) lett a legfiatalabb parlamenti képviselő, az alakuló ülésen szintén korjegyző.
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása párttagság szerint: MSZMP (288), pártonkívüli (98)
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása eredeti foglalkozás szerint: munkás (165), értelmiségi (179), paraszt (8) és egyéb (34)
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása nemek szerint: férfi (306), nők (80); a nők aránya ekkor 20,73%
  • Az alakuló ülésen esküt tett 386 képviselő megoszlása életkor szerint: 30 év alatt (19), 31–35 éves (35), 36–40 éves (64), 41–45 éves (73), 46–50 éves (54), 51–55 éves (54), 56–60 éves (42), 61–65 éves (22) és 66 év felett (23)
  1. Nyilvánvalóan téves adat, hiszen az ózdi választókerületek a 12. és 13. számot viselték. A kerület valódi székhelye vélhetően Sárospatak lehetett.
  • Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000. II. kötet: választókerületi adattár. Napvilág Kiadó, Budapest, 2001. 193–203. old.
  • Jónás Károly: Pártpanoptikum 1848–1990. Interart, 1990. 72–76. old.
  • Smuk Péter: "Az Országgyűlés funkcióinak fejlődéstörténete – 1985–1990". Jog, állam, politika. 2009. (1. évf.) 3. sz. 36–65. old.
  • Sztrapák Ferenc (szerk.): Magyar nyitány. Történelmi parlament – parlamenti történetek: Régi képviselők a T. Házból (1985–1990). Turulpressz Kiadó, Tata, 2007. 529–537. o. (a képviselői névsor Hubai László összeállítása)